A partok előtt fekvő szigetek – Siesta Key, Lido Key, Longboat Key és Anna Maria Island – strandjait Florida legszebbjeiként tartják számon, ami kétségtelenül így is van. Sarasota hihetetlenül gyönyörű a fehér homokos strandjaival, különböző fajtájú, érdekes pálmafáival, a szigetekre vezető hídjaival, egzotikus parkjaival, és a belváros különleges épületeivel. Ez a mesés környezet lehet az oka, hogy több amerikai híresség is lakhelyéül választotta a várost, mint például Stephen King író vagy Brian Johnson, az ACDC énekese. De itt vásárolt magának nyaralót Tom Cruise és Pink is.
Tavaly nyáron az a szerencse ért, hogy – évek óta ott élő öcsémnek köszönhetően – Floridában, Sarasotán tölthettem el négy varázslatos hetet a hozzám hasonlóan Pécsett élő húgommal együtt. Az ott töltött közel egy hónap ebben a társaságban felért egy regressziós terápiával, hiszen csaknem 40 év telt már el azóta, hogy gyermekként így együtt laktunk, és hirtelen mintha ebbe csöppentünk volna vissza erre a néhány, felejthetetlen hétre. Ráadásként pedig rengeteg élményt kaptam mind az országról, mind az ott élő emberekről, szokásokról, a természeti és épített környezetről.
Amikor hazaérkeztem, nagyon sokan kíváncsiak voltak a tapasztalataimra, és én örömmel meséltem róla barátoknak, kollégáknak egyaránt. Így merült fel az ötlet, illetve ennek kapcsán kaptam a felkérést, hogy írjam meg élményeimet, hátha többen is olvasnának érdeklődéssel egy ilyen távoli helyről, ahova – valljuk be – nem gyakran jut el az ember lánya. Bár nagyon szeretek világot látni, és utaztam is sokat eddigi életem során, a tengerentúlon még soha nem jártam, így hát hónapokon át izgatottan készültem életem „nagy utazására”. Próbáltam minél több információt begyűjteni arról, hogy mit érdemes megnézni, kipróbálni majd, ha ott leszek. Volt néhány dolog, ami gondolkodás nélkül „beugrott”, például, hogy szeretnék indiánokkal találkozni, vagy, hogy ha már Miamiban száll le a repülőgép, feltétlenül körülnéznék ebben a városban is, aminek tengerpartját annyi filmben láthattuk már. Keresgélés közben bukkantam egy komolynak tűnő zenei archívumra a Sarasota megyei Selby könyvtárban, ami – zenei könyvtárosként – azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Így aztán felvettem velük a kapcsolatot, és postafordultával válaszoltak is. Nagyon szívesen látnak, vigyázzak az úton, és jelentkezzem majd, ha megérkeztem.
Hamarosan aztán elérkezett a nagy nap! Hosszú, izgalmas utazást követően megérkeztem Miamiba, ahol az első benyomásom az a döbbenetes páratartalom volt, amire – hiába olvastam, és hallottam is róla korábban – nem lehet felkészülni. A félsziget, melyen Florida található, földrajzi fekvését nézve ugyanazon a szélességi körön található, mint a Szahara, éghajlata azonban mégsem száraz, hiszen egyik oldalról az Atlanti-óceán, másik oldalról pedig a Mexikói-öböl övezi, így a párás szubtrópusi éghajlat az uralkodó, mely különösen a nyári hónapokban nehezen elviselhető annak, aki még nem tapasztalta korábban.
Miamiból aztán már csak egy három és fél órás autóút választott el minket úti célunktól, Sarasotától, mely az állam nyugati partján fekszik, és 54 ezer lakosával az azonos nevű megye székhelye. A Florida kulturális fővárosaként is emlegetett város hírnevét John Ringlingnek, a világ legnagyobb cirkusz-alapítójának köszönheti, aki itt építette fel 1926-ban téli tartózkodási helyét, elefántok segítségével pedig hidakat, szállodákat, egy színházat és egy múzeumot is emelt. A partok előtt fekvő szigetek – Siesta Key, Lido Key, Longboat Key és Anna Maria Island – strandjait Florida legszebbjeiként tartják számon, ami kétségtelenül így is van. Sarasota hihetetlenül gyönyörű a fehér homokos strandjaival, különböző fajtájú, érdekes pálmafáival, a szigetekre vezető hídjaival, egzotikus parkjaival, és a belváros különleges épületeivel. Ez a mesés környezet lehet az oka, hogy több amerikai híresség is lakhelyéül választotta a várost, mint például Stephen King író vagy Brian Johnson, az ACDC énekese. De itt vásárolt magának nyaralót Tom Cruise és Pink is.
Több „beach” is tartozik a városhoz a Mexikói-öböl partján, illetve a környező kis szigeteken, melyeket mi is előszeretettel látogattunk. És persze óhatatlanul is elgondolkodtunk azon, mennyire más az élet ezen az éghajlaton, ahol az év minden napján, akár a napi munka után is ezeken a varázslatos helyeken töltheti fel az ember a D-vitamin készleteit.
Lehet, hogy a napfényes államnak becézett Floridában, – melynek a tengerparti hangulat miatt saját Velencéje és Nápolya is van (Venice és Naples) – ezért ilyen vidámak az emberek? Nyoma sincsen a feszültségnek. Magabiztosak, kedvesek és mindig mosolyognak. Olyan lelkesedéssel köszöntik az idegenként a boltba betérőt, mintha rég nem látott rokonuk térne haza. Étkezésről szólva… igen népszerűek Floridában az un. „buffet”-ek. Az elnevezés tulajdonképpen az „all-you-can-eat buffet” rövidítése, hiszen ezekben korlátlanul fogyaszthatunk a választható, akár több száz ételből egy fix – nem túl magas – összeg befizetésével. Ha nem ízlik az étel, nem kell megennünk. Kitesszük az asztal szélére, elviszik, mi pedig kipróbálhatunk bármi mást, akárhányszor. Természetesen ezt mi sem hagyhattuk ki! Orlandóban járva, – útközben elhaladva az érdekes, fejjel lefelé és ferdén megépített „Csodagyár” épülete mellett – meglátogattuk a Golden Corral Buffet and Grill nevű éttermet, amely amerikai ételeket kínál, majd a Super Buffetet Sarasotán, ahol az ázsiai konyha különlegességeit kóstolgathattuk. És persze megtapasztaltuk, hogy bármennyire éhes is az ember, képtelen mindenbe belekóstolni ebből a hatalmas választékból!
A „nagy”, mint jelző egyébként sok másban is jellemző az országra. Meglepően szélesek az utak, rengeteg híd van, nagyok az autók, magasak az épületek, hatalmas kiszerelésben találhatóak az előre csomagolt élelmiszerek az üzletekben. Rengeteg az étterem, a háziasszonyokra ugyanis nem jellemző, hogy naponta főznének otthon, így a családok előszeretettel látogatják ezeket. Több szupermarket hálózat is működik a környéken, melyek dugig vannak készétellel, és az európai ízlésnek kicsit túl édes sütemények tömegével. Ha az ember háziasabb harapnivalóra vágyik, érdemes az amishoktól vásárolni, akiknek külön áruházuk van a városban, Detwiler’s Farm Market néven. Itt mindig friss ételeket kaphatunk, melyeket helyben termelnek, így nem is túl drága. Találhatunk itt zöldséget, gyümölcsöt, húsokat, halat, tejet, tojást, péksüteményeket, de desszerteket, cukorkákat, fagylaltot és mindenféle magokat is. A személyzet barátságos és segítőkész, nagyon szerettünk ide járni.
Visszatérve a tengerparthoz… egyik kedvenc helyünk a „Lido Key” volt. A szárazföldhöz egy földsávval kapcsolódó zátonyszigeten paradicsomi hangulatú strandok, pálmafákkal szegélyezett trópusi parkok és a St. Armand’s Circle elegáns, európai stílusú bevásárlóközpontja található több mint száz üzletével, ahol a csecsebecséktől a kincsekig mindent megtalálhatunk. A tér nevét a francia Charles St. Amandról kapta, aki 1893-tól a sziget első lakója volt, de a birtoklevelekben sajnálatos módon elírták a nevét. A tér mai kialakítása John Ringling cirkuszi mágnás elképzelése volt, aki 1917-ben vásárolta meg a szigetet, és a bevásárlóközpontot feleségének, Mable-nek építette. Ma is láthatók a téren stratégiailag elhelyezett, személyes gyűjteményéből származó olasz szobrai. A hangulatos környék láthatóan az utcai énekeseket is megihlette, hiszen egymás után léptek fel az arra sétáló, alkalmi közönség szórakoztatására.
Szintén Ringling építtette feleségének Sarasotán azt a 30 szobás, velencei stílusú palotát, melyben ma a Ringling Művészeti Múzeum működik, ahol az impozáns berendezési tárgyakon túl a szobákban olyan művészek alkotásai láthatók, mint Peter Paul Rubens, Diego Velázquez vagy El Greco. Megcsodálhatjuk továbbá a tengert az egykori tulajdonos napozóteraszáról, és gyönyörködhetünk a csodás, szintén általa tervezett parkban is.
A természeti szépségekről szólva… ha az ember csak kiül a teraszra, már a dzsungelben érzi magát. Mókusok, mosómedvék, gyíkok, kígyók, egzotikus hangú madarak, és hozzá a 90 százalék feletti páratartalom. Igazán emlékezetes élmény! Mindezt a környezetet jól bemutatja a Sarasota Jungle Gardens elnevezésű turisztikai látványosság is, amely 1939 óta fogadja a kíváncsi látogatókat a városban. Az ide betérők szabadon sétálhatnak a kóborló flamingók között, etethetik őket, pózolhatnak papagájokkal és bébi aligátorral, láthatnak krokodilokat, makikat és sok más állatot, miközben a több mint 10 hektárnyi területen elhelyezkedő botanikai ültetvényeket bejárva a helyi növényvilággal ismerkednek. A különleges növény- és állatkert az év 363 napján nyitva áll a családok előtt. Nagyon népszerűek az – elsősorban gyerekek számára szervezett – interaktív és ismeretterjesztő állatbemutatók, melyeken papagájok, hüllők és más állatok szerepelnek.
Szintén kihagyhatatlan annak, aki Floridában jár, az állam déli részén fekvő Everglades Nemzeti Park, mely a Dél-Florida őslakói, a szeminol indiánok által „füves víz”-nek nevezett terület édesvízi mocsarainak élővilágát őrzi. A park az USA második legnagyobb nemzeti parkja annak ellenére, hogy a több mint 6000 négyzetkilométernyi terület a teljes vizes élőhelynek mindössze 20 százaléka. Az Everglades a világon egyedülálló természeti jelenség, amit az Okeechobee-tavat a tengerrel összekötő, igen különös folyónak, a River of Grass-nek köszönhet, mely 15 cm átlagos vízmélységű, de mintegy 80 km széles. Mivel a tengerszint feletti magasság 50 méter, lassú áramlású vize naponta mindössze 30 métert tesz meg.
A folyó mozgásáról szinte csak a vízcsepp alakú szigetek árulkodnak, ahol különböző növényfajok élnek buja, szubtrópusi erdőket alkotva. A park nagy területe egész évben víz alatt áll, aminek köszönhetően igen különleges állatok élnek itt. Kócsagok, íbiszek, pelikánok, amerikai flamingók, kígyónyakú madarak, ritka erdei gólyák, és több száz fajta más vízimadár. Az emlősök közül itt él például a puma helyi alfaja, az úgynevezett floridai párduc, mellyel ugyan szerencsére nem találkoztunk, de azért igen érdekes élmény volt megtapasztalni már a park felé vezető úton, hogy nem az itthon megszokott „szarvas-veszély”, hanem „párduc-veszély” táblák szegélyezték az utat.
Az Everglades legismertebb állata az aligátor, amelyet nem csak élőhelyükön, az úgynevezett airboat-okkal megközelítve figyelhettünk meg, hanem egy aligátor show-t is volt szerencsénk megnézni, mely igazán lélegzetelállító tapasztalat volt. Ugyancsak nagy élmény volt, ahogy az óriási ventilátorokkal hajtott mocsári csónakokat vezető, helyi idegenvezetők egymással versengve, számunkra veszélyesnek tűnő sebességgel igyekeztek az általuk jól ismert aligátor búvóhelyekre velünk, csakúgy, mint a folyón időnként fel-felbukkanó megállító táblák, melyek a lamantinok nyugalma érdekében óvatosságra intettek minket.
Nemcsak a mocsár, hanem a tenger élővilágával is volt lehetőségünk alaposabban megismerkedni, hiszen egy egész napot töltöttünk el Orlandóban, a SeaWorld élményparkban, mely az egyik legnagyobb tengeriállat-mentő szervezet a világon az ott élő, mintegy 8000 állattal. Gondozó csapatuk több száz állatviselkedési szakemberből, akvaristából, zoológusból, állatorvosból és dietetikusból áll, akiknek küldetése a tengeri állatok mentése, rehabilitációja, és az élőhelyükre történő visszatérésük segítése. Ezt minden bemutatón hangoztatják is, amit azonban nehéz elhinni, ha belegondolunk, hogy némelyik idomított állat évtizedek óta él már itt rabságban.
A fóka-, orca- és delfin show-kon kívül nagyon érdekes az örök nyárban kialakított jeges északi sark a különböző fajtájú pingvinekkel, bár a 40 fokos hőérzethez öltözve az ember nem túl sok időt bír ki 0 fokban. Erre nem sokan voltak felkészülve, így itt soha nem volt tömeg. Különleges élmény a víz alatt kialakított, letűnt világ, az Atlantisz is, melyet – hogy tényleg felejthetetlen legyen – egy hullámvasúttal, félelmetes, váratlan víz alatti zuhanások kíséretében közelíthetünk meg.
Bár hatalmas tömeg volt, amikor mi ott jártunk – miután az iskolakezdés előtti utolsó szabad hétvégét sikerült választanunk – mindent összevetve nagyon jól szórakoztunk. Jó érzés volt látni itt is – mint ahogyan egyébként például az üzletekben is –, hogy az idősekre és a fogyatékossággal élőkre mennyire odafigyelnek. Mindenhol elegendő számú kerekesszék volt kitéve számukra, és külön sort nyitottak nekik, ha várakozni kellett.
Az élménybeszámoló folytatását itt találják.
Kovácsné Sorossy Csilla