70 éves a Baranya Megyei Könyvtár I. – Kezdeti évek (1952-59)

Blogsorozatunkban részletesen áttekintjük sajtóforrások alapján a Csorba Győző Könyvtár jubiláló jogelődjének, a 70 éves megyei könyvtárnak a történetét. Bízunk benne, hogy írásaink olvasóink egy részében nosztalgikus emlékeket ébresztenek, míg mások bepillantást nyerhetnek abba a hosszú, sokszor küzdelmes és nehéz, máskor örömteli és előremutató eredményekben bővelkedő periódusba, melynek eredményeként ma is nap mint nap beléphetünk a könyvtár ajtaján, s elődeinkhez hasonlatosan az olvasás tartalmas kikapcsolódást, feltöltődést, szellemi, illetve adott esetben lelki gyarapodást nyújtó élményében részesülhetünk. Sorozatunk mostani része (az előző ITT) a Megyei Könyvtár „pionír korszakát”, az 1950-es éveket taglalja forrásgazdag megközelítésben.

Az egységes magyar közművelődési könyvtári hálózatot – s benne a megyei könyvtárakat – a 2042-13/1952-es minisztertanácsi határozat hozta létre. Megyénkben a minisztertanácsi határozat szerint két korábbi intézmény összevonásával jött létre a Baranya Megyei Könyvtár. A Dunántúli Napló tudósítása szerint 1949-ben alakult meg a Pécsi Körzeti Könyvtár, amely kezdetben helyi tevékenységet nem folytatott, hanem könyvelosztó szerepet töltött be. Vele párhuzamosan a helyi könyvellátás biztosítása érdekében működött 1943-tól Pécs Városi Közművelődési Könyvtára. 1952-ben a körzeti és a városi könyvtár egyesítésével alakult meg a Baranya Megyei Könyvtár.

1952 júniusában arról számolt be a megye napilapja, hogy egy a könyvtárak fejlesztéséről szóló minisztertanácsi határozat értelmében „megindult Baranyában is a könyvtármunka átszervezése. Pécsett a Geisler Eta utca 8 szám alatti házban készül a városi és körzeti könyvtárból összevont megyei könyvtár új helyisége. Még július hónap folyamán megszűnik az eddigi túlzsúfoltság, korszerűen berendezett tágas kölcsönző helyiség, ifjúsági kölcsönző, olvasóterem áll majd a dolgozók rendelkezésére.”

A Geisler Eta (ma Apáca) utcai épület, ahol kezdettől fogva,
évtizedeken át megtalálható volt a megyei könyvtár
(Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, 1/1988)

A kor szokásainak és elvárásainak megfelelően a pécsi könyvtárosok rögtön „szocialista munkaversenybe” szálltak a szegedi Somogyi könyvtár dolgozóival, melyben azt vállalták, hogy fél év alatt több mint kétszeresére emelik az olvasók számát, ami a sajtóban közölt statisztika alapján sikerült is. A megyei könyvtárak kialakításával párhuzamosan a meglévő könyvtárhálózatot is átszervezték: megyénkben a megalakuló megyei könyvtár szakmai irányítása alá került az átépített mohácsi járási könyvtár, valamint az újonnan létesülő szigetvári, s a terven felül megalapított siklósi járási, de az üzemi könyvtárak szakmai segítése is a megyei könyvtárak feladata lett. Ez a gyakorlatban azt jelentette a Dunántúli Napló szerint, hogy a Baranya Megyei Könyvtár feladata volt „a 12 városi üzemi könyvtáron kívül az összes MESZHART bányák kultúrotthon- és legényszállási könyvtárainak patronálása, üzemi könyvtárosi értekezlet tartása, valamint esti tanfolyam az üzemi könyvtárosok részére.” Meglepő lehet manapság, hogy miként próbálták az indulásnál összekapcsolni a könyvtári funkciókat a mezőgazdasági termelés növelésével, ahogy azt Szöllősy Kálmán, a körzeti könyvtár vezetője írja a Dunántúli Naplóban: „Faliújságot adunk népkönyvtáraink részére, ahol a könyvtárosok közlik a termelésben élenjáró olvasók neveit. Kísérletképen egyes cséplőgépeknél megszervezzük a felolvasásokat. Az élenjáró községeket könyvtárakkal, a begyűjtésben és a mezőgazdasági munkákban élenjáró olvasókat pedig könyvjutalmakkal látjuk el. Állami gazdaságokban, gépállomásokon, a lenti munkákat elősegítő szépirodalmi-, és szakkönyvekből ankétokat és könyvismertetéseket tartunk. Fokozottabban támogatjuk a délszláv lakta vidékek könyvtárait és augusztus 20-ig valamennyi délszláv községet ellátjuk népkönyvtárral.”

Augusztus 20-a a teljes szocialista periódusban a hatalom önreprezentációjának kedvelt dátuma volt – természetesen korábbi, szakrális tartalmától megfosztva az új kenyér, majd az alkotmány ünnepeként –, gyakran erre az időpontra időzítették az oktatási, kulturális intézmények, vagy egyéb nagyobb beruházások során elkészült közintézmények átadását (pl. 1953: Pécsi Szabadtéri Színpad, 1975: Ifjúsági Ház, 1976: Hotel Pannónia – későbbi Pátria Hotel, 1977: Új terrárium az Állatkertben). Persze volt rá alkalom (pl. 1986: megújult bakonyai művelődési ház), mikor a kivitelezés csúszása miatt ez meghiúsult. Ám nem így történt ez a Baranya Megyei Könyvtárral, mely 1952. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között nyílt meg. Így számol be erről a sajtó: „Boltíves, történelmi értékű épület a pécsi Geister Eta utcában, harmincezer könyv birodalma. ez a megyei könyvtár. A megyei könyvtár Augusztus 20-án, alkotmányunk harmadik évfordulóján megnyílt. Nem ezen a napon nyitották ki először az itteni könyvtár kapuját, hiszen már a kilencedik éve járnak ide a pécsi olvasók. Kilenc évig egyetlen apró szobában kölcsönöztek, az asztalon feküdtek a könyvek és ha három ember válogatott, akkor több már oda se, de a szobába se nagyon léphetett. Pedig egyre többen szorongatták a kapu alatti kis szoba kilincsét. Soha ennyien és soha ennyit nem olvastak. Ebben az évben már 1200 tagja volt a városi könyvtárnak és csaknem négy könyvet ért el fejenként a havi olvasási átlag. Egy éve még csak havi két könyvnél tartottak. […] Az öreg ház megifjodott. Közfalak tűntek el és az évtizedekig »felesleges ember«-ként elkönyvelt könyvtárosok a kőműves szerelők mögött és előtt jártak a rendezkedésben, tervezgetésben. Ahol fát vágnak, ott hull a forgács, nem sikerült minden kifogástalanul, az épület új színét egy kicsit világosra mázolták, a kaput meg nem festették be sehogy sem, mert az egész Mázolóipari Vállalat, portásostól, igazgatóstól egyetemben nem talált egyetlen benzinpisztolyt sem, mellyel a régi festékmaradványokat leégethették volna. Aztán a népművelési minisztérium is tévesen küldött egy pár asztalt az olvasóterembe mert itt mai ilyen is van. A pályát tévesztett asztalok hosszabb javítás után a múzeumba kívánkoznak. De ezek már mind olyan apróbb szépséghibák, melyeket éppen a nagy változások láttán vettünk észre, mi is, az olvasók is. […] 1949-ben már negyvenhét könyvtár volt a megyében, 1952-ben csak kétszázharminchét. Azért csak, mert amint Simek Árpád elvtárs, a megyei tanács végrehajtóbizottságának titkára mondotta megnyitóbeszédében: »E könyvtár megnyitása kezdete egy nagyarányú könyvtárfejlesztésnek megyénk területén, ez azt jelenti, hogy 1953. végére Baranyában nem lesz olyan község, állami gazdaság és termelőszövetkezet, ahol ne lenne könyvtár.«”

A megnyíló, immár összevont könyvtár jogelődje egykori Apácza, akkori Geisler Eta utcai épületében kezdte meg működését immár kibővült térben, ugyanis az eddigi földszinti szobák mellé az új könyvtár megkapta az épület emeleti helyiségeit is. „Az eddigi városi könyvtár szűk helyiségei után tágas kölcsönszoba és olvasóterem várja a dolgozókat. Megnövekedett a könyvtár állománya szépirodalmi, ismeretterjesztő és ideológiai könyvekkel egyaránt.” – írja kevéssel a megnyitó előtt a Dunántúli Napló. A megnyílt könyvtár hétfő kivételével, hétköznapokon 13 órától 20 óráig, vasárnap pedig délelőtt 9 órától 13 óráig tartott nyitva, mikor is az újonnan létesült olvasóterem is az olvasók rendelkezésére állt.

A Baranya Megyei Könyvtár olvasóterme
(Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, 1/1986)

Első igazgatója Szöllősy Kálmán (1952–1954) – pedagógiai főiskolát végzett egykori rendőrtiszt, majd szatíra-, tárca-, filmkritika- és meseíró – volt, aki így nyilatkozott egy későbbi interjúban a kezdetekről: „Ahogy visszaemlékszem tanulmányaimra is, az egész újabb magyar történelemben két lehetőség volt ilyen: 1848-ban és 1945-ben. Az ember akkor tulajdonképpen az lehetett, ami akart, és azt csinálhatta, amiben hitt. Nekem eredetileg nagyon fura szakmám volt, postatiszt voltam. A felszabadulás után pártmegbizatásként a rendőrségre kerültem, a rendőrtanosztályra oktatónak. Magyart, történelmet, később büntetőjogot tanítottam, de miután végleg meggyőződtem róla, hogy ez nem nekem való pálya, 1949 elején barátaim révén könyvtárosnak jelentkeztem. Diákkorom emlékei mindig a faluhoz vonzottak vissza, hogy változtassunk a falu elmaradottságán. Elég nehezen sikerült leszerelnem. Akkor a minisztériumban Telegdi Zsigmond egyetemi tanár fogadott, s megbíztak a még nem létező pécsi körzeti könyvtár megszervezésével. Ez lett az országban a második körzeti könyvtár. […] Voltunk vigécek, rábeszélők, próféták, tarhálók… szóval annyi mindent beleadtunk ebbe a dologba, hogy ha szakképzettek lettünk volna, nem hiszem, hogy mindezt meg mertük és tudtuk volna csinálni. Emlékszem egy könyvtárosra, aki valamelyik körzeti könyvtár vezetője volt, és nem kapott téli tüzelőt. Kertészeket fogadott fel, szakszerűen megmetszette a város fáit, és így szerzett tűzrevalót. Minden előfordulhatott, olyasmi is, ami ma képtelenség. Az egyik gépállomáson például eltüzelték a teljes könyvanyagunkat. Ugyanazon a gépállomáson két traktor is hiányzott a leltározáskor. (Szerencsére a traktorok előkerültek, mert a parasztok letakarták őket kinn a földeken.) De a könyveket elégették. Bazsov meséit azért, mert a mi népünknek nem való a mese, Jókai: Egy az isten c. regényét, mert klerikális, Steinbeck: Érik a gyümölcsét, mert narodnyik stb. így, ami a világirodalomból ott volt, elpusztult. Sokszor ilyen szellemet képviselő, értetlen emberekkel kellett győzködnünk — és győznünk kellett. Ünnepi élmény volt, mikor megnyitottunk egy-egy új könyvtárat. Az elsőt 1949. május 8-án, Nagyharsányban.” 

A minisztertanácsi határozat kötelezővé tette valamennyi „tömegkönyvtár, városi könyvtár, községi könyvtár, szakszervezeti könyvtár, tömegszervezeti és szövetkezeti, állami gazdasági, gépállomási és termelőszövetkezeti könyvtár adatszolgáltatását”, így a megyei könyvtár 1952 szeptemberében hírlapi úton igyekezett felhívni a bejelentési kötelezettségre az érintettek figyelmét. Novemberben a Doktor Sándor Kultúrotthonban nyitott fiókkönyvtárat a megyei könyvtár, s ekkor már külön ifjúsági kölcsönző is működött a könyvtárban. A beiratkozott olvasók száma ekkor már 2700 volt, a kikölcsönzött könyvek száma pedig 3600-ről 9000-re növekedett a Dunántúli Napló tudósítása szerint.

Közben rohamos gyorsasággal fel kellett állítani a hirtelen felduzzasztott vidéki könyvtári hálózathoz szükséges szakembergárdát is. Emiatt 1952 novemberében arról számolt be a helyi napilap, hogy „a könyvtár a könyvtáros utánpótlás és képzés érdekében december elsején könyvtáros tanfolyamot indít. Három egymást követő tanfolyamon mintegy 120 könyvtárost képeznek majd ki.”

1953 februárjában a Pécsi Rádió egyik riportja kapcsán megjelent egy összefoglaló a Dunántúli Naplóban, ahol Csorba Győző arról nyilatkozott, hogy „augusztus 20, a könyvtár megalakulása óta megháromszorozódott a könyvtár olvasóinak és könyveinek száma. Kiderül az is, mit olvasnak a pécsiek legszívesebben: Móricz, Mikszáth, Gorkij, Solohov a pécsiek legkedvesebb írói.” Tehát a nyitás előtt, a szocialista munkaversenyen vállalt célt – ugyancsak a kor szokásainak megfelelően – állítólag túl is szárnyalta a könyvtár.

Közben megkezdődtek a könyvtári programok is. 1953 februárjában vitaestet rendeztek a megyei könyvtár olvasótermében, ahol a Magyar Írók Szövetsége pécsi csoportja Galsai Pongrác vitaindításával bírálta Liszkó Margit és Faludi Edit írásait, márciusban ugyanitt ugyancsak a Magyar Írók Szövetsége irodalmi tanfolyamot rendezett. Ezek a rendezvények rendszeressé váltak. Bár az Írószövetség megpróbálta a könyvtár Ifjúsági Könyvtárát más helyre költöztetni, hogy állandó helyiséghez jusson, ezt azonban a megyei tanács elutasította. Egy évvel megnyílása után, az augusztus 20-i „Vidám Vásár” nevezetű rendezvényen szabadtéri olvasóligettel vett részt a megyei könyvtár.

1953 áprilisában Halfár Rudolf, a megyei könyvtár helyettes vezetője (Szöllősy Kálmán utóda az igazgatói székben), arról ír a Dunántúli Naplóban, hogy „a választási előkészületek egész ideje alatt könyvtáraknak az agitáció bázisaivá, fellegváraivá kell válniuk”, s „a választási békeharc győzelme érdekében” ehhez részletes útmutatót is nyújt.

1953 augusztusában sajátos olvasói igény jelenik meg a helyi sajtóban. Garamszegi György, tudósító aláírással egy cikk arra buzdítja a megyei és egyetemi könyvtárak vezetőit, hogy dolgozzanak ki saját könyvállományuk alapján az egyes iparágaknak megfelelő szakkatalógusokat annak érdekében, hogy megkönnyítsék a dolgozók számára a szakkönyvekhez való hozzáférést.

A Dunántúli Naplóban közölt statisztikai adatok szerint 1953-ban „egy járási és 56 falusi népkönyvtár nyílt Baranyában. Ezzel párhuzamosan a megye városi, járási és falusi népkönyvtáraiban közel 33.000 kötettel nőtt a könyvállomány. Az olvasók száma 6.000-el emelkedett egy esztendő alatt.” Két éves távlatból nézve 1954 elején Martyn Ferenc állandó bizottsági elnök számolt be Pécs város kulturális fejlődéséről, ahol kitért arra, hogy a megyei „könyvtárnak 1952-ben 1038 olvasója volt. 1953, januárjában 3.506, az év végén pedig 5.200-ra emelkedett az olvasók száma. A kikölcsönzött könyvek száma 1952-ben 60.884. 1953-ban pedig már 140.311 kötet volt. Egy év alatt 7.644 körettel gyarapodott a könyvtár könyvállománya és három fiókkönyvtárt létesítettek.”

Az 1954-es év nagyratörő tervekkel indul a megyei könyvtárban. A Dunántúli Napló tudósítása szerint a könyvtár vezetői „a könyvállomány növelésén túlmenően nagy gondot fordítanak a falusi népkönyvtárak vezetőinek képzésére. Ezenkívül elhatározták, hogy az eddiginél sokkal több, mindenkit érdeklő ankétot tartanak. Az új esztendőben megszervezik a falusi könyvtárak közötti könyvcserét, így mintegy 100.000 kötet mozgatásával mindig változatos, friss könyvállományból választhatnak a falvak olvasói.”

Új programtípusként februárban szovjet könyvkiállítás várta az érdeklődőket a megyei könyvtárban. A könyvhéten volt még egy könyvészeti, könyvtörténeti kiállítása a könyvtárnak egy „kultúrotthonban”, melyet a helyi sajtó igen részletesen ismertet, s gondolatait a szerző az alábbi méltató sorokkal zárja: „Ezt a nagyvonalú történeti fejlődést mutatja be a Megyei Könyvtár által megrendezett »Századok, könyvek, könyvtárak« című kiállítás ragyogó megrendezésben, tanító oktató és nevelő formában, de mégis szórakoztatóan. Többet, szebbet, kort, történelmet és igazságot tükrözőbben nem is lehetett volna megrendezni egy ilyen kiállítást. A pécsi Megyei Könyvtár dolgozóinak lelkes, művészi ízlésre és alapos tudományos elmélyültségre valló munkája elérte a kívánt célt: a már eddig több, mint háromezer látogató számára felejthetetlen élményt jelentett és ismereteit szélesítette, tudását gyarapította gazdagította ez a kiállítás.”

1954-ben újfent egy szocialista versenyben kellett részt venni, melynek célkitűzése a „jobb, szebb, szocialista könyvtár megvalósítása” volt, s ehhez több baranyai települési könyvtár is csatlakozott különféle, leginkább az olvasószám emelésére vonatkozó vállalásokkal.

Az ünnepi könyvhét apropóján született – a központi hatalom elvárt narratívájának megfelelően a korábbi korszak kritikáját sem nélkülöző – tudósítás szerint 1954-ben „az üzemi, szakszervezeti, iskolai könyvtárak százai mellett öt járási, egy városi és háromszáztizenkilenc falusi népkönyvtár működik, — az ötvenezer kötettel rendelkező Megyei Könyvtár irányítása mellett. Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt is, hogy a pécsi Megyei Könyvtárnak jelenleg kereken hatezer olvasója van, tehát sokkal több, mint a Horthy korszak éveiben a megye összes könyvtárainak volt, — beleértve az egyetemi könyvtárat is — és hogy a megye állami könyvtáraiban egy hónap alatt átlag hatvanezer kötet könyvet kölcsönöznek ki a dolgozók, annyit, amennyit, a felszabadulás előtti években működő könyvtárakban egy év alatt sem, — képet alkothatunk magunknak a két rendszer politikai és kulturális eredménye közötti különbségről.

A megyei könyvtár Ifjúsági Kölcsönzője a Zrínyi utcában
(Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, 5/1983)

Az 1955-ös évben viszonylag kevés hír jelent meg a megyei könyvtárról: augusztusban a szokásos nyári zárva tartásról adnak hírt, novemberben a mezőgazdasági könyvvásárok előkészületeiről tudósít a megyei könyvtár egyik dolgozója, decemberben pedig a megyei könyvtár új kölcsönzőhelyiségéről, a Zrínyi utcában megnyíló Ifjúsági Könyvtárról értesülhettek az olvasók. Illetve ebben az évben jelenik meg először a könyvtár szakmai kiadványa, a „Baranyai Népkönyvtárosok Versenyhíradója”, mely ekkor mindössze öt számot élt meg, ugyanis az 1956 áprilisában immár Baranyai Népkönyvtáros címen megjelenő lap kiadása ezután két évig szünetelt.

Baranya Megyei Könyvtár kötészete az első munkatársakkal
(Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, 1/1986)

Igazi kuriózum, hogy a Dunántúli Napló értesülése szerint az ország könyvtárai közt elsőként 1956 januárjában nálunk Pécsett, a megyei könyvtárban létesült könyvkötő műhely. Az év elején a József Attila Olvasómozgalommal fonódik össze a megyei könyvtár neve, melynek keretében a járási székhelyeken irodalmi, 14 községben pedig szavalóversenyt tervezett a megyei könyvtár. A könyvtár felújítására, könyvbeszerzésekre, illetve a pécsváradi járási könyvtár könyvespolcaira 90.000 forintot költött a helyi napilap híre szerint a megyei tanács. Közben nagy árvíz pusztított, mely később az 1956. évi dunai jeges árvízként vonult be a köztudatba, mely a megyei könyvtár dolgozóit is megindította: fizetésük 2 százalékát ajánlották fel az árvízkárosultak megsegítésére. 1956 áprilisában előremutató, reményteljes hírek jelentek meg a Dunántúli Napló hasábjain a megyei könyvtárról: „A TTIT, az MSZT, a MTESZ és a Megyei Könyvtár tervbevette [sic!], hogy a Janus Pannonius, utcában lévő MSZT-székház, udvarán kultúrparkot létesít. A terv szerint a Megyei Könyvtár terraszos, virágos udvarát egybenyitják a MSZT-székház parkosított udvarával. A kultúrparkban a fent említett szervek könyveket, folyóiratokat, társasjátékokat bocsátanak majd a látogatók rendelkezésére, este pedig tartalmas, változatos szórakoztató műsorról gondoskodnak. Irodalmi, zenei, tudományos esteket rendeznek, filmbemutatókat tartanak és büfé-szolgálatról is gondoskodnak.” Az ötvenes években a kultúrpark működéséről nincs hír a sajtóban, feltehetően a tervek szerinti rendezvényeket nem rendeztek ott. Ugyancsak áprilisban küldöttség érkezett az NDK-ból, s e nemzetközi kapcsolat révén arról tudósított a helyi lap, hogy a potsdami és a baranyai könyvtár a jövőben kölcsönösen megküldi egymásnak a könyvtári kiadványokat, s a meginduló levelezés is előbbre viszi a könyvtárak fejlődését. 1956 nyarán egy Gorkij-emlékkiállításban vett részt a megyei könyvtár Gorkij Könyvtára és a Horizont Könyvesbolt. Az augusztus 20-i ünnepségekre könyvkiállításokkal és könyvismertetésekkel készült a megyei könyvtár a városi fiókhálózatban. Augusztusban könyvkiadói értekezletet szerveztek a könyvtár falai között. Szeptemberben 15.000 kötetnyi éves gyarapodásról tudósított a Dunántúli Napló, s egyúttal a könyvtár 50 kötetet ajándékozott a Süketnémák Intézetének Pécsi Szövetsége tagjainak, akiknek eddig még nem volt könyvtáruk. 1956 decemberében ismét nagyívű tervek jelentek meg a sajtóban az MSZT volt, Janus Pannonius utcai épülete hasznosítása ügyében: felmerült, hogy az épület egy részét a megyei könyvtár kaphatná meg, mely idegennyelvű részleget és műszaki szakkönyvtárat, valamint olvasótermet tervezett ott kialakítani. Ismét felmerült, hogy a megyei könyvtár és a volt MSZT-épület szomszédos udvarait egyesíthetnénk, s olvasókertet rendezhetnénk be, amely a nyári időben ugyancsak vonzaná az olvasókat. A Dunántúli Naplóban közölt statisztika szerint 1956-ban is folytatódott a megyei könyvtári hálózat számokban mérhető fejlődése: „A Megyei Könyvtár hálózatához tartozó könyvtáraknak 1956-ban összesen 46 000 tagjuk volt. Ezek 770 000 könyvet kölcsönöztek.”

1957-ben örömteli könyvtári hír fogadja a Dunántúli Napló olvasóit: „a pécsi városi és megyei könyvtárban az „index’”-kérdést most már nem kezelik mereven, és — a fasiszta, valamint ponyva könyvek kivételével — az eddig „indexen“ volt magyar írók szépirodalmi műveit is kiadják olvasásra.” A sajtóban közölt statisztika is lendületes évkezdésre utal: „A Megyei Könyvtár fiókkönyvtárai [sic!] több mint 15.000 könyvet kölcsönzött olvasóinak januárban. A Megyei Könyvtárból 4.429-en 8.877 kötetet vittek el, az Ifjúsági Könyvtárból pedig csaknem 3.800 könyvet kölcsönöztek.” Az előző év végi tervek részben testet öltöttek, ugyanis 1957 márciusában a Janus Pannonius u. 9-11. sz. alatti egykori MSZT székházban (ma a Csontváry Múzeum és a szomszédos épület) nyílt meg a megyei könyvtár idegennyelvű könyvtára. Állományáról így számol be a helyi sajtó: „Tizenkétezer orosz, ötezer német, ezer-ezer angol és francia nyelvű könyv sorakozik egymás mellett a könyvállványokon. De megtalálhatók itt az olasz, spanyol, ukrán, délszláv és román nyelvű szép irodalmi [sic!] kiadványok is. Közel 20 000 kötetnyi idegennyelvű könyvből áll ez a kis könyvtár, amelyet rövidesen 30 000-nyire fejlesztenek. Az orosz irodalom kedvelői bőségesen választhatnak Erenburg [sic! Ehrenburg], Szimonov, Tolsztoj, Solohov, Borisz Polevoj, Panfjorov, Ovecskin művei között, hogy csak néhányat soroljunk fel a gazdag orosz irodalom képviselői közül. Akik a nyugati irodalmat szeretik, az angol Wawrich Deaping [sic! Warwick Deeping], Dickens, az angol klasszikusok között válogathatnak. Általában a könyvtárban sok az olyan idegennyelvű, könyv, amit magyar nyelvre eddig még nem is fordítottak le. A francia Balzac, Flaubert, Gide, Aragon, Prevost, vagy Stendhal „La Chattreusse [sic! Chartreuse] de Parme” c. könyve éppúgy megtalálható itt, mint a német klasszikus íróké, Feuchtwengler [sic! Feuchtwanger], Bernard [sic! Bernhard] Kellermann, lrngard Keui [sic! Irmgard Keun]: „Nacht [sic! Nach] Mitternacht” című műve. Naponta most még csak húszharminc idegennyelvű könyvet visznek el az olvasók, de a könyvtár látogatóinak száma rövidesen emelkedik majd.” S ebben a hónapban nyílt meg a megyei könyvtár 16. fiókkönyvtára is a kertvárosi iskolában, ahol 1000 kötetet helyeztek el. 1957 júliusában az alábbi statisztikai adatokról számol be a Dunántúli Napló:  „A könyvtár ebben az évben több mint 15 ezer könyvvel gyarapodott, s jelenleg 84 ezer könyv áll az olvasók rendelkezésére. A könyvek olvasottságára jellemző, hogy a II. negyedévben csaknem 60 ezer könyvet kölcsönöztek. A kölcsönzés statisztikájának élén a szépirodalmi könyvek szerepelnek, de nagyon sokan olvassák az ifjúsági, a politikai, ideológiai műveket is.” Külön érdekesség, hogy feljegyzik „az olvasóteremben a II. negyedévben 1295 könyvet olvastak el”, mely arra utal, hogy a helyben használat is igen kedvelt olvasói szokás volt a korszakban. 1957 nyarán Garay aláírással a siklósi járási könyvtárban tapasztaltak alapján több javaslat is sajtónyilvánosságot kap a könyvtár, illetve könyvtárak racionalizálását illetően: a szerző szükségesnek találná az állomány megyei könyvtár általi átválogatását, hogy ne legyenek meg azonos, s egyébként is kevéssé forgatott kötetek 30 példányban, ismételten indexre helyezné az olyan szerzők műveit, „akik az ellenforradalomban elárulták hazájukat”, a személyi kiadásoknál megtakarított összeget pedig új könyvek vásárlására fordítaná. Még elgondolkodtatóbb az a hír, miszerint 1957. augusztus 10-e és október 10-e között a megyei könyvtár ún. „könyvtárcsinosítási“ versenyt szervezett, ugyanis „még azokban, a községekben sem voltak mindenütt biztosítva a kölcsönzés előfeltételei, ahol a könyvtár kultúrotthonban, vagy különálló helyiségben van. Sokhelyütt hiányos volt a bútorzat, a könyvtár helyisége rendetlen és piszkos.” Ez azért is meglepő, hisz a megyei könyvtári hálózat kiépítése 5 évvel korábban indult meg, s a statisztikai adatok szerint igen sikeres volt. Épp ezeknél az eseteknél látható, hogy még ha a statisztika szerint volt is működő könyvtár az adott településen, sok esetben a működés feltételei igencsak puritánok voltak, sőt volt mikor ténylegesen nem is működött az adott településen könyvtár. Szentlőrincen például a verseny eredményeként biztosította a tanács a könyvtár számára a téli tüzelőt és a függönyt, Belvárdgyulán az olvasók segítettek a könyvtár kimeszelésében, s adakoztak a berendezés csinosítására, míg a tanács asztalt és széket adott. Bicsérdre ugyancsak asztalt és könyvszekrényt kért a könyvtáros, s ekkor oldották meg, hogy az addig raktárként is használt könyvtárban hozzá lehessen férni a polcokhoz. Bodán egy éve nem működött a könyvtár helyiségprobléma miatt, e verseny apropóján rendezték a visszás helyzetet. 1957 októberében új programsorozatot indít a könyvtár: az „egy hónap könyvei” címmel meghirdetett, s minden hónapban megrendezett könyvismertetés-sorozat során szakemberek ismertették és a helyszínen be is mutatták az elmúlt hónapban megjelent könyveket. November elején – a november 7-i „Nagy Októberi Forradalom” ünnepére – ismételten szovjet könyvkiállítást tartottak, melyet a megyei könyvtár az Egyetemi Könyvtárral, az Állami Könyvterjesztő Vállalattal, valamint a Magyar Írók Könyvesboltjával közösen rendezett. Ugyancsak novemberben a Dózsa Lövész Tiszti Iskolában – egykori Hadapródiskola – nyitott a megyei könyvtár új, kezdetben 1500 kötettel felszerelt fiókkönyvtárat, melyet Arany Jánosról neveztek el. A megnyitót Csorba Győző mint a megyei könyvtár vezetője tartotta, ugyanis könyvtárunk névadója 1957-ben csaknem 1 évig a megyei könyvtár megbízott igazgatója volt. Őt Tárja Béla egykori cipészlegény követte a könyvtár vezetői posztján 1957-1961 között, aki elvhűnek elvhű lehetett a Dunántúli Naplóban 1958-ban megjelent „Kisöpörjük a régi rend szemetét” című írása alapján, szakmaisága felől azonban lehetnek kétségeink. 1957 végén összefoglaló jelenik meg a baranyai könyvtári hálózat kialakulásáról és aktuális helyzetéről. Szó esik arról, hogy a megyében immár 315 könyvtár működik, a járási könyvtárak száma nélkül, 23 000 olvasóval. Azonban kendőzetlen őszinteséggel nehézségként azt is kiemeli az írás, hogy „1953-ban országosan 10, 1954-ben 6, 1955-ben 4, 1956-ban 4 és 1957-ben 3 millió forintot fordítottak a könyvtárak könyvállományának fejlesztésére. 1953-ban, a tulajdonképpeni alap megteremtéséhez természetesen nagy szükség volt a 10 milliós összegre. Ma azonban már ott tart a Megyei Könyvtár, hogy a cserealapja, amelyből el kell látnia a falusi könyvtárhálózatot, igen gyenge. Számításba kell venni, hogy a könyvállomány pusztul is, s a tapasztalat azt mutatja, hogy leggyakrabban a legjobb könyvek rongálódnak, s ez érthető is. […] A művelődésügyi minisztérium újabb határozata szerint azokban a községekben, amelyekben a könyvtár fenntartásának a feltételei nincsenek biztosítva, — meg kell szüntetni a könyvtárakat, s a könyvállományt szét kell osztani. Ilyen azonban megyénkben kevés akad és nem segít a probléma megoldásában, jóllehet bebizonyítja annak a nézetnek gyakorlati megvalósítását, hogy látszateredményekre, statisztikai adatok növelésére nincs szükség. Ebből pedig azt következtethetjük, hogy ma a minőségi javítás az elsődleges könyvtáraink fejlesztésében. Tény az, hogy a tavalyi ellenforradalom megrendítette hazánk gazdasági alapját. Reméljük azonban, hogy a gazdasági élet fokozatos rendeződése lehetővé teszi, hogy könyvtáraink költségvetését emeljék, s a falun már kedves szórakozássá, művelődési lehetőségéé vált olvasás még sok örömöt szerez a téli estéken a földdel dolgozóknak […].”

A Janus Pannonius utcában lévő idegennyelvű könyvtár (ma a Csontváry Múzeum) hírlapolvasója
(Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, Városi Fiókkönyvtárak)

1958 januárjában a helyi sajtó arról tudósít, hogy az idegennyelvű könyvtár – amely még egy éve sincs, hogy megnyílt – helyproblémákkal küzd, az új könyveknek és folyóiratoknak máris nincs helyük. Az állományról is hírt ad a Dunántúli Napló: „a könyveken kívül az idegen nyelvű napilapok, szaklapok, irodalmi folyóiratok, szovjet és francia divatlapok is megtalálhatók itt. Rendszeresen megérkezik a szovjet rádiós szaklap és a német technikai újság, s [sic!]  aminek főként a fotósok örülnek, a svájci és az osztrák fotóújság.” A vezetője Gárdos Istvánné volt, aki a lap tudósítása szerint öt nyelven beszélt. Az 1958. februári, a pécsi járásban meghirdetett olvasómozgalomnak az volt az apropója, hogy 1957-ben az előző évi adathoz képest 110 000-rel csökkent a kölcsönzött könyvek száma a Baranya megyei népkönyvtárakban, s ennek a kedvezőtlen folyamatnak az olvasómozgalom meghirdetésével szerettek volna gátat szabni. Az olvasómozgalmi hetek keretében könyvkiállításokat, ankétokat, irodalmi előadásokat rendeztek. Emellett a megyei tanács – hogy mindinkább eleget tehessen az olvasói igényeknek – ezer új könyv vásárlásához elegendő pénzt adott a megyei könyvtár számára. Február végén válik nyilvánossá, hogy nagymértékű – 330 000 Ft-os költségvetésű – beruházást tervez a megyei tanács művelődésügyi osztálya, melynek keretében a műemléki épületet új szárnyakkal bővítenék, s a fejlődő könyvtár igényeinek megfelelően alakítanák át: „Először a földszintes épület folytatásaként házmesteri lakás épül. Felette az emeleten kap helyet az új, 70 négyzetméter nagyságú, 60 személy befogadására alkalmas olvasóterem ruhatárral, előcsarnokkal. A jelenlegi olvasóterem helyén dolgozik majd a feldolgozócsoport s az újonnan létrehozandó referensi szolgálat. Meghosszabbítják a kölcsönző helyiséget, a könyvállványok, a kölcsönzők kezeügyébe kerülnek, s valószínűleg bevezetik a szabadpolcos kölcsönzést, — amikor az olvasó maga választhatja ki a kívánt könyvet. A régi raktár helyén új rendszerű, kétemeletes, üveg- betonfödémes raktárt létesítenek. Lebontják a könyvkötőműhelyt és a régi házmesteri lakást is, és korszerű könyvkötő műhelyt építenek. Ügyelnek arra, hogy az épület műemlék vonalait megtartsák, sőt a félköríves ablakokat visszaállítják s megnyitják a feljárónál lévő csorgókutat is. Az olvasóterem ablakai az udvarra néznek majd, — az udvart parkírozzák. Megváltozik az épület közművesítése is, központi fűtés, gáz, víz beszerelése is lehetővé válik. Hogy az épület és a könyvtár milyen óriási fejlődése várható, bizonyítja az, hogy a tervek szerint egy óra alatt 10 kilowatt villamosenergia fogyasztásra számítanak. A raktárhelyiség központi fűtése és a nyári szellőztető berendezés nagyban hozzájárul majd a 25 ezer könyv védéséhez. Úgy tervezik, hogy műszaki könyvtárat is létesítenek s a földszinten egyik helyiségben helyezik el a múzeális könyveket, mindazokat, amelyeket a pécsi nyomdában nyomtak. Az átalakítás kedvező viszonyokat teremt a Megyei Könyvtárban, mert jelenleg a raktár szűk, a könyvek nagy részét nem megfelelő helyen kell tartani s a könyvtár dolgozói a kis szobákban egymástól nem tudnak dolgozni. Az új épületrészek összhangban lesznek a régi épület stílusával.” Ekkor merült fel egy helytörténeti – és irodalomtörténeti – részleg alapításának gondolata is: „A régi épület bővítése során lehetőség lesz Irodalmi múzeum létesítésére, amelyben összegyűjtik Pécs hely- és irodalomtörténetének összes fellelhető írásos anyagát, régi folyóiratokat, a pécsi írók könyvelt, vagyis a várossal és irodalmával kapcsolatos, minden nyomdai anyagot.” A korszakban meghatározó jelentőségű április 4-i ünnep apropóján összegző statisztikai adatok jelennek meg Baranya megye könyvtárairól: „360 község – 315 népkönyvtár. A felszabadulás előtt népkönyvtárak nem működtek. Ma a megye községeinek 98 százalékában 315 népkönyvtár látja el olvasnivalóval a falvak lakóit. 1957-ben a megye összes könyvtára olvasóinak száma 38.153 – s ez a 38.153 olvasó 214 ezer könyv között válogathat. Még ebben az évben megkezdik a Megyei Könyvtár épületének építési munkálatait, amelynek során bővül a központi könyvtár. A költségek 330 ezer forintot emésztenek fel. Ebben az évben új könyvek vásárlására 300 ezer forintot fordít a Megyei Könyvtár, amely olvasnivalóval látja el a megye könyvtárait.” Viszont a számok mögött nem mindig felsejlő valóság olykor-olykor egészen másról árulkodik.

1958 áprilisában a 3 éve megnyílt Zrínyi utcai Ifjúsági Könyvtárban uralkodó áldatlan állapotokról számolt be a sajtó: „A Könyvtárhelyiségbe a kéményen át becsorog az eső, a kormos lé nem válogatós — elárasztja a polcokat és belefolyik a könyvek lapjai közé. A helyiség egyetlen ablaka egyszinten fekszik az udvarral, s mivel az lejtős, a fizika törvénye szerint a víz az ablak felé veszi útját, és segít lemálasztani a helyiség belső faláról a salétromos vakolatot, egészen a tégláig. A falak füstösek, kormosak, nem csoda, hiszen a könyvtár legfőbb dísze a csaknem négy méter hosszú kályhakürt, amely átszeli a falat. Hosszú a kürt s időnként lezuhan, ömlik a füst, száll a korom… A könyvek még nem gyulladtak meg, szerencsére! Az ifjúsági olvasóteremben hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy itt nincs kályha. Olyan dohos, penészszagú a levegő és úgy omlik a fal, hogy itt olvasni úgy sincs senkinek kedve. A Zrínyi utca kettő szám alatti esernyős boltra emlékszünk még mi pécsiek. Ennek helyén működik az Ifjúsági Könyvtár. S hogy a fent leírt körülmények miatt nem segíti a gyerekek esztétikai nevelését az bizonyos. S hogy egy felpúposodott táblájú, fekete lé okozta foltos könyvre kevésbé vigyáz a gyerek, az is bizonyos. Amikor a Megyei Könyvtár 1955-ben megkapta a helyiséget, költött rá, rendbehozatta, örült, hogy a gyerekek segítségére lehet. A nedves föld okozta erózióval azonban nem tudta felvenni versenyt.” Az Ifjúsági Könyvtár ügyét feltehetően szívügyének tekintette a Dunántúli Napló, mert egy hónappal később egy újabb írást közölt arról, hogy még semmi sem történt a gondok orvoslása érdekében. Májusban a „Magyar-szovjet barátság“ címmel a könyvtár képes könyvkiállítást rendezett a Janus Pannonius utca 11. szám alatt, melynek a sajtóhírek szerint 4500 látogatója volt. Júniusban már javában folytak a megyei könyvtár építési munkálatai, mikoris római sírépítményekre bukkantak a földmunkáknál. Júliustól két hónapra zárva tartott a könyvtár az átépítések miatt. Viszont ekkor sem maradtak könyvtári hírek nélkül az érdeklődők, mert 1958 júliusában két év szünet után ekkor indult újra a Baranyai Népkönyvtáros című könyvtári szakfolyóirat.

Baranyai Népkönyvtáros 1958. júliusi száma
(Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Folyóirattár)

Ugyancsak a bezárás alatt, augusztus elején hozták nyilvánosságra a megyei könyvtár hároméves tervét. Itt már az átépítés költségeit csaknem 400.000 forintra becsülik, szó esik a városi hálózat kiépítésének szükségességéről, melyhez a városi tanácstól várnak helyiségeket. A színmű és diafilmállomány összegyűjtésével 1959-ben dia- és színműtár létesítésének szándéka is felmerül, ezzel kívánták a „megyei színjátszócsoportok munkáját segíteni és műsortanácsadást biztosítani a művelődési otthonok és a népművelési ügyvezetők számára.” Az Országos Műszaki Könyvtár 20.000 kötetével és a már meglévő műszaki témájú könyvekkel a nagymértékű iparfejlesztések miatt is sürgetőnek ítélte a könyvtár műszaki részlegének megnyitását, s megoldandó problémaként továbbra is fennállt az idegennyelvű és az ifjúsági könyvtár helyiségigénye, melyhez a Székesfehérvár u. 1. számú épületet szerette volna megkapni a tanácstól a könyvtár. A községi könyvtárak ügyének rendezése a művelődési minisztérium községesítési tervétől függött, addig is az állomány gondozásával, gyarapításával és a kollégák képzésével terveztek foglalkozni. A tapasztalatok alapján szükségesnek tűnt a könyvkötőműhely kapacitásainak bővítése is. 1960-tól a könyvtári hálózat kiépítése után a feldolgozó és módszertani munkán keresztül a tudományos kutatások felé kívántak fordulni (bibliográfiák készítése, monografikus anyagok feldolgozása és gyűjtése). A könyvtári autóbusz forgalomba állításával a kölcsönzéshez változatos könyvanyag áramoltatását tervezték a megyék települései között.

Garay Ferenc tollából augusztus végén tudósítás jelent meg a megye könyvtárainak helyzetéről, mely az olvasómozgalom kapcsán kitér arra, hogy a könyvtárak közötti könyvcserével orvosolták az állományokban mutatkozó indokolatlan felhalmozódásokat (azonos könyvek nagy száma az egyik könyvtárban, míg a másikban ugyanabból a példányból egy sem volt meg). Az olvasómozgalom sajátos színezetét adta, hogy a tudósítás szerint „az olvasómozgalom keretén belül a tanulóifjúságot bevonják a tanácsköztársaság 40. évfordulójának méltó megünneplésébe azzal is, hogy az iskolák pedagógusainak vezetésével felkeresik azokat a kommunistákat, akik a tanácsköztársaság idején tevékeny munkát folytattak, s az iskolások írásban számolnak be — az elmondottak alapján — tapasztalataikról.” Amellett, hogy az újságcikk szerint a megyei könyvtár ebben az évben mintegy negyedmillió forintot fordít a falusi könyvtárak fejlesztésére, arra is kitér az írás, hogy a községi tanácsok feladata, hogy fejlesszék községük könyvtárát (ekkor már 318 községi könyvtárról ír a Dunántúli Napló), s ezen a téren a szép példák mellett elmaradások is vannak (pl. Nagybudmér esetében). A hanyag könyvtárosokat állítólag leváltották, s helyükbe olyanok kerültek, akik kedvvel és megfelelő hozzáértéssel kívánják munkájukat végezni. Vidéken különösen keresettek a mezőgazdasági problémákkal foglalkozó könyvek, de ezekből általában kevés található a községi könyvtárakban, mert az efféle könyvek ára drága, ezért a szerző olcsóbb füzetek megjelentetését ajánlja e keresett témában. Az ifjúsági könyvek terén – melyekből bár jelentős példányszámmal rendelkeznek a könyvtárak, de a kötelező olvasmányok esetében az utolsó pillanatban támadó nagymértékű igény miatt akadtak fennakadások a kölcsönzésben. 1958 szeptemberében végül a könyvtár kölcsönzőterme tudott megnyílni, de az építkezési és bővítési munkálatok tovább folytatódtak, melyek során új, nagyobb olvasóterem is készült. Az oldi könyvtárosról, Gyanó József bácsiról közben kedves ismertetés jelenik meg a megyei napilapban. „Gyanó bácsiról én azt tudtam csak eddig, hogy egyik legjobb könyvtárosa a járásnak. Mióta az oldi könyvtárat kezeli, egyetlen kötetnyi hiány sem mutatkozott, ami pedig ritka dolog falusi könyvtáraknál. S ami még fontosabb — tekintélyes olvasóforgalmat bonyolít le. Old községhez néhány puszta, tanya is tartozik. Ezeken a tanyákon is olvasni szerető emberek élnek. Ám télen rossz idő esetén nem szívesen gyalogolnak be a faluba könyvért, nyáron meg a sok munka miatt nem tehetik, s hogy esténként mégis olvashassanak, Gyanó bácsi úgy oldotta meg, hogy a hátára veszi a fél könyvtárat, s a hátizsákkal kigyalogol a tanyákra könyvet kölcsönözni. A faluban, ha soká nem hoznak vissza egy könyvet, nem felszólítást küld ki, hanem személyesen megy a könyvért, míg valami baja nem esik. Mert félti, óvja a könyveket. Kölcsönzéskor mindjárt újságpapírt is ad, hogy csomagolják be s össze ne koszolják. Úgy vigyáz minden könyvre, mintha a magáé volna.” 1958 novemberében napi 15-20 könyvtári beiratkozóról, 21 pécsi fiókkönyvtárról, könyvtárosok anyagi jutalmazásáról, s gyarapodó vidéki könyvállományokról számolt be a sajtó. Az év folyamán némiképp tatarozták az Ifjúsági Könyvtár Zrínyi utcai épületét, ahol 1200 olvasó és mintegy 4000 könyv találhatott utat egymáshoz, bár a könyvmennyiséggel, illetve az 500 példányos gyarapodással Laczkovics Mária könyvtáros nem volt elégedett, az igények ennél jóval nagyobbak voltak, s Garay Ferenc írása a könyvtár helyiségét is túl kicsinek találta ahhoz, hogy programokat lehessen ott szervezni.

1959 februárjában ugyancsak Garay Ferenc tollából jelenik meg „A munkáslakta területek könyvtárhálózatának fejlesztése” című írás, mely a megyei könyvtár arra irányuló terveit tárja az olvasók elé, hogy a város külvárosaiban fejlesszék a fiókkönyvtári hálózatot: a nyugati városrészben 3000, Pécsbányatelepen 1500, a budai külvárosban pedig 2000 kötetes fiókkönyvtár létesítése lenne a cél, de a szerző kiemeli, hogy még mindig nincs Pécsett műszaki könyvtár, pedig Pécs ipari városként igencsak rászolgálna. Február 23-án a Janus Pannonius u. 11. szám alatti nagyteremben „Út a jövőbe” címmel könyvkiállítás nyílt a legutóbbi évek szovjet tudományos és technikai eredményeinek irodalmából. Áprilisban arról számolt be a Dunántúli Napló, hogy 1959-ben a fiókkönyvtárak állományainak gyarapítására 70.000 forintot fordít a megyei könyvtár, néhány könyvtár (Bóly, Palotabozsok, Villány) kezelését pedig átadta a MEDOSZ-nak (Mezőgazdasági Dolgozók Országos Szövetségének). Végül az év eleji tervek a munkáslakta külvárosi részek könyvtárral való ellátására ún. „munkásklub-könyvtár” formájában öltöttek testet, elsőként Hirden, ahol a helyi tanács 3500 forint beruházással berendezési tárgyakat, a megyei könyvtár pedig könyvszekrényt, festményeket és könyveket bocsátott az új klub rendelkezésére. Apró hír számol be arról 1959 áprilisában, hogy a közeljövőben megkezdi munkáját a megyei könyvtár könyveket szállító gépkocsija, melytől a vidék jobb könyvellátását várják. 1959 áprilisában a megyei könyvtár a pécsi rádióban „Tollal a forradalomért” címmel irodalmi fejtörőpályázatot hirdetett, s megérkezett a művelődési autó is a könyvtárhoz. A Művelődésügyi Minisztérium ugyanis ekkor tíz megyének adott művelődési autót, melyet egyfajta „mozgó kultúrotthonként” terveztek működtetni. A sajtó tudósítása szerint nem csak könyvkölcsönzési, ill. vándorkönyvtárfunkciót szántak a gépkocsinak, hanem „a művelődési autó segítségével gyorsabban és könnyebben bonyolítható le a falusi könyvtárak állománycseréje és lehetővé válik olyan települések könyvtári ellátása is, ahol eddig közlekedési vagy elhelyezési akadályok miatt nem létesült könyvtár. Működésének másik jelentős területe az ismeretterjesztő munka lesz.”

Májusban a megyei könyvtár vezetői értekezletet tartottak a járási könyvtárosok számára, ahol Szente Ferenc, a módszertani csoport előadója beszámolt a Művelődésügyi Minisztériumban tartott országos értekezleten hallottakról és értékelte a járási könyvtárak múlt évi munkáját: „országos viszonylatban csökkent a könyvtárak forgalma, csupán Baranya megyében van emelkedés. Ez a tény természetesen a járási könyvtárosok jó munkáját dicséri […] A könyvtárak látogatóinak összetételét vizsgálva megállapította, hogy a felnőtt olvasók közül az értelmiségiekhez viszonyítva aránylag kevés még mindig a munkás és paraszt olvasók száma. Éppen ezért a könyvtárvezetőknek sokkal nagyobb gondot kell fordítaniok a községek munkás és paraszti dolgozóinak megnyerésére. […] A könyvrendeléseknél eddig is általános hiba volt, hogy a könyvtárosok a szépirodalmi alkotások mellett csak igen kevés politikai művet és mezőgazdasági szakkönyvet igényeltek. […] Ezután a falusi könyvtárosok munkájáról esett néhány szó. A gyakorlatban legtöbb helyen pedagógusok látják el a könyvtárosi teendőket, többségükben kiválóan. Gyakran elkövetik azonban azt a helytelenséget, hogy az iskolai könyvtárakat összeolvasztják a népkönyvtárral, az olvasókat főleg tanulóik közül toborozzák és természetesen a könyvtárakat is ennek megfelelően alakítják át. így aztán a népkönyvtár elveszti igazi jellegét és ifjúsági könyvtár lesz belőle. […] Varga Sándor járási vb-elnökhelyettes bejelentette, hogy a népkönyvtárak és községi tanácsok, valamint a könyvtárak és tömegek kapcsolatának az eddigieknél jobb és szorosabb kialakítása érdekében — elsőként a megyében — júniusban a pécsváradi járási tanács vezetősége továbbképzési értekezletet tat a községi könyvtárosok részére, melyre meghívja a községi tanácselnököket is. Az értekezleten értékelik majd a községi könyvtárak eddigi munkáját, megbeszélik a feladatokat, beindítják a kongresszusi versenyt és alkalom lesz ez arra is, hogy a községi könyvtárosok kicserélhessék egymás közt tapasztalataikat. […] Délután a járási könyvtárosok megbeszélték, hogyan és milyen sorrendben használják ki a hónap végén megyei körútjára induló művelődési autót.” Június elején, a könyvhét ideje alatt a város peremén levő fiókkönyvtárakban a megyei könyvtár munkatársai könyvismertetéseket tartottak. Egy sajtóhír szerint jelentősen nőtt a megyei könyvtár által a pécsi peremtelepülések könyvállományának fejlesztésére biztosított keret: míg 1958-ban 50 000, 1959-ben már 70 000 forintot szántak ilyen célra, s még az év során a jobb könyvellátás érdekében két fiókkönyvtár megnyitását tervezték Pécsett. Augusztus végén a megyei könyvtár Harkányban rendezett 3 napos tanfolyamot, melyen mintegy 50 társadalmi munkás könyvtáros részvételével számoltak. Szeptemberben két könyvkötő tanonc sürgős felvételéről jelentet meg apróhirdetést a könyvtár, mely arra utal, hogy akkor is igencsak sok kötészeti munka akadt.

1959. november 7-e nem feltétlenül a szokásos állami ünnep miatt volt különösen jelentős a megyei könyvtár életében, hanem ekkor ünnepelte 10 éves fennállását a baranyai közművelődési könyvtárhálózat. Írásunk zárásaként a Dunántúli Naplóban megjelent összegző gondolatokat közöljük: „1949-ben egy gondolat kelt szárnyra. Fényt kell gyújtani a sötétségben, hogy a tudás világosságánál mindenki maga tudja eldönteni mi az igazság, mi a jó és helyes s adott esetben mit kell tennie. S hogy ez a fény kigyúlt, azt ma már akarva, nem akarva mindenkinek el kell ismernie. Kezdetben a Népkönyvtári Központ rendelkezésre bocsátott egy csomó könyvet, ami akkori könyvkiadási politikánk következtében nagyrészt nem olyan anyag volt, amivel meg lehetett volna szerettetni a könyvet, az olvasást. Nem voltak még segítőtársaink, képzett könyvtárosaink sem, de hiányoztak a tárgyi feltételek is. És mégis megindult a munka. Minden faluban akadt valaki, aki megértette az ügy fontosságát s vállalta, hogy ellenszolgáltatás nélkül, a legmostohább körülmények között, helyiség és berendezés hiányában is küzd az elmaradottság, a tájékozatlanság, a kulturális sötétség ellen. Könyvet adott a falusi lakosság kezébe s szívós munkával lassan-lassan igényt támasztott benne a művelődés iránt. Ez akkor még nem volt könnyű feladat. El kellett oszlatni az emberekben a bizalmatlanságot és egy magasabbrendű igényt kellett beléjük plántálni. Igaz, hogy ma lényegesen rendezettebb körülmények között, pártunk és kormányunk anyagi és erkölcsi támogatása, tanácsszerveink megértése mellett dolgozhatunk a kultúra fegyvereivel szocialista hazánk felépítéséért, de ma is egész embert kíván a könyvtárosi hivatás, a városi, főleg pedig a falusi lakosság kulturális igényeinek helyes felmérése és kielégítése terén. […] köszöntjük az egész megye főhivatású könyvtárosait s kérjük őket, hogy továbbra is lelkesedéssel és hivatásszeretettel végezzék munkájukat. Nézzük most meg röviden a közművelődésügyi könyvtárügy 10 éves fejlődését a számok tükrében. 1949-ben 50 könyvtár működött Baranyában, 26 375 könyvvel, 2875 olvasóval és 35 705 kikölcsönzött könyvvel. Az 1958 évet 356 könyvtárral, 275 984 könyvvel, 38 956 olvasóval és 766 560 kikölcsönzött könyvvel fejeztük be. Eljutottunk odáig, hogy megyénk 324 községéből 317 helyen van falusi könyvtár. Így most már a továbbiakban nem annyira a szervezést, mint inkább a tartalmasabb, elmélyültebb könyvtári munkát kell szem előtt tartanunk. […] Bízunk abban, hogy miként a múltban, úgy a jövőben is számíthatunk rájuk, mert a mi munkánk soha meg nem szűnő, soha be nem fejezhető örök és szép hivatás: szolgálni az emberiség fejlődését, kielégíteni tudásvágyát s kiművelni a kulturált, tisztánlátó, sokoldalú embertípust!”

Összefoglalóan elmondhatjuk tehát, hogy a küzdelmes indulásnál, illetve a kezdeti évek útkeresése során már megmutatkoztak a könyvtárnak olyan funkció, többletszolgáltatásai amelyek a mai napig részét képezik a Csorba Győző Könyvtár mindennapjainak, akár a sokszínű kulturális programokra, akár a különálló ifjúsági (ma gyermek-) könyvtárra, akár a manapság is fontos és igencsak foglalkoztatott kötészeti részlegre, az olvasóligettel kitelepülésekre a kulturális rendezvények idején (manapság a Retro könyvvásárunk tölt be rendszeresen ilyen funkciót), vagy a mozgókönyvtári szolgáltatásra gondolunk, ahol az egykori művelődési autó szerepét ma két könyvtárbuszunk tölti be. Szóval a meghatározó kezdetek ma is tetten érhetők könyvtárunk tevékenységében, ezért is érdemes talán visszatekinteni a múltra, ahol – képletesen szólva – sok minden útjára indult, s ma is mozgásban van.

Írta: Wéber Adrienn

Felhasznált irodalom:

Baranyai Neves Személyek adatbázisa

Csorba Győző, Szöllősy Kálmán, Tárja Béla

Dunántúli Napló, 1952. június 22. (9. évfolyam, 145. szám), 6.: Szöllősy Kálmán: A minisztertanács határozata új lendületet adott a könyvtármunkának.

Dunántúli Napló, 1952. augusztus 17. (9. évfolyam, 193. szám), 6.: Augusztus huszadikán megnyílik a Megyei Könyvtár.

Dunántúli Napló, 1952. augusztus 20. (9. évfolyam, 195. szám), 6.: Alkotmánynapi ünnepi műsor Pécs városában.

Dunántúli Napló, 1952. augusztus 22, (9. évfolyam, 196. szám), 6.: Könyvtárnyitás.

Dunántúli Napló, 1952. augusztus 31. (9. évfolyam, 204. szám), 8.: A Megyei Könyvtár…

Dunántúli Napló, 1952. szeptember 13. (9. évfolyam, 215. szám), 4.: A könyvtárak bejelentéséről.

Dunántúli Napló, 1952. november 19. (9. évfolyam, 271. szám), 4.: Megnyílt a Doktor Sándor kultúrotthon.

Dunántúli Napló, 1952. november 28. (9. évfolyam, 279. szám), 3.: Állandóan nő a Megyei Könyvtár olvasóinak száma.

Dunántúli Napló, 1953. február 10. (10. évfolyam, 34. szám), 4.: Egy nap a Pécsi Rádiónál.

Dunántúli Napló, 1953. február 27. (10. évfolyam, 27-49. szám), 4.: Vita-est.

Dunántúli Napló, 1953. március 12. (10. évfolyam, 60. szám), 4.: Hol művelődjünk, hol szórakozzunk?

Dunántúli Napló, 1953. április 26. (10. évfolyam, 98. szám), 6. sz. o.: Halfár Rudolf: Könyvtárosaink feladata a választási békeharcban.

Dunántúli Napló, 1953. augusztus 5. (10. évfolyam, 182. szám), 4.: Könnyítsék meg dolgozóinknak a megfelelő szakkönyvek tanulmányozását.

Dunántúli Napló, 1953. augusztus 9. (10. évfolyam, 186. szám), 5.: Gyúró István: Válasz az Írószövetség helyiségpanaszára.

Dunántúli Napló, 1953. augusztus 20. (10. évfolyam, 195. szám), 7.: Mozaik képek a pécsi Vidám Vásárról.

Dunántúli Napló, 1954. január 10. (11. évfolyam, 8. szám), 6.: Eredmények, újabb tervek a baranyai könyvtárakban.

Dunántúli Napló, 1954. január 29. (11. évfolyam, 24. szám), 4.: Fejlődik Pécs kulturális élete.

Dunántúli Napló, 1954. február 21. (11. évfolyam, 44. szám), 6.: Szovjet könyvkiállítás.

Dunántúli Napló, 1954. szeptember 7. (11. évfolyam, 212. szám), 4.: A jobb, szebb, szocialista könyvtár megvalósításáért.

Dunántúli Napló, 1954. október 3. (11. évfolyam, 235. szám), 1.: A könyv ünnepe.

Dunántúli Napló, 1954. október 5. (11. Évfolyam, 236. Szám), 4.: Hol művelődjünk, hol szórakozzunk?

Dunántúli Napló, 1954. október 7. (11. évfolyam, 238. szám), 4.: Századok, könyvek, könyvtárak.

Dunántúli Napló, 1955. július 10. (12. évfolyam, 161. szám), 7.: A Megyei Könyvtár…

Dunántúli Napló, 1955. november 1. (12. évfolyam, 257. szám), 2.:  Szöllősy Kálmán: A mezőgazdasági szakkönyvvásárok előkészületeiről.

Dunántúli Napló, 1955. december 4. (12. évfolyam, 285. szám), 1.: Megnyitják az Ifjúsági Könyvtárat.

Dunántúli Napló, 1956. március 7. (13. évfolyam, 57. szám), 4.: Hírek.

Dunántúli Napló, 1956. március 22. (13. évfolyam, 70. szám), 3.: Mindenki segít.

Dunántúli Napló, 1956. április 22. (13. évfolyam, 96. szám), 4.: Német Demokratikus Köztársaság.

Dunántúli Napló, 1956. június 13. (13. évfolyam, 138. szám), 4.: Gorkij emlék-kiállítás Pécsett.

Dunántúli Napló, 1956. július 8. (13. évfolyam, 160. szám), 3.: Jól dolgozik a Megyei Könyvtár januárban létesített könyvkötőműhelye.

Dunántúli Napló, 1956. július 14. (13. évfolyam, 165. szám), 4.: A Megyei Könyvtár városi fiókkönyvtáraiban…

Dunántúli Napló, 1956. augusztus 2. (13. évfolyam, 181. szám)1956-08-02 / 181. szám, 1.: Könyvkiadók Pécsett.

Dunántúli Napló, 1956. szeptember 11. (13. évfolyam, 214. szám), 3.: Tizenötezer kötet könyv.

Dunántúli Napló, 1956. szeptember 11. (13. évfolyam, 214. szám), 3.: Új könyvtár létesül.

Dunántúli Napló, 1956. december 2. (13. évfolyam, 288. szám), 4.: Terjeszkedik a megyei könyvtár, Állandó kiállítási helyiség létesül, Helyén marad a TTI és a MTESZ az MSZT épületben.

Dunántúli Napló, 1957. január 4. (14. évfolyam, 2. szám), 4.: Megszűnt az index.

Dunántúli Napló, 1957. január 31. (14. évfolyam, 26. szám), 4.: Egyre többen olvasnak…

Dunántúli Napló, 1957. február 16. (14. évfolyam, 40. szám), 5.: Hírek.

Dunántúli Napló, 1957. március 3. (14. évfolyam, 53. szám), 5.: Újra működik az idegennyelvű könyvtár.

Dunántúli Napló, 1957. március 17. (14. évfolyam, 65. szám), 5.: A tizenhatodik fiókkönyvtár.

Dunántúli Napló, 1957. március 23. (14. évfolyam, 70. szám), 1.: Az idegennyelvű könyvtárban.

Dunántúli Napló, 1957. július 21. (14. évfolyam, 170. szám), 6.: 60000 könyvel olvastak a pécsiek három hónap alatt.

Dunántúli Napló, 1957. július 26. (14. évfolyam, 174. szám), 3.: Garay: Tapasztalatok a siklósi járási könyvtárban.

Dunántúli Napló, 1957. október 27. (14. évfolyam, 252. szám), 8.: Egy hónap könyvei.

Dunántúli Napló, 1957. november 2. (14. évfolyam, 258. szám), 1.: Ma nyitják meg a szovjet könyvkiállítást.

Dunántúli Napló, 1957. november 3. (14. évfolyam, 259. szám) 6.: Megnyílt a szovjet könyvkiállítás.

Dunántúli Napló, 1957. november 14. (14. évfolyam, 268. szám), 3.: Megnyílt a Megyei Könyvtár Arany János fiókkönyvtára.

Dunántúli Napló, 1957. december 1. (14. évfolyam, 283. szám), 4.: Sz. A.: Könyvtárcsinosítási verseny a pécsi járásban.

Dunántúli Napló, 1957. december 5. (14. évfolyam, 286. szám), 3.: 315 könyvtár, 23000 olvasó.

Dunántúli Napló, 1958. január 23. (15. évfolyam, 19. szám), 1.: Az idegennyelvű könyvtár.

Dunántúli Napló, 1958. február 26. (15. évfolyam, 48. szám), 1.: Olvasómozgalom a pécsi járásban.

Dunántúli Napló, 1958. február 27. (15. évfolyam, 49. szám), 3.: 330 000 forinttal átalakítják a Megyei Könyvtárat.

Dunántúli Napló, 1958. március 15. (15. évfolyam, 63. szám), 2.: Irodalmi múzeumot létesít a Megyei Könyvtár.

Dunántúli Napló, 1958. április 4. (15. évfolyam, 80. szám), 5. sz.o.: Tárja Béla: Kisöpörtük a régi rend szemetét.

Dunántúli Napló, 1958. április 4. (15. évfolyam, 80. szám), 7. sz.o.: 360 község – 315 népkönyvtár.

Dunántúli Napló, 1958. április 24. (15. évfolyam, 96. szám), 3.: Idejében szólunk.

Dunántúli Napló, 1958. május 4. (15. évfolyam, 104. szám), 1.: Kiállítás a Szovjetunió népeinek életéről.

Dunántúli Napló, 1957. június 7. (14. évfolyam, 133. szám), 2.: 4500 látogatója volt a szovjet könyv- és képkiállításnak.

Dunántúli Napló, 1957. június 14. (14. évfolyam, 139. szám), 2.: Római síremléket találtak Pécsett.

Dunántúli Napló, 1957. június 14. (14. évfolyam, 139. szám), 3.: Még nem történt semmi.

Dunántúli Napló, 1957. június 16. (14. évfolyam, 141. szám), 1.: Magyarországon egyedülálló, festett római sírt találtak Pécsett.

Dunántúli Napló, 1957. június 22. (14. évfolyam, 146. szám), 10.: Értesítés.

Dunántúli Napló, 1958. július 16. (15. évfolyam, 165. szám), 2.: Megjelent a Baranyai Népkönyvtáros.

Dunántúli Napló, 1958. augusztus 5. (15. évfolyam, 183. szám), 2.: A Megyei Könyvtár hároméves terve.

Dunántúli Napló, 1958. augusztus 29. (15. évfolyam, 203. szám), 3.: Garay Ferenc: Könyvtáraink felkészültek az őszi-téli idényre.

Dunántúli Napló, 1958. szeptember 9. (15. évfolyam, 212. szám), 5.: Mi újság  Baranyában?

Dunántúli Napló, 1958. szeptember 16. (15. évfolyam, 218. szám), 3.: „Old község kulturális tanácsa.”

Dunántúli Napló, 1958. november 23. (15. évfolyam, 277. szám), 6.: Új könyvekkel frissítik fel a falusi könyvtárakat.

Dunántúli Napló, 1959. január 4. (16. évfolyam, 3. szám), 5.: Garay Ferenc: Gyermekeink érdekében.

Dunántúli Napló, 1959. február 5. (16. évfolyam, 30. szám), 3.: Garay Ferenc: Napirenden: A munkáslakta területek könyvtárhálózatának fejlesztése.

Dunántúli Napló, 1959. február 22. (16. évfolyam, 45. szám), 3.: „Ut a jövőbe“ könyvkiállítás.

Dunántúli Napló, 1959. április 4. (16. évfolyam, 79. szám), 3.: Hetvenezer forintot fordít…

Dunántúli Napló, 1959. április 7. (16. évfolyam, 80. szám), 2.: Az elmúlt hónapban a Megyei Könyvtár…

Dunántúli Napló, 1959. április 15. (16. évfolyam, 87. szám), 3.: Munkásklub-könyvtárak.

Dunántúli Napló, 1959. április 16. (16. évfolyam, 88. szám), 1.: Javul a vidék könyvellátása.

Dunántúli Napló, 1959. április 19. (16. évfolyam, 91. szám), 8.: Tollal a forradalomért…

Dunántúli Napló, 1959. április 26. (16. évfolyam, 97. szám), 5.: Megérkezett a művelődési autó.

Dunántúli Napló, 1959. május 15. (16. évfolyam, 112. szám), 3.: Ünnepi könyvhét.

Dunántúli Napló, 1959. május 19. (16. évfolyam, 115. szám), 3.: Járási könyvtárosok értekezlete.

Dunántúli Napló, 1959. július 7. (16. évfolyam, 157. szám), 5.: Fejlődik megyénkben a szocialista kultúra.

Dunántúli Napló, 1959. augusztus 26. (16. évfolyam, 199. szám), 2.: Háromnapos tanfolyamot…

Dunántúli Napló, 1959. szeptember 11. (16. évfolyam, 213. szám), 6.: Apróhirdetések.

Páldy Róbert: A könyvtárosság egy kicsit összeesküvés is: beszélgetés Szőllősy Kálmánnal. In: Könyvtáros, 1978/4, 201-204.

Pécs Város Közművelődési Könyvtárától a Csorba Győző Könyvtárig : 70 éves a közművelődési könyvtár Pécsett (1943-2013). Összeáll.: Gyánti István, Katona Anikó, Szabolcsiné Orosz Hajnalka; a bibliográfiát összeáll.: Gyánti István; a fordítást kész.: Gátai Hajnalka, Gátai Zoltán, Laufer Péter; munkatársak: Kerekes Imre, Kiss Kármen, Kiss Zoltán, Sarbak Tímea, Zókáné Bozsik Anna. Pécs, Csorba Győző Könyvtár, 2013.

Pintér Viola: Csorba Győző, a könyvtáros. Szakdolgozat. [Kaposvár], [2004].

Új magyar irodalmi lexikon / főszerk. Péter László. – 2., jav., bőv. kiad. – Budapest : Akadémiai Kiadó, 2000. [Szöllősy Kálmán]

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.