Híres költőink a Baranya Megyei Könyvtár indulásánál

A Baranya Megyei Könyvtár, intézményünk jogelődje idén ünnepli fennállásának 70 éves évfordulóját. Ehhez kapcsolódó blogsorozatunk bevezető írását Weöres Sándor és Csorba Győző előtti tisztelgésnek is szánjuk. Írásunkkal szeretnénk megemlékezni e két nagy költő kevésbé ismert, de számunkra annál fontosabb könyvtárügyi munkásságáról.

A szélesebb olvasóközönség számára kevésbé ismert tény, hogy Weöres Sándor és Csorba Győző kiemelkedő költői munkásságukon túl életük egy bizonyos szakaszában hosszabb-rövidebb ideig a Baranya Megyei Könyvtárban vezetői posztot is betöltöttek. Weöres mindössze két évig folytatta könyvtárigazgatói tevékenységét, Csorba azonban több mint három évtizedig volt valamilyen formában a Megyei Könyvtár vezetője.

Pécs városának már 1902-től volt saját könyvtára, de az első világháború után egészen 1923-ig parlagon hevert. Amikor az egyetem Pozsonyból átkerült, a Pécsi Városi Könyvtár anyagát majdnem teljes egészében az Egyetemi Könyvtárba helyezték át. Ez akkor két hagyatékból állt, az egyik Babits nagybátyjáé, Kelemen Mihályé volt, a másik egy pécsváradi bíróé, Szikray Odóé. Ehhez csatolták hozzá a múzeum saját szerzeményeit.

Weöres Sándor könyvtári tevékenysége

Weöres Sándor húszévesen, 1933-ban került a pécsi egyetemre, ahol több karon is hallgatott előadásokat (jogi kar, bölcsészkaron földrajz szak, filozófia szak). Egyetemi évei alatt csatlakozott a Janus Pannonius Társaság irodalmi munkásságához is. Ekkoriban kötött barátságot Takáts Gyulával, Tatay Sándorral, Fülep Lajossal, Csorba Győzővel, Vas Istvánnal, Jékely Zoltánnal. Ebben az időszakban alapította meg az Öttorony című folyóiratot; bekerült a Korunk című antológiába; Baumgarten-díjban részesült, amiből finanszírozta észak-európai és távol-keleti utazásait. Végül 1939-ben doktori vizsgát tett filozófiából, disszertációjának címe: A vers születése, amit a Pannónia című egyetemi lap publikált is.

Weöres 1933 őszén látogatta meg „könyvtári szobájában” Várkonyi Nándort, akinek emlékezetében úgy él a költő, mint alacsony, sovány, diákos arcú ember, feketén ragyogó tekintettel. „Félénk, csendes, de a vele való beszélgetés mindenkire hatással van, pillantását le sem veszi arról, akihez szól.”

Weöres Sándor ifjú kori portréja
(Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

Várkonyi közös munkát is szervezett vele, néhány őseposz szövegének lefordítására buzdította. E munka ösztönözte Weörest a Gilgames és az Istar pokoljárása című költeményének megírására. Az idegennyelvű szövegeket a bécsi Staatbibliothekból kérték ki, nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés keretein belül. A doktori disszertáció megírása után a budapesti Egyetemi Könyvtárban kezdte meg gyakorló idejét. Szerteágazó munkakörébe tartozott a könyvek kikölcsönzésén túl a különböző magyar és külföldi könyvkereskedőkkel és könyvtárakkal való kapcsolattartás, könyvrendelés is.

Weöres a pécsi évek alatt kötött szoros barátságot Csorba Győzővel, valamint a Párizsból hazatérő, Pécsett letelepedő festőművésszel, Martyn Ferenccel, aki 1942-ben olajfestményen örökítette meg a költőt. Erdélyi József ceruzarajza egyszerűbb formában rögzíti Weöres arcvonásait. Weöres Sándor egy évtizeden átívelő pécsi élete idején amolyan költözködő vándorlélek volt, tizennégy helyen lakott a városban. Tüskés Tibor ezekről az évekről szóló könyvében (Weöres és Pécs: vallomások, dokumentumok, emlékek) a költő összes pécsi lakcímét felfedi az olvasók előtt.

Erdélyi József ceruzarajza
(Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben, Bp., Magvető, 1984.)

Az 1941-ben a Városi Könyvtár vezetésével bízták meg, s ekkor jelenik meg a Janus Pannonius Társaság önálló folyóirata, a Sorsunk is, benne Weöres drámai költeménye, a Theomachia. A mai Apáca utca 8. sz. alatti épület, ahol a könyvtár megkezdhette működését, egy ideig csendőrszobaként és egy mérnöki testület székhelyeként is funkcionált. Weöresnek kezdetben egy hivatalsegéddel és egy női alkalmazottal kellett az egyetemi könyvtári állományt átválogatva és új könyveket vásárolva megalapozni az intézmény indulását.

A könyvtári munka, a hivatali elfoglaltságok és kötelezettségek azonban nem különösebben kerültek közel a szívéhez, visszaemlékezéseiből tudhatjuk, hogy az irodalomban és lapalapításban való elmélyedés kötötte le inkább gondolatait. 1943. november 1-jéig tartott a megbízatása, majd lemondása után utódjaként Csorba Győzőt javasolta. 

1943-1944-es leltárkönyvi fotó Weöres Sándor kézírásával
(A kép forrása: saját intézményi felvétel)

Weöres Sándor 1941 októberétől 1943 októberéig volt Pécs Város Közművelődési Könyvtárának a vezetője. Erre is emlékezve szerepelt műveinek reprint kiadása a nyolcvanas évek derekén a Baranya Megyei Könyvtár terveiben. A költő azzal támogatta a könyvtár törekvéseit, hogy lemondott a honoráriumáról, s csupán a tiszteletpéldányokat fogadta el. 1985-ben megjelent a Hideg van, 1986-ban A kő és az ember. A Weöresnek szánt kötetüket a könyvtár akkori igazgatója, Román Lászlóné adta át személyesen a költő budapesti otthonában. E látogatás alkalmával Weöres a könyvtárral kapcsolatos, személyes emlékeit is megosztotta a látogatókkal. Elmesélte, hogy gyerekkorában családi könyvtáruk ugyan nem volt, ám a füzetek, könyvek, folyóiratok mennyisége hatalmas méreteket öltött, ami sajnos a háború alatt lassacskán semmivé lett. Emlékei szerint ekkor találkozott először Shakespeare fordításokkal és a nagy klasszikusokkal, mint Balzac, Stendhal, Tolsztoj, Dosztojevszkij. Első olvasmányait édesanyjától és a falu lelkészétől kapta.

Igazi kuriózumként bukkantak elő Weöres saját kézírásával rögzített bejegyzései a Csorba Győző Könyvtár 1943-1944-es leltárkönyvéből az 1420. folyószámtól az 1476. folyószámig, amiből a könyvtár állományában jelenleg is fellelhető tizenkilenc könyv. Az 1986-os cikkben olvasható interjú is hangsúlyozta a tényt, hogy az utolsó bejegyzés, maga Weöres Teomachia című műve, melynek szállítója a Sorsunk című folyóirat volt. Károlyi Amy a beszélgetés során nevetve utal a többértelműségre, „szállítója a sorsunk”, ezzel mintegy megerősítve, bizonyosságot szolgáltatva költői habitusának.

Weöres Sándor, Károlyi Amy és Várkonyi Nándor
(A kép forrása)

 Amikor 1985-ben a Baranya Megyei Könyvtár új épületszárnnyal bővült a második emeleti üvegképbe Weöres egy versidézete került: „Előbb elfujhatsz házat és hegyormot, mint egy tegnap elhamvadt tollpihét. Örök arcukat mutatják a dolgok a múltban. Nem másít rajtuk a lét.” Ezek a művészi értékű üvegablakok Martyn Ferenc Kossuth-díjas festőművész tervei alapján készültek, és L. Szabó Erzsébet üvegművész valósította meg.

Weöres ablakkép
(a kép forrása: Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

Csorba Győző könyvtári tevékenysége

Miután Weöres Sándor leköszönt igazgatói posztjáról, Csorba Győző vette át e nemes feladatot, amit 1943-tól 1976-ig, több mint három évtizeden keresztül látott el, bár hivatalosan nem igazgató, csupán csoportvezető beosztásban. Könyvtárosi tevékenységéről a szakirodalom sokkal kevesebbet szól, mégsem kerülhetjük ki a tényt, hogy a költőként, műfordítóként ismert Csorba e téren is kiemelkedővé vált. Ennek bizonyítéka, polgári foglalkozásának mintegy megkoronázása, hogy 1976-ban a Munka Érdemrend Arany Fokozatával ismerték el, annak ellenére, hogy az akkori államvezetés gyakran gyanúsan szemlélte verseinek „világnézeti semlegességét”. Ezen időszakban igen jelentős folyóirat-szerkesztői és irodalomszervezői munkája mellett a Dél-dunántúli régió könyvtárügyének meghatározó alakjává vált.

Csorba portré sor
(A kép forrása)

A szegénysorsú családban született költő igen korán a versírás felé fordul, annak ellenére, hogy irodalmi hatások ritkán érik otthon; a családi „könyvtár” három-négy kötetből áll csupán. Jogi diplomát szerez, mert tisztában van vele, hogy bölcsészként sokkal kevesebb lehetősége lenne megfelelő jövedelemre szert tenni. Első verses kötete, a Mozdulatlanság kapcsán ismerkedik meg Várkonyi Nándorral, s így indul majd meg irodalomszervezői munkája is, bekerül a Sorsunk című pécsi folyóirat szerkesztői közé.

Csorba könyvtárral való első találkozása is Várkonyi ismeretségén keresztül történt. Saját bevallása szerint igen gyámoltalan és félénk volt, költői szándékáról senkinek nem mert szólni, annak ellenére, hogy tudta, Várkonyi az, aki ezen a téren a legtámogatóbb személy. „Lehet, hogy ő engem ott a karomról megismert, mert nagy kedvességgel megölelt, behívott a szobájába azzal, hogy beszélni szeretne velem. Így ismertem meg először egy írót.” Várkonyi és Weöres személyiségét is a „tudós könyvtáros” elnevezéssel lehetne a legérzékletesebben megragadni. Nem véletlen, hogy nagyon hamar felfedezték Csorba tehetségét, lírai alkatát.

Miután Weöres-t váltotta a könyvtárigazgatói székben, Csorba rálelt a neki való hivatásra. Ahogy ő fogalmazott: „…jutottam el egy olyan munkahelyre és munkakörbe, ahonnét sohase vágyódtam el többé”. Olyan környezetbe került, ahol költészete is kibontakozhatott, könyvekbe zárt művészet vette körül, ami inspiratív és motiváló hatással volt rá. Könyvtárosi képzésben ugyan nem vett részt, szakmai ismereteit autodidakta módon sajátította el, ám az óriási műveltség, a nagy tudás és a kitartó szorgalom olyan jellemzői voltak, amik sokkal többet jelentettek feladatainak lelkiismeretes és precíz elvégzésében.

1952-ben a Minisztertanács fókuszába került többek között a könyvtárügy fejlesztése is, s ennek keretén belül a körzeti könyvtárakból létrehozták a megyei könyvtárakat. Ahol a városi könyvtárak mellett jöttek létre a megyei intézmények, ott a két könyvtár egybeolvadt. 1952. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között Pécsett is megnyílt a Megyei Könyvtár. Csorba saját bevallása szerint a könyvekkel és az olvasókkal összefüggő könyvtári munkaterületeket végezte a legszívesebben, tizenkét éven át tevékenykedett a kölcsönzési folyamatokban. A könyvtár fennállásának első évében ezer olvasóról háromezerre nőtt a látogatók száma.

Csorba Győző a Baranya Megyei könyvtárban
(A kép forrása)

Csorba könyvtárosi működésének fénykora épp az 1950-es és 60-as évekre esett. Soha egyetlen mondatát politikai okok miatt visszavonnia nem kellett, bár igazmondó természete, tekintélyt nem ismerő hajlíthatatlansága sok nehézséget okozott az életében. Ezidőben sokat járt külföldön is, elsősorban nyelvgyakorlás és irodalomkutatás kapcsán, de könyvtári tanulmányutakat is szervezett. Az egyik ilyen út alkalmával Franciaországban vizsgálta a könyvtárak szerepét, jelentőségét az ifjúság nevelésében. Meglátogatott több művelődési és kultúrházat, ahol különböző szakköröket, rendezvényeket bonyolítottak le. Ezekről a tapasztalatairól aztán részletesen be is számolt itthon a Dunántúli Naplóban.

A hetvenes évek közepére könyvtárosi tevékenysége átalakult, egyre többet foglalkozhatott az alkotással, versírással és fordítással. A Megyei Könyvtár szervezete kiváló könyvtárosokból állt, így több feladat is lekerült a válláról, egyre inkább felszabadult a mindennapi ügyintézés alól. 1968 és 1978 között négy verseskötete, két válogatott verses könyve, egy fordításkötete és egy Összegyűjtött versek című antológiája jelent meg.

Csorba Győző idős kori képe
(A kép forrása)

Könyvtáros pályája utolsó hat évében gyermekkönyvtári ügyekkel is foglalkozott, mivel felismerte, hogy az olvasásra nevelés fontos helyszíne a könyvtár. Többször hangsúlyozta, az olvasást nem lehet elég korán kezdeni, a gyermeki léleknek óriási szüksége van a könyvekre. Azért is volt ez számára kiemelten fontos, mert ekkortájt a megye és Pécs város gyermekkönyvtári ellátása rendkívül elhanyagolt volt. Egészen 1974-ig, illetve 1975-ig kellett várni, mire négy gyermekkönyvtárt és egy ifjúsági könyvtári intézményt alakítottak ki a városban. Az olvasóvá nevelés oly mértékben volt szívügye, hogy rendszeresen járt gyermekkönyvtári rendezvényekre, részt vett gyermeknek szóló író-olvasó találkozókon. Fő mozgatórugója az volt, hogy ha a könyvtáros és az iskola elhanyagolja a fiatalabb generáció szellemi nevelését, a könyvtáraknak a jövőben nem lesz olvasója.

1976-ban elérkezik nyugdíjaztatásának pillanata, s ekkor egy összegző vezércikkben, „Nélkülözhetetlen könyv” címmel, írja le az olvasás fontosságát kiemelő gondolatait. „Okos emberek már sok szépet mondtak a könyvről és az olvasásról. Rájuk utalok végezetül, s a címbéli szavakat ismétlem meg fordított sorrendben, így: a könyv nélkülözhetetlen.”

Csorba Győző-emléktábla a költőről elnevezett Megyei Könyvtár falán, az egykori munka- és költőtárs, barát Weöres Sándor emléktáblája mellett
(A kép forrása)

Írta: Milánkovics-Steiner Kitti

Források:

Tüskés Tibor: Weöres Sándor könyvtárai: Interjú kommentárokkal In: Könyvtáros, 1986. szeptember, 556-561. p.

Emléktábla Weöres Sándornak In: Új Dunántúli Napló, 2003. június 25. 7. p.

Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben Bp., Magvető, 1984.

Csorba Győző: Weöres és Pécs Pécs, Csorba Győző Megyei Könyvtár, 2003.

Pintér Viola: Csorba Győző, a könyvtáros (szakdolgozat Kaposvár, 2004.

Beszélgetés régvolt időkről (Pécs, 1991.november 27.) Köszöntjük Csorba Győzőt 75. születésnapja alkalmából! In: Könyvtári Levelező/lap, 1991/12., 8-9. p.

Csorba Győző: A nélkülözhetetlen könyv In: Dunántúli Napló, 1976. szeptember 9.

Kiss Zoltán: Alkalmi vers az örökkévalóságnak

Animateur Culturel Franciaországi tapasztalatairól számol be Csorba Győző In: Dunántúli Napló, 1968. 10. 13. 25.évf., 241. sz.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.