A fehérhegyi víztorony

95 évvel ezelőtt, 1926. október 24-én kelt a fehérhegyi víztorony használatba vételi engedélye. A torony manapság is a meszesi városrész szemet gyönyörködtető, jellegzetes, bányászathoz köthető ipari műemléke. Jelen írásunkban annak járunk utána, hogy mi célból, ki által létesült e megkapó építmény, s majd évszázados történetébe is bepillantunk néhány epizód erejéig.

Korábbi blogbejegyzésünk már tárgyalta a Dunagőzhajózási Társaság (DGT) meghatározó jelentőségét Pécs közel százéves (1852-1946) fejlődése szempontjából. Mostani témánk forrása és eredője pedig ugyancsak ez a társaság. Korábban taglaltuk az első világháború társaságot érintő nehézségeit és a versailles-i békerendszer következtében elszenvedett jelentős, hajókat és uszályokat érintő géppark-veszteségét. Ebben az igen nehéz helyzetben nagy segítséget jelentettek a társaság számára a szerb megszállás alól felszabaduló pécsi szénbányák és a Mohács–Pécs vasút rentábilis működése. A társaságnak semmilyen pénztartaléka nem volt, így a pécsi bányák által produkált széneladási üzlet némi reményt jelentett a vállalati krízis túlélésére. A DGT iparfejlesztő hatása mellett közvetlen városfejlesztő hatást gyakorolt Pécsre, ugyanis a bányákban és az új üzemekben munkát vállaló népesség bevándorlása és letelepítése hozzájárult a lakosság számának gyors emelkedéséhez. A szénbányászat településfejlesztő hatásai közül így a városkép szempontjából ki kell emelni a lakásépítést, melynek következtében Pécs több új városrésszel gyarapodott. Ilyen ismert bányászkolónia volt a pécsszabolcsi György-telep (Riegli-telep) mellett a Lámpásvölgy vonzáskörzetében 1922-1925 között felépített, 179 lakást magába foglaló Meszes is. Utóbbi ivóvízzel való ellátására 1924–26 között építtette a DGT a ma is üzemelő fehérhegyi víztornyot.

A 33 m magas, karcsú, 300 m³-es tartályú vasbeton építményt a DGT aknáit is kivitelező Ast Ede és Társa cég valósította meg Pilch Andor műszaki vezetésével és Marsay (Márovics) Andor kivitelezésében. Külön érdekességként megemlíthető, hogy a grazi alapítású cég jogutódja, az AST/Immo Kft. 1995-ben a cég által épített víztoronyra utalva hirdeti magát a Dunántúli Naplóban a Magasház névpályázatában. A víztorony a vasbetonépítés kezdeti időszakának látványos emléke, hisz a kor legmagasabb technikai színvonalán épült meg. Ehhez a technikai bravúrhoz az is szükséges volt, hogy építéséhez Svédországból hozták az akkoriban ritkaságszámba menő betonkeverőgépet. A torony alsó szintjén lakást is kialakítottak a toronyőrnek. A Széchenyi-aknán kiemelt ivóvizet villanyszivattyú segítségével nyomták fel a víztoronyba. A lakásokba ekkor még nem volt bevezetve a víz, a lakótelepen utcai kutak és csapok biztosították a vezetékes ivóvizet. Az árnyékszékek tartalmát a víztoronyból bizonyos időközönként kibocsátott víz öblítésével juttatták a telep biológiai derítőjébe. Meszes létesítésével a DGT gyakorlatilag befejezte a kolonizálást, új telepet már nem létesített, hanem a meglévőket korszerűsítette.

A térség következő, 1949-1952 között végbement területfejlesztése során – ugyancsak bányászok részére – földszintes ikerházakkal és emeletes házak sorával épült be a víztorony környéke, mely jelentősen megnövelte a városrész lakóinak számát, így vízszükségletét is.  1956-ban nyomásfokozót építettek a meszesi víztoronyba, hogy a Tolbuhin (ma Komlói) úti vízhiányt orvosolják. 1958-ban a víztoronytól mintegy hatszáz méterre lévő kutatófúrásból nyerhető vizet vezették a víztoronyba, így tartották azt folyamatosan feltöltve, s igyekeztek biztosítani a megnövekedett szükségletekhez a megfelelő vízmennyiséget. Azonban ez nem ment továbbra sem zavartalanul. 1965-ben a Dunántúli Napló így foglalta össze a problémát: „Meszes, mely a II. ellátási zónába tartozik, a tettyei forrásokból kapja a vizet. A tettyei kutak vízhozama, — karsztjellegük következtében — rendkívül ingadozó. Csapadékos időben maradéktalanul biztosítani tudják a kívánt mennyiséget a száraz hónapokban azonban teljesítményük jelentősen csökken. A hiányt ilyenkor a rigóderi tározóból pótolják. A tettyei kutak hozamának csökkenésével egyidőben ugyanis működésbe lépnek a szivattyúk, s a rigóderi tározóból dunavizet emelnek az öreg-meszesi víztoronyba. Meszesen jelenleg ez az 1927-ben [sic! 1926 – W. A.] épült torony az egyetlen tározó. Befogadóképessége 200 köbméter [sic! 300 – W. A.]. S ezzel függ össze az a sok bosszúság, mely a lakókat a vízellátással kapcsolatban éri. A szivattyúk által a víztoronyba emelt vízmennyiség ugyanis jóval kevesebb a szükségesnél. A gépek állandó üzemelése ellenére sem lehet az egyensúlyt biztosítani; a fogyasztás jóval nagyobb a tárolható mennyiségnél, ami azt jelenti, hogy a torony nem telik meg, s így a szükséges nyomást se lehet biztosítani. A lakóterület magasabban fekvő házaiban tehát hiába nyitják ki a csapokat. […] A Pécsi Víz- és Csatornaművek az ellátási zavarok gyakorisága miatt felméréseket végzett. — Megállapították, hogy Meszesen a napi fogyasztás lakásonként eléri a 250—280 litert. A városi átlag ezzel szemben csak 140—150 liter. Az átlagosnál jóval nagyobb fogyasztás okait keresve igen érdekes megállapítások születtek. A lakások többsége legutóbbi időkig a Szénbányászati Tröszt kezelésében állt. A széntröszt az egyéb fenntartási és javítási munkák mellett magára vállalta a vízvezetékek falon kívüli szerelvényeinek karbantartását is, amit a jelenlegi tulajdonos, a PIK [Pécsi Ingatlankezelő Vállalat – W. A.] nem vállal. Tehát: a falon kívüli csapok, mosogatók, szifonok és vízöblítők állapotáért most a lakó felelős. A vízművek szakemberei megállapították, hogy e szerelvények karbantartását és javíttatását sok lakó elhanyagolja, aminek következtében nagy mennyiségű víz folyik el nap-nap után értelmetlenül. Egy másik vizsgálat a magánházak és PIK-lakások fogyasztását mérte fel. Kiderült, hogy a PIK-lakások tulajdonosai 80, sőt 100 százalékkal több vizet fogyasztanak, mint azok a magánlakás-tulajdonosok, akik saját zsebükből fizetik a vízszámlát… […] A Meszesen jelentkező vízgondok tehát két tényezővel függnek össze. Egyrészt elégtelen a jelenlegi víztorony kapacitása, másrészt a felesleges és meggondolatlan vízhasználat következtében az igények is túlzottak. A Pécsi Víz- és Csatornaművek a problémamentes vízellátás érdekében tervbe vette egy 1000 köbméteres tározó építését a mostani víztorony szomszédságában.” Az imént vázolt problémák, valamint a városrész, ill. a vízszükséglet folyamatos növekedésével tehát további korszerűsítésre volt szükség: 1966-ban megépült az 1000 köbméter víz befogadására alkalmas meszesi víztározó, mely a Szeptember 6. tértől a Fürst Sándor (ma Zsolnay  Vilmos) utca felé eső terület, míg a víztorony a Hősök tere, Pécsszabolcs, Pécsbánya felé terjedő szakasz vízellátását látta el.  1972 novemberében új szivattyút kapott a meszesi víztorony, így folyamatossá vált a vízellátás a volt Erzsébet-telepen és a Bányász utcában is. 1989-ben az Aknamélyítő és a Hídépítő Vállalat 2500 köbméteres víztározót alakított ki Nagy-Meszesen, a víztorony szomszédságában.

A tornyot többször felújították. 1989-ben Siptár Tibor részletes statikai vizsgálatot és felújítási javaslatot dolgozott ki az ipari emlék megmentésére. Az 1991–1993 között végbement felújítás során kívülről műanyagalapú védőréteggel látták el a torony testét és lábát, belül az üzemelést szolgáló szerkezeteket, csöveket, szivattyúkat cserélték ki, s a legfelső szint üvegezése is megtörtént. 1997-ben az épületszerkezetet, 2002–2003 között a tető faszerkezetét állították helyre, s ekkor szerelték fel a torony ipari műemlék jellegét hatásosan kiemelő díszkivilágítást is. A torony és a gépház 2010-ben új vezetékeket és szerelvényeket kapott, 2012-ben pedig a 300 köbméteres tartályt hordozó épület külsejének felújítása valósult meg. A Tettye Forrásház Zrt. beruházásában ekkor 17 milliós költséggel elvégezték a tartópillérek javítását és a nyílászárók cseréjét, emellett a teljes épület új védőbevonatot kapott, így ma is eredeti szépségében látható. Renoválása után 2012. augusztus 31-én bányásznapi ünnepség keretében adták át a felújított Pécs-meszesi víztornyot. Ipartörténeti szerepét a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány által itt felállított emléktábla teszi teljessé, amelyet az alapítvány és a Tettye Forrásház Zrt. képviselői közösen avattak fel a szóban forgó ünnepségen. 2016-ban bár a Bányász Emlékekért Egyesület felkarolta a lakossági részről felmerült igényt, hogy a bányászhimnusz szóljon az épületből emlékeztetve a térség bányász hagyományaira, de vízbiztonsági okok miatt az üzemeltető Tettye Forrásház Zrt. e kérésnek nem tudott eleget tenni.

A víztorony – bár csak elenyésző mértékben, de – napjainkban is részt vesz az ötvenes évektől kezdődően sűrű lakóövezetté alakult térség vízellátásában. Nem tervezik, hogy turisztikai célból kilátóként is hasznosítsák az épületet, hiszen a torony tetejébe a víztéren keresztül lehet csak feljutni, mely a meszesi toronyzóna ellátásáért felelős tározó esetében – a víztorony 2016-ban 3400 fő biztonságos vízellátását szolgálta – közegészségügyi szempontból aggályos lenne. Ennek ellenére a mai napig működő, gyönyörű ipari műemlék karakteres mementója a helyi szénbányászat fénykorának.

Írta: Wéber Adrienn

Nyitókép: Képeslap Mecsekszabolcs látképével, Meszes telep víztornyával, ill. a mai pécsszabolcsi templommal (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, Tóth Tibor Endre pécsi képeslapgyűjteménye)

Felhasznált irodalom:

Bertók László (szerk.): Víztornyok Magyarországon. MAVÍZ, Budapest, 2007, 104-105. Pécs-Fehérhegy

Dr. Biró József: Pécsi bányásznapi rendezvények. Bányászati és Kohászati Lapok – Bányászat, 2012. november 30. (145. évfolyam, 5. szám), 62-63.

Dunántúli Napló, 1952. szeptember 24. (9. évfolyam, 224. szám), 3.: További négyszáz lakás épül Meszesen.

Dunántúli Napló, 1956. március 27. (13. évfolyam, 74. szám), 4.: A Tolbuchin úti lakók…

Dunántúli Napló, 1958. december 29. (15. évfolyam, 305. szám), 3.: Gócz Béla: Napi tizennégyezer köbméterrel több vizünk lesz jövőre.

Dunántúli Napló, 1965. április 29. (22. évfolyam, 100. szám), 3.: Békés Sándor: Meszes se mostohagyerek.

Dunántúli Napló, 1966. június 30. (23. évfolyam, 153. szám), 5.: Csak egyharmada Duna-víz.

Dunántúli Napló, 1972. november 1. (29. évfolyam, 258. szám), 1.: Októberben újabb létesítményekkel gazdagodott Baranya.

Dunántúli Napló, 1978. november 30. (35. évfolyam, 330. szám), 4.: Barátai és tisztelői jelenlétében […] Marsay Andor építőmester…

Dunántúli Napló, 1989. július 12. (146. évfolyam, 190. szám), 1.: Az Aknamélyítő és a Hídépítő Vállalat…

Huszár Zoltán: DGT – Első cs. kir. szab. Dunagőzhajózási Társaság. Pécs Lexikon, I. kötet (főszerk.: Romváry Ferenc). Pécs, 2010, 166.

Komáromi Krisztina: A fehérhegyi víztorony.

Magyarország legszebb víztornyai.

Pilkhoffer Mónika: Bányászat és építészet. Pro Pannonia, Pécs, 2008.

Régi fényében látható a fehérhegyi víztorony.

Új Dunántúli Napló, 1993. június 26. (4. évfolyam, 170 (sic! 172.). szám) 3.: Kozma Ferenc: Felújítják Fehérhegy öreg, vízfejű tornyát.

Új Dunántúli Napló, 1995. március 26. (6. évfolyam, 83. szám), 5.: A Magasház újjászületik…

Új Dunántúli Napló, 2002. július 10. (13. évfolyam, 186. szám), 4.: A napokban elkezdődött…

Új Dunántúli Napló, 2003. április 25. (14. évfolyam, 112. szám), 4.: Pécsett elkészült a meszesi víztorony díszkivilágítása.

Új Dunántúli Napló, 2016. jún. 9. (27. évfolyam, 134. szám), 6.: Wald Kata: Néma marad a víztorony.