A DGT, amely Pécs fejlődését majd egy évszázadon át hajtotta


A prosperáló Pécset formáló nemzetközi nagyvállalat – Adalékok a Dunagőzhajózási Társaság pécsi jelentőségéhez

190 évvel ezelőtt, 1831. április 22-én nyert 15 évre szóló privilégiumot az Első császári királyi szabad Dunagőzhajózási Társaság (röviden: DGT) a magyar szent korona országainak dunai szakaszát érintő gőzhajózásra. E döntés hatására a vállalat magyarországi megjelenése a későbbiekben térségünkben is páratlan – legalább évszázados, de akár azon túl ívelve is értelmezhető – gazdasági és infrastrukturális fejlődést vont maga után, mely ezen túlmenően Pécs társadalmára (pl. polgárosodás, új betelepülők), urbanizációjára (pl. új városrészek, épületek) is jelentős hatással volt. 

A társaság (DGT – Első cs. kir. szab. Dunagőzhajózási Társaság) 1829. március 13-án Bécsben tartotta alakuló közgyűlését. I. Ferenc császár 1830. szeptember 1-jén az osztrák, 1831. április 22-én pedig a magyar szent korona országai dunai szakaszának gőzhajózására 15 évi időtartamra szóló privilégiumot adott a társaságnak. Ezt a kiváltságot később többször is meghosszabbították. 1846. augusztus 16-án császári szabadalommal 1880-ig kizárólagos jogot kapott a Habsburg Birodalmon belüli dunai gőzhajózás egészére. A párizsi béke (1856) a Dunán szabad hajózást és kereskedelmi tevékenységet tett lehetővé minden nemzet hajója számára, így bár elvesztette monopolhelyzetét, de más vállalkozás nem tudott versenyezni vele. 1857-ben 101 gőzöse és 359 uszálya volt. A vállalat hajói a Dunán kívül a Tiszán és annak mellékfolyóin, a Bodrogon, a Maroson és a Béga-csatornán, továbbá a Száván, a Dráván, a Ferenc-csatornán is közlekedtek, s a tengeri forgalomba is bekapcsolódtak. Az 1890-es évekre a világ legnagyobb belvízi hajóstársasága lett. 

Pécs-Bányatelep az 1900-as évek elejéről származó képeslapon

Pécs-Baranya esetében is igen kedvező hatásokkal járt a társaság jelenléte. Vállalati struktúrájában a 19. század utolsó harmadától egyre nagyobb szerepet játszott a Pécsi Bányaigazgatóság közvetlen irányítása alatt működő szénbányák rendszere. Mivel a fellendülő vállalat hajóit olcsó, de jó minőségű szénnel kellett ellátni, emiatt nagy fantáziát láttak a vezetők a mecseki szénben. A DGT 1852–1923 között az összes Pécs környéki bányaterületet vásárlás, vagy hosszú távú bérlet formájában megszerezte, s 1857-re kiépítette az első pécsi vasútvonalat, a Mohács–Pécs vasutat, mely elsődlegesen a pécsi széntelepek szállítási feladatait volt hivatott ellátni, de 1859-től kezdődően már a személyszállítás is megkezdődött rajta. Ezzel Pécs városa a mohácsi Duna-part gyors, megbízható, s nagyobb tömegű áru és nagyobb számú utas szállítására is alkalmas vasúti elérésével összekapcsolódott az ország egyik legfontosabb közlekedési ütőerével, a Dunával. A hatalmas vállalat nagy infrastrukturális fejlesztésekbe kezdett és a legmodernebb eszközökkel folyt a termelés. Gőzgéppel hajtott aknaszállító gépekkel dolgoztak, szellőző ventilátorokkal szerelték fel a bányákat, lovakkal vontatták a csilléket a föld alatt.

„Üdvözlet Somogy Bánya” – Henrick tárna bányabejárata

A DGT Pécs környéki területeit négy nagy kerületre lehetett felosztani: Pécsbánya, Szabolcs, Somogy, Vasas. E területeken utakat, lakóházakat, ipari létesítményeket hoztak létre, a térség ma ismert – bár egyre inkább visszaszoruló, pusztuló és megsemmisülő – épített öröksége e prosperáló korszak hagyatéka. 

Szent István aknai munkásotthon Mecsek-Szabolcson

A századfordulón az üzemek környéki „kolóniákon” 442 ingatlan, 1371 lakásában éltek munkások, 1931-ben pedig már 2344 lakással rendelkezett a DGT. Mivel a munkások nagy része Magyarországnál fejlettebb területekről érkezett, ezért fontos szempont volt, hogy a lakások legalább olyan korszerűek legyenek, mint a külföldi munkáslakások. Pécsett a Mária utcában a bányaigazgatóság központja ma is a város  impozáns építészeti emléke, ezzel szemben a külvárosi bányászati épületek sajnálatos módon pusztulnak. 

Dunagőzhajózási Társaság palotája a mai Mária utcában

A társaság működésének teljes periódusában mérnökök, és egyéb szakemberek érkeztek a városba, akik a szaktudás mellett sokszor polgári mentalilást is magukkal hoztak, hatást gyakorolva ezáltal a dualizmuskori Pécs egyébként is ébredező polgári rétegére. A bányavidékeken bányaiskolák szolgálták a közoktatást, a bányaorvosok pedig orvosi ellátást biztosították, de még dalkör is működött.

Bányatelepi bányász dalkör Pécs-Somogy 

Az I. világháború alatt az Al-Dunán megszűnt a hajóforgalom, hajóparkjának jelentős részét a közös Hadügyminisztérium vette bérbe. A versailles-i békerendszer következtében a társaság elveszített 34 vontatóhajót, 8 személyszállító hajót, 425 uszályt, 2 tartályos uszályt, 101 vaspontont és 1 műhelyhajót. Hasonló eljárás alá vonták a társaság ingatlantulajdonát is (pl. kikötőépületeket stb.). A veszteség gőzhajóban kb. 36%, uszályban kb. 50%. Nem maradt más választás, mint a veszteségek szanálása, új kereskedelmi szerződések kötése a Duna menti államokkal, szabályozott együttműködés kialakítása a hasonló helyzetben lévő hajózási vállalatokkal, és ha lehet, külföldi tőke bevonása a vállalat működésébe: a 1920-as években angol, a ’30-as években olasz tőkebevonásra került sor. Nagy segítséget jelentett a pécsi szénbányák és a Mohács–Pécs vasút rentábilis működése. A társaságnak semmilyen pénztartaléka nem volt, egyedül a pécsi bányák által produkált széneladási üzlet jelentett némi reményt a vállalati krízis túlélésére. 

Üzemvezetőségi épület – Pécs-Újhegy

Az Anschluss (1938) után a vállalat részvényeinek 100%-át „átvette” a Reichswerke Hermann Göring AG. Feladata a német birodalmi ipari, hadi és közlekedési igények kiszolgálása lett. A II. világháború eseményei során a mérleg katasztrofálisan alakult: a hajópark jelentősen megfogyott, s nagyrészt szovjet ellenőrzés alá került. A Dunán és a mellékfolyóin lévő összes állomás, épületekkel, berendezésükkel együtt elveszett a társaság számára. Hasonlóképpen pécsi bányaművei a műszaki, gazdasági és szociális létesítményekkel együtt ugyanúgy, mint a társasági vasút, az Mohács–Pécs vasút. Magyarországi szerepe 1945-ben megszűnt, a vállalat szovjet katonai irányítás alá került. A Minisztertanács 1945. október 25-én rendelte el a Széngazdálkodási Iroda felállítását és szénkormánybiztos kinevezését. A Nemzetgyűlés 1945. december 6-án megszavazta a bányák állami kezelésbe vételét. A bányák jogi értelemben vett államosítására 1946 májusában került sor. Az egykori német birodalmi tulajdon, így a pécsi bányák is, jóvátétel címén szovjet fennhatóság alá, az általa bérelt bányaterületek a magyar állam tulajdonába kerültek. 

A múlt század második felében közismert a bányászat Pécsre gyakorolt hatása és jelentősége. Mint fenti írásunkban láthattuk, az ipari mértékű bányászat azonban térségünkben az állami tulajdonú bányászat megindulása előtt közel 100 éves múltra tekint vissza. Utóbbi pedig nagymértékben épült a DGT által megteremtett magas színvonalú bányászati hagyományra.

Írásunk illusztrációjához a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményének Fotótárából válogattunk a DGT-hez köthető bányászati képanyagból.

Összeállította: Wéber Adrienn

Felhasznált irodalom:

Gyimesi Viktor: A cég, ami nélkül nem lett volna mecseki bányászat. PécsMa, 2018. 05. 14.

A cég, ami nélkül nem lett volna mecseki bányászat

Huszár Zoltán: DGT – Első cs. kir. szab. Dunagőzhajózási Társaság. Pécs Lexikon, I. kötet (főszerk.: Romváry Ferenc). Pécs, 2010, 166.

Pilkhoffer Mónika: A Dunagőzhajózási Társaság pécsi kolóniáinak kiépülése a dualizmus korában. Utcák, terek, épületek Pécset – Baranyai történelmi közlemények 4. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2010 (BML, 2010), 135-164.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/BARM_tk_4/?pg=136&layout=s

Sülle Ferenc: Az első pécsi vasútvonal. Pécs Lexikon, I. kötet (főszerk.: Romváry Ferenc). Pécs, 2010, 196.

Képek jegyzéke:

Pécs-Bányatelep az 1900-as évek elejéről származó képeslapon (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

„Dgt. bányaigazgatóság Pécs” – Gróf Széchenyi István-akna – Mecsek-Szabolcs (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

„Üdvözlet Somogy Bánya” – Henrick tárna bánya bejárata. (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

Bányatelepi bányász dalkör – Pécs-Somogy (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

Üzemvezetőségi épület – Pécs-Újhegy (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

Szent István aknai munkásotthon – Mecsek-Szabolcs (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

Üdvözlet Pécsről! Dunagőzhajózási Társaság palotája a mai Mária utcában (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük