Az emberek többsége valódi, mély kapcsolódásra vágyik, érzelmi és szellemi társakra, szövetségesekre. Az okostelefonok, virtuális valóságok és a mesterséges intelligencia korában efféle vágyakat beteljesíteni egyre nehezebb. Vannak azonban olyanok, akik hagyományos módon nem is képesek párbeszédet kialakítani a számukra legfontosabb személyekkel, az ő helyzetük még korlátoltabb. Számukra a művészet lehet eszköz a közeledésre, ami ugyanakkor még egy olyan nagyformátumú alkotónak is komoly kihívás lehet, mint Gustav Borg, az Érzelmi érték című filmdráma férfi főszereplője. A kortárs norvég film kiemelkedő alakja, Joachim Trier cannes-i nagydíjas alkotásában Gustav filmrendező és egyben tékozló apa, aki hosszú évek után tér haza otthonába két lányához. Hármójuk elidegenedett viszonyát szálazza szét lépésről lépésre a bergmani vállalását magabiztosan teljesítő katartikus mű.
Joachim Trier Oslo-trilógiája (Szerzők, Oslo, augusztus, A világ legrosszabb embere) és két amerikai kitérője (Hétköznapi titkaink, Thelma) után egy klasszikusabb, lineárisabb, ám pszichológiailag jóval komplexebb, többrétegű filmet készített. A Borg család otthona – egy tágas, többszintes patinás ház -, melyben generációk élnek egymás után, a film központi helyszíne. Süllyed és egyre több helyen repedeznek a falai. Itt él Nora és húga, Agnes. Nora nem nagyon találja a helyét az életben, mintha egy gyerekkori fogalmazásában ragadt volna, amit a házukról írt. Ugyan sikeres, népszerű színházi színésznő lett belőle, intenzív szorongásos lámpalázzal küzd előadások előtt és még öngyilkos hajlama is van. Testvére, Agnes még kamaszkorában szerepelt apjuk híres filmjében főszereplőként, mégis más irányba viszi az élet és történész lesz, férje és egy fia is van. Agnes stabil és eleinte nem ő van az események középpontjában. Gustav, az édesapjuk, egykoron nagynevű filmrendező volt, de napjainkra feledésbe merült, tizenöt éve nem készített már filmet. A lányok édesanyjának, Sisselnek a temetésére érkezik haza és találkozik hosszú idő után újra lányaival.
Gustav lányai számára távoli, idegen, csupán epizódszerűen tűnt fel korábban az életükben, lemaradt a felcseperedésükről, most szeretne közeledni, de nincsenek hozzá eszközei, egyszerűen képtelen kommunikálni a lányaival. Kiderül, valójában Gustavot egy feldolgozatlan trauma gyötri régóta: édesanyja, Katrin (Nora és Agnes nagymamája) öngyilkos lett, mikor ő még mindössze hét éves volt. Gustav írt egy új forgatókönyvet, amelyet Katrin inspirált, és főhősének karakterét saját lányára szabva írta meg, akit fel is kér a szerepre, Nora azonban elutasítja őt, így s szebb napokat is látott direktornak más színésznő után kell nézni.
Gustav egy tehetséges amerikai színésznővel kezd el dolgozni új, terápiás filmprojektjén. Rachel Kemp, influenszer-színésznő eddig nem kapott igazi lehetőséget pályáján, hogy bizonyítsa valódi kvalitását, hogy képes egy komoly drámai szerepet is kimagaslóan megformálni. Gustav élvezi a vele való közös munkát és igazán hisz benne, hogy vele elkészülhet élete legfontosabb filmje. Rachel keményen dolgozik a karakterén, mindent belead, de végül rá kell, hogy jöjjön, ő képtelen átlényegülni azzá, amit Gustav kíván látni a vásznon. Az amerikai színésznő meggyőzi Gustavot, hogy ezt a szerepet mindenképpen a lányának kell eljátszania.
Joachim Trier talán legérettebb filmjében azt a folyamatot mutatja be stációról stációra, egy határozott vonal mentén haladva, mely során apa és lánya a kezdeti fényévnyi távolságból indulva fokozatosan közelednek egymáshoz. Mindeközben Nora húga, Agnes és az ő fia, Erik is a nexusba kerül, a kisfiút Gustav bevonja a filmjébe szereplőként. Valóságos terápiás folyamat alakul ki, amely során mindenkiben feloldódik valamilyen lelki csomó, az apa és lányai közötti fal pedig szép lassan eltűnik. Fájdalmas utat jár be mindenki, kiváltképp Gustav és Nora, de a cél, amiért némiképp öntudatlanul küzdenek, megér minden erőfeszítést.
Joachim Trier érzelmi hullámvasúton visz végig minket, melynek végén bizonyosságot nyer, hogy az alkotás, a művészet segítségével úgy lehet kommunikálni és elérni a másik ember szívéhez, ahogy semmilyen más módon. Ezen az úton csodálhatjuk meg három nagyon különböző érzelmi amplitúdóval működő, de egyformán karizmatikus és emlékezetes színész átlényegülését: Stellan Skarsgård Gustav, Renate Reinsve Nora, Inga Ibsdotter Lilleaas pedig Agnes szerepében remekel, persze a többi színészre-szereplőre sem lehet panasz. A cselekmény tökéletesen megkonstruált, tudatosan halad a katarzist hozó végkifejlet felé, de közben sikerül mégis teljesen természetesnek maradnia minden tekintetben. Trier mélylélektani drámát készített, amiben olyan súlyos témákkal foglalkozik, mint a depresszió, szorongás, pánik, öngyilkosság, transzgenerációs traumák, szerzői válság. Koherens egésszé áll össze ez a sokrétű alkotás, mindenről tud valami érvényeset állítani és közben érzelmileg is mélyen bevonja a nézőt.
Hogy ez a sok nehéz téma mégsem nyomja agyon az embert lelkileg a film nézése közben, az egyrészt visszafogott, életszerű stílusának és finom humorának köszönhető, ami végigkíséri az egész filmet, a viszonylag hosszú 133 perces játékidő pedig úgy illan el, hogy fel se tűnik.
Az Érzelmi érték szereplői egészen szélsőséges lelkiállapotokat élnek meg. Ezeket kiváló színészi alakítások tolmácsolják a filmben, amiket Joachim Trier remek dramaturgiai és ritmusérzéke, Kasper Tuxen operatőr transzcendens vizuális kompozíciói tovább erősítenek a nézőben, de Hania Rani, kortárs lengyel zeneszerzőt is ki kell még mindenképp emelni, akinek a zenéi, ha kell, lágyan lebegnek a háttérben klasszikus hangszereléssel, vagy hirtelen berobbannak egy vágás után hangos technoként. Akárhogy is, egy szokatlanul bensőséges atmoszféra teremtődik meg, ami uralja az egész filmet.
Az Érzelmi érték Joachim Trier eddigi legösszetettebb filmje, ami teljesen megérdemelten nyerte el Cannesban a Zsűri nagydíját, ami az Arany pálma utáni legrangosabb kitüntetése a fesztiválnak. Jó eséllyel ott lesz a jövő évi Oscar-jelöltek között és a svéd színészóriás, Stellan Skarsgård számára is hozhat egy arany szobrocskát.
A művészet lehet egy erős kritika megfogalmazása, lehet lázadás eszköze, lehet a kimondhatatlan „közvetítése” a szférákból lehozva a mi világunkba vagy tragikus élményekkel való szembenézés, és utóbbi esetében gyógyító erejű. Ennek az erőnek köszönhetően évtizedes, feldolgozatlan fájdalmak oldódhatnak fel, hogy valami új kezdődhessen a lélekben. Egy ilyen gyógyulás történetét meséli el Joachim Trier alkotása, amely megtekintése után talán mi magunk is új szemszögből vizsgálhatjuk saját életünket és találhatunk új megoldási lehetőségeket problémáinkra.
Az Érzelmi érték című film 2026. január 1-jén kerül a magyar mozikba, a pécsi Apolló moziban is műsoron lesz.
Harangi István
Képek: imdb.com