Ahogyan számos városban, úgy Pécsett is a tatárjárás után épültek fel a várost védő erős kőfalak. A 13. század második felében egyszerű kerítőfalakat emeltek, amelyeket a következő században egészítettek ki négyszög, illetve kör alakú bástyákkal és kaputornyokkal. Ebben az időszakban Pécs volt a legnagyobb alapterületű, fallal övezett város.
A középkor végére a városfal és a püspökvár is nagyon elhanyagolt állapotba került, így szinte védhetetlen állapotban érte az oszmán hódítás. A törökök komoly gondot fordítottak a falak megerősítésére, és korszerűsítésére, Zrínyi téli hadjárata, majd a felszabadító háborúk során újabb károkat szenvedett a püspökvár és a városfal. A következő évszázadban a falak minden védelmi jelentőségüket elveszítették.
A városfal közvetlen környezete ezután fokozatosan beépült, olyannyira, hogy hovatovább ki sem látszott a hozzá ragasztott vagy a közelében felhúzott lakóházak közül; jóformán csak azok hátsó udvarának végében lehetett felismerni a vaskos terméskő falat. Az itt kialakult utca három évszázad során háromféle nevet viselt.
Jozafát, Petresil, Aradi vértanúk
A 19. század első felében következetesen Jozafát völgye (vagy németül Thal Josaphat) néven szerepelt a város térképein. Eredetileg ugyan ez a név csak a mai Hunyadi utca völgyét jelölte, de később kiterjedt az északi várfal mentén húzódó két utcára, a mai Kálvária utcára és az Aradi vértanúk útjára is. Nevét talán egy bibliai alakról, Júda királyáról (Kr.e. 870-848) kapta, de elképzelhető az is, hogy – mint Pesti János fogalmaz – „bizonyos intést-elmarasztalást fejez ki” a név, hiszen Jozafát völgye „a Bibliában Ítélet völgye néven is szerepel: az a völgy, amelybe Isten összegyűjti a népeket az utolsó ítéletre.” (Joel 3,12)
Nem felejtődött el azonban az utca népi neve sem: felváltva említették Petrezsil, Petrezselem, Petrezselöm, Petrezsirom alakban. E név kissé komikus eredetét az egykori városi levéltáros, Cserkúti Adolf tárta fel. Adatai szerint egy bizonyos Petresil György, a pécsi pálosok mágocsi uradalmának tiszttartója 1773 júniusában vásárolt itt házat, majd megszerzett több környékbeli szőlőbirtokot is. Bár 1802-ben megvált a szépen kikerekedett telekkomplexumtól, neve, „a Petresil név ráragadt magára az utcára”. Pécs magyar polgárai viszont a 19. század közepén, „mikor a régi német utcaneveket magyarral kezdték fölcsrélni, nem keresték az addigi ’Petresil’ (a németek közszáján: Petrsil) jelentőségét és multját, hanem megelégedtek az átöröklött idegen hangzású névnek Petrezselyem-re való átgyurásával”. 1855-ben, a telekkönyvi nyilvántartás bevezetésekor már a Petrezselyem név vált hivatalossá.
Csaknem száz évvel később, 1948-ban ismét megváltozott az utca neve, ekkor kapta a máig használatos, Aradi vértanúk útja elnevezést. Az átnevezés, amely talán az 1848-as szabadságharc centenáriumához kapcsolódott, nem kapott különösebb sajtónyilvánosságot, indoklásával sem találkozunk a korabeli lapokban. A változás nagyon lassan ment át a köztudatba, a pécsiek és az ide érkezők még hosszú ideig a régi nevén említették, vagy párhuzamosan használták az utca régi és új nevét. Bár 1991-ben felmerült, hogy az utca visszakapja 1948 előtti nevét, ez végül rövid, de indulatos sajtópolémia után lekerült a napirendről.
Sétány a várfal mentén
1943 nyarán a város Gosztonyi Gyulát bízta meg avval, hogy részletterveket készítsen Pécs várostörténeti emlékeinek megóvására, többek között a Kálvária és a Petrezselyem utca kereszteződésének kialakítására, és a Kálvária-tető rendezésére. Néhány hónappal később meg is kezdődött a Petrezselyem és a Káptalan utca közötti telkek kisajátítása, hogy a két utca között új, szélesebb út megnyitására legyen lehetőség. Nagyobb munkálatok viszont a háborús években már nem indultak meg.
A városfal kibontásának gondolata azonban nem enyészett el. 1948 májusában a Dunántúli Napló újságírója úgy képzelte, a nem túl távoli jövőben egy teljesen megújult Pécs látképe tárul majd az utazó elé: „Az ősi vár falai, bástyái és sétánya az, amely körülfogja a katedrálist és a püspöki palotát. Emlékszik a Radonai-utca, a Klimó és Petrezselyem-utcák várfal vonulataira, amelyeket elnyomtak és megszakítanak a hozzájuk tapadó apró régi házak. Az egész tömb most megtisztítva és régi alakjában helyreállítva tart számot széleskörű érdeklődésre.” Érdekes, hogy az újságíró ezt a képzeletbeli utazást 1970-re tette – valóban, csaknem ekkor kezdődött meg a várfalhoz támaszkodó, annak előterét elfoglaló lakóházak bontása. A megtisztítása és a régészeti feltárások után több szakaszban végezték a közművek korszerűsítését és az út burkolását. A kétsávos út nyomvonala a korábbinál kissé délebbre, és egyben jóval mélyebbre került, a kétszintessé vált utca magasabban fekvő útszakaszát betonelemekkel támasztották meg. Így egyidejűleg valósult meg a történelmi városmag tehermentesítése a megnövekedett autóforgalomtól, és a városfal bemutatása a nagyközönség számára.
A várfal mentén sétányt alakítottak ki, kanyargós járdával, virágágyásokkal és pécsi képzőművészek köztéri alkotásaival. A fenti – korlátozott forgalmú, részben a gyalogosokat szolgáló – útszakaszon ugyanekkor az Aradon kivégzett tábornokok emlékhelyét hozták létre. Az építészeti tervezés az 1980-as évek elejétől zajlott, Dévényi Sándor és Kistelegdi István építészek tervei mentén, de a tizenhárom vértanú portrészobrai csak 1991 és 1997 között készülhettek el és kerülhettek a támfal oszlopaira. Az 1890-ben átadott aradi emlékmű után ez a szoborcsoport lett az első olyan emlékhely, amely együttesen állít emléket a szabadságharc tizenhárom tábornokának. A várfal belső oldalán, az egykori püspöki gyümölcsöskert helyén impozáns sétányt alakítottak ki, melyet 2006 végén adtak át. A világörökségi területek fejlesztéséhez kapcsolódott a középkori egyetem épületének feltárása és felújítása; a nagyközönség 2014 márciusa óta csodálhatja meg a magyar felsőoktatás bölcsőjét.
Feltárás és helyreállítás
Elsőként, 1965-ben a Barbakán és a hozzá kapcsolódó erődítésrendszer körül indult meg a régészeti feltárás Gerő Győző és Gerőné Sándor Mária vezetésével. Evvel egy közel fél évszázadon át zajló munka vette kezdetét, amely számos fontos eredményt hozott a várfalak építéstörténetére, és egyben a vár középkori és hódoltság kori történetére vonatkozóan.
Az északi várfal feltárása a régi házak elbontásával, fokozatosan vált lehetségessé az 1970-es évek első felétől. A fő célt a középkori városfal kutatása jelentette, de a munka során római épületmaradványok, oszmán kori építkezések emlékei, és újabb kori leletanyag is előkerült.
1978-ban vette kezdetét a Püspökvár belső oldalának feltárása. A munka során olyan középkori, gótikus épületmaradványokra bukkantak a régészek, amelyek a török harcok során elpusztultak, és amelyekről így a későbbi írott források egyáltalán nem szóltak: így került elő a középkori egyetem, az Aranyos Mária kápolna és a Szent János társaskáptalan épülete.
A városfal műemléki helyreállítása 1970-ben kezdődött Ferenczi Károly építészmérnök tervei alapján, míg a Kálvária utcai szakaszt jóval később, 2002 nyarán restaurálták. A cél ugyan az volt, hogy az eredeti arculatot tükröző építészeti megoldások szülessenek, ám nemcsak a hanyag kivitelezés, hanem a beépített vasbeton elemek is visszatetszést keltettek.
Az azonban a nem egyszer parázs szakmai és közéleti viták, a látványos félmegoldások ellenére is elmondható, hogy a több évtizedes munka eredményeként Pécs nemcsak egy idegenforgalmi attrakcióval lett gazdagabb, hanem visszakapta történetének jónéhány lapját is.
Erdős Zoltán