Az utóbbi idők nagyköltségvetésű magyar produkciói (Blokád, Hadik) mellett a mozikba került egy közel egy évtizeden keresztül készült animációs film is, ami az új trenddel ellentétben nem a hősies múltunkkal,
hanem a jövőnkkel foglalkozik, ami ráadásul nem csak minket, magyarokat, de az összes földön élő embert érint. A Műanyag égbolt című film műfaja disztópikus science fiction, mely egy meglehetősen bizarr és
nyomasztó alternatív jövőképet vázol fel, amit akár egy utolsó utáni figyelmeztetésként is értelmezhetünk. Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta, a Műanyag égbolt író- és rendezőpárosa még a MOME-n találkoztak, ahol fotó-, illetve animációs szakra jártak. Később Londonban tanultak tovább, és közös filmjük fejlesztésére az
Inkubátor-program adott lehetőséget. A projekt kinőtte ennek kereteit, és több forrásból, koprodukcióban készüt el, összesen kilenc év alatt. Rotoszkópos technikát alkalmaztak, amit 3D-vel ötvöztek. A színészekkel egy díszletek nélküli stúdióban leforgatott felvételeket kézzel rajzolták át, hogy az apró gesztikulációk, rezzenések pontosan érzékelhetőek legyenek. Közben az egyes helyszínek berendezéseit, bútorait 3D technikával rajzolták meg és animálták. A végeredmény csodálatosra sikerült, megérte ennyi éven át várakozni a filmre.
2123-ban járunk, egy kataklizma után kipusztultak a földön a növények és az állatok. A magyar főváros pesti oldala felett egy műanyag búra védi a lakókat. A Duna medre kiszáradt, akárcsak a budai oldal. Az emberek szívébe legkésőbb ötven éves korukban egy különleges magot ültetnek, és a „beültetett” embereket egy telepre viszik a városon kívülre, ahol egy fa nő belőlük, ami megőrzi ujjlenyomatukat. Ebből a növényből készül aztán egy zselés állagú étel, ami táplálékul szolgál az élőknek. Ebben a „szép új világban” él és dolgozik pszichológusként Stefán (Keresztes Tamás), aki főként fiataloknak próbál segíteni depressziójukkal való küzdelmükben. Felesége, Nóra (Szamosi Zsófia) teljesen maga alatt van közös gyermekük elvesztése óta, és nem akar tovább élni, ezért elmegy önkéntes magbeültetésre. Stefán, mikor értesül erről, elhatározza, mindent megtesz azért, hogy megmentse Nórát. A telepre utazik, ahol feleségét, és az összes „beültetett” embert tartják elzárva, hogy fává változhassanak. Itt találkozik a férfi egy kutatóval, Dr. Maduval (Schell Judit), aki segít a házaspárnak eljutni a Miskolcról megközelíthető Gránumra. Ott él ugyanis az a zseniális tudós, akinek a megmaradt lakosság életét köszönheti. Ő az az ember, aki kiműtheti Nórából a magot, és megakadályozhatja átváltozását…
A Műanyag égbolt cselekménye, története kalandos, mozgalmas és izgalommal teli, ám a fókusz mégsem az akciókon van. Az „átváltoztató telepről” történő menekülést leszámítva lassú folyású, hosszú jelenetek uralják a filmet, amelyekben az akció helyett a dialógusoké a főszerep. A gyakran kamaradráma jellegű epizódok képesek végig fenntartani a figyelmet, már-már hipnotikus hatással vonják az embert bűvkörükbe. A három főszereplőt alakító színész (Keresztes Tamás, Szamosi Zsófia, Hegedűs D. Géza) egymás apró belső rezdüléseire, dinamikájára finoman ráérezve szuggesztíven formálja meg karakterét. Bár átrajzolt verziójukat látjuk, hangjuk közel hozza őket, a pontos rendezésnek és animálásnak köszönhetően eszünkbe se jut, hogy díszletek nélkül, üres térben forgatták le a jeleneteket. Mellettük fontos szerepet kap Dr. Madu (Schell Judit), aki a szökés megszervezésével segít Stefánnak és feleségének. Kisebb szerepekben Nagy Zsolt, Patkós Márton, Olasz Renátó és Znamenák István is feltűnik.
A Műanyag égbolt disztópikus jövőbéli valóságában a búra alatti Budapest gyakorlatilag az egyetlen hely, ahol van civilizált élet. Az ország elsivatagosodott többi részéről nem sok minden tudható. Ebben a jövőképben Magyarország, ha lehet még centralizáltabbá, vízfejűbbé vált az évtizedek során. A város maga látványos, élénk, vibráló színekkel, neonreklámokkal teli. A modernizált belvárosi helyszíneket alig lehet felismerni. Ha a lakosság életét nem ismernénk, akár egy vidám világot képzelhetnénk el itt, de a valóság ezzel szemben nyomasztó. Az emberi élet szigorúan limitált, rövid, és egyetlen célja a faj túlélése. Zselé étel, pszeudo- boldogság propaganda, pszeudo-örömök, robotikus közlekedés, állandósult depresszió, színes épületek, valódi ég nélküli ég. Műanyag égbolt, műanyag élet.
A film látványvilága, gondolatisága olyan alkotásokat idéz meg, mint a Szárnyas fejvadász, a Páncélba zárt szellem vagy a Logan futása. Miután Stefán és Nóra Dr. Madu segítségével menekülni kezdenek a telepről, és Gránum felé veszik az irányt a sivatagos vidéken át, a film szép lassan posztapokaliptikus sci-fi-ből egy szerelmi-házassági drámává alakul. Az önző emberi természet és a mindent túlélni akaró életösztön kerül górcső alá. Stefán mindent elkövet, hogy a Gránumon élő titokzatos Professzor (Hegedűs D. Géza) megműtse feleségét, és helyrehozhassa vele zátonyra futott házasságát.
A film végső fejezetét Gránumon Stefán és Nóra vitája uralja. A megmaradt civilizáció tulajdonképpen nem törekszik másra, csak saját kényelme, luxusa biztosítására, ennek a sivár „életnek” a minden áron fenntartására. Vajon meddig működhet ez? És egyáltalán, mi az értelme? Mi lehetne a megoldás, hogy új alapokra helyezve, az evolúció segítségével egy új életforma születhessen, új civilizáció alakulhasson ki? A kérdésre fájdalmasan szép választ ad a film… A Műanyag égbolt egy többrétegű, gondolatébresztő, asszociációkat elindító alkotás, mely mind intellektuálisan, mind érzelmileg és metafizikai szempontból is összetett, kihívásokkal teli. Látványvilága, atmoszférája és realisztikus karakterei kirántanak minket valóságunkból, s egy feszültséggel és izgalmakkal teli utazásra visznek. A film jövőképe meglehetősen lehangoló, ezért releváns, nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Ez nem csak a polarizált emberiség egyik vagy másik felét érintő probléma, hanem mindannyiunké. Komorsága, baljós hangulata ellenére a film végkövetkeztetése, üzenete szép és felemelő. Hogyha azt a szemléletet, empátiát, amire a történet végén Stefán és Nóra is rálel, mi is magunkévá tudnánk tenni, talán kaphatna még egy utolsó esélyt az emberiség.
A Műanyag égbolt március 30. óta látható a magyar mozikban. Május során a pécsi Apolló mozi műsorán lesz több alkalommal is.
Kritikák:
Képek: http://artmozi.hu, IGN Hungary