Skip to content

Könyvajánló Miklya Luzsányi Mónika: Gaudiopolis, az öröm városa című könyvéhez

Thelegdy Sárival, a történet főszereplőjével már találkozhattunk a szerző Szerelmem, Petőfi Zoltán? című könyvében is. Akkor 1865-ben kötött ki az időalagútban, a jelen történetben pedig a II. világháború vége után járunk Budapesten, 1946-ban. Az Abszolút töri sorozat legújabb kötetében Sári a családja – eddig számára ismeretlen – történetét ismerhetjük meg, zsidó felmenőkkel, eltitkolt történetekkel.

Sáriék családi legendáriuma ezidáig nem szólt az apai ág felmenőiről, így a dédapjáról és annak családjáról sem. Ez azonban megváltozik amint Sári a Paxba kerül, Sztehlo Gábor evangélikus lelkész gyermekotthonába; azon belül is a Leányvárba. Megismerkedik a Gapo-polgárokkal, a tanárokkal, az otthon vezetőivel. Megtapasztalja, hogy milyen az éhség, a folyton korgó gyomor szinte elviselhetetlen érzése. A háborút követően finom falatok csak a svájci segélycsomagokból kerülhettek elő.

Egy sok száz fős otthon-város igazgatásához szabályok kellenek, ez nincs másként a Gaudiopolis Ifjúsági Államban sem: a törvénykönyv, a miniszterek, a néptribun mentén rendeződik a gyerekek élete. Egy háború traumáit, a családok lemészárlását, a szülők és testvérek elvesztését, az otthonok lebombázását, a zsidók ellen elkövetett tetteket a gyerekek nagyon nehezen vagy inkább sehogy nem tudják feldolgozni. A veszteségek és hiányok elviselhetetlenek. Mégis van egy közösség, amely túlélést biztosít lakóinak és próbálja a lelküket felszabadítani a versírás, a színdarabok, a festés, a növénygyűjtögetés módszerével. Sári az öröm városában töltött néhány hónap alatt megismer néhány egyéni sorsot: Katáét, Éviét, Tóbiét, Szauerét, Rácét, Mollyét és a dédapjáét, Theójét.

A könyvet 14 éves kortól ajánljuk. A könyv elérhető a Körbiben.