“Régi vágyam volt gyerekkönyveket rajzolni, ennek ellenére nem teljesen tudatosan történt, inkább egyik dologból jött a másik.” – mesélte Oravecz Gergely illusztrátor, kétszeres Alfabéta-díjas képregény alkotó, aki az első PécsLIT Kölyök fesztiválra képregény workshoppal érkezik.
2022-ben az Alfabéta-díj kép-novella kategória nyertese a Zoé és Pamacs kalandjai: Az aquincumi víziorgona szelleme című Hudra Mónival közös képregényetek volt. Korábban is nyertél már, de a Blossza inkább felnőtteknek szóló alkotás volt. Van különbség a gyerek és a felnőtt képregények alkotói folyamatában? Ha igen, mi?
Számomra egyértelműen van, mert korábban inkább olyan képregényeket készítettem, amelyek az én életemen alapultak, én voltam a főszereplőjük. Ezek néha csak egy érzést, hangulatot mutattak be, vagy egy vicces helyzetet, ami megtörtént velem, szóval nem kifejezetten történetmesélő képregények voltak. Kevés tervezés és sok spontán megoldás, formai kísérletezés jellemzi őket. A gyerekképregényeket ennél összetettebbnek érzem. Először is ki kell találni és meg kell írni egy kerek, összefüggő, értelmes történetet, ami önmagában nagy feladat, és nekem egyedül talán még nem is menne – ezért is dolgozunk együtt Mónival, akinek olyan szuper ötletei vannak, mint senki másnak. Aztán ezt a történetet át kell ültetni a képregény nyelvére: le kell bontani oldalakra, képkockákra, sőt szövegegységekre, mert bizony arra is figyelni kell, hogy ne legyen túl sok a szöveg a rajzok kárára. Általánosságban véve fontos szempont, hogy könnyen olvasható legyen a képregény, ne legyenek benne nehezen értelmezhető beállítások vagy túl elvont képi megoldások. És külön kiemelném a színek szerepét: bár én nagyon szeretek fekete-fehérben alkotni, ha gyerekeknek rajzolok, nem kérdés számomra, hogy színesnek kell lennie!
Neked mi volt a kedvenc gyerekképregényed?
Mint a generációmból oly sokan, gyerekként én is elsősorban a 90-es években az újságosnál kapható amerikai képregényekért rajongtam: Pókember, Superman és Batman, Tini Nindzsa Teknőcök, na meg Garfield.
Hogyan kerültél a gyerekkönyv illusztrátori pályára?
Régi vágyam volt gyerekkönyveket rajzolni, ennek ellenére nem teljesen tudatosan történt, inkább egyik dologból jött a másik. Úgy indult, hogy besegítettem Hegedűs Márton képregényrajzoló barátomnak az új Ablak-Zsiráf-sorozat illusztrálásába (Dudás Győzővel együtt, aki azóta maga is szép gyerekkönyv illusztrátori karriert épített). Így kerültem a Móra Kiadóhoz, akik ez után nem sokkal meg is bíztak egy meseregény, Pacskovszky Zsolt Dodó c. könyvének illusztrálásával. Azóta pedig már a sokadik könyvet illusztrálom nekik és más kiadóknak, de azt hiszem, mindmáig ez az első maradt az egyik kedvenc munkám.
Megrajzoltad Petőfit, a sztárt, Bibliai szuperhősöket, M. Kácsor Zoltán koboldjait is és sorolhatnánk még. Hogy zajlik az alkotói folyamat egy könyv illusztrálásakor? Mennyire kell együttműködnöd a szerzővel?
A folyamat röviden úgy zajlik, hogy elolvasom a szöveget, és jó esetben rögtön látom is magam előtt, mit és hogyan akarok belőle megrajzolni. Sokszor egy már előtördelt anyagot kapok, amiben ki van hagyva a hely a rajzoknak, esetleg szerkesztői javaslatokkal ellátva, amiket vagy megfogadok, vagy nem. Sajnos azt nem én döntöm el, hogy színes vagy fekete-fehér rajzok kerülnek-e egy könyvbe, hanem a kiadó, ehhez tehát alkalmazkodni kell. A szerzőkkel viszont nem szoktam konzultálni, és szerencsére ők sem érzik szükségesnek, hogy beleszóljanak a rajzokba. Eddigi tapasztalataim szerint az írók megbíznak az illusztrátorokban, és örülnek, hogy a rajzoló a saját ötleteivel, látásmódjával hozzátesz a könyvhöz.
Van olyan gyerek, vagy akár felnőtt könyv, aminek szívesen elkészítenéd a képregény adaptációját?
Múlt nyáron olvastam először Mary Shelley-től a Frankensteint, és rögtön azt éreztem, hogy képregényt akarok csinálni belőle, annyira megfogott. Gótikus regényként nyilván kínálja magát az expresszív képi megjelenítésre, de én inkább egy olyan adaptációt képzelek el, ami közelebb áll a visszafogottabb, szerzői stílusomhoz, és a mű filozófiai oldalát domborítja ki. Egyébként pedig kamasz korom óta vallom, hogy A mester és Margaritából remek képregény lenne. De Kafkától is szívesen megrajzolnék valamit. A gyerekkönyvek közül A végtelen történetet mondanám, de mivel az az egyik kedvenc könyvem, félek, hogy csak elrontanám. Van, amit jobb meghagyni eredeti formájában.
Mit gondolsz, milyen szerepe van a XXI. században a könyvtáraknak?
Mivel édesanyám könyvtáros, és én is dolgoztam már olvasószolgálatban, a könyvtárakat különösen fontos intézményeknek tartom. Szerintem nagyrészt ma is ugyanaz a szerepük, mint húsz, vagy akár kétszáz évvel ezelőtt: a tudás rendszerezése és hozzáférhetővé tétele bárki számára. De nyilván nem mindegy a hogyan, ezért jó, ha közösségi térként is tudnak működni, ahova jó betérni, ahol jó időt tölteni. Ebben fontos szerepük van a kiállításoknak, foglalkozásoknak, vagy az olyan kulturális programoknak, mint a PécsLIT Irodalmi Fesztivál. 😊
Mi volt a legizgalmasabb irodalmi esemény, amin mostanában részt vettél?
Hazabeszélek: legutóbb a Győri Könyvszalonon mutattuk be M. Kácsor Zoltánnal a Berci és a koboldok-sorozat harmadik részét, egy interaktív felolvasós-rajzolós program keretében. Mindig nagy élmény, amikor egy könyv ilyen formán életre kel!
A PécsLIT Kölyök Irodalmi fesztiválra képregény workshoppal érkezel, mesélnél erről egy kicsit?
A vizuális történetmesélés lesz a fókuszban, egy rövid bemutatót követően először karaktereket fogunk kitalálni, majd azok köré épít mindenki egy rövid képregényt. Lehet majd dolgozni template-oldalakkal, vagy teljesen szabadon is, ki ahogy szeretne, nincsenek kötöttségek. 9-10 éves kortól 14 éves korig ajánlom, de persze kisebbek és idősebbek is jöhetnek rajzolni. Azt vallom, hogy bárki tud képregényt csinálni, csak nyitottság és lelkesedés kell hozzá. És hát gyerekeknél szerencsére egyikből sincs hiány.
Simonfalvi Anita