Skip to content

A buborékon túl: megható projekt fiatalokkal (és extra könyvajánló)

Nemrégiben Budapesten részt vettem egy kiállítással egybekötött filmbemutatón, melyet az Autonómia Alapítvány szervezett. A Youth 4 Change programjuk során roma és nem roma fiatalok közös alkotásai hívták fel a figyelmet mentális egészségre, a közösség erejére.

Az Autonómia Alapítvány egy olyan szellemi- és gyakorlati műhely, amely többek között szorosan együttműködik kisközösségekkel, településekkel, intézményekkel, valamint munkájával támogatja az aktív civil önszerveződések létrejöttét és megerősödését. Alapértékeik között szerepel a nyitottság, őszinteség, függetlenség, szakmaiság és méltóság.

Egyik fő programjuk a Youth 4 Change, melyben három magyarországi településsel dolgoznak együtt: Budapest, Miskolc és Gyöngyös. Programjuk célja a helyi ifjúsági közösségek megerősítése, a roma és nem roma fiatalok közötti együttműködés ösztönzése. A résztvevők olyan kreatív művészi tartalmakat hoznak létre, mint például kiállítás vagy kisfilm.

Február 15-én volt szerencsém részt venni az egyik ilyen projekt bemutatónapján. A jelenlévők mind nagyon lelkesek voltak. A projekt célja, vagyis az együttműködés, érezhetően megvalósult az eseményen, sőt gyanítom az előző hónapok alatt is. Nem kis feladat új közösségbe beilleszkedni, főleg tiniként. Ugyanakkor az ismeretlentől való félelem, a szorongás, a megfelelni akarás nem csak fiatalkorban, hanem gyakran egész életünk során meghatározzák kapcsolatainkat. Megható volt hallgatni a résztvevők beszámolóját az élményeikről, tapasztalataikról. Kékesi ’Mandarin’ Alexandra mentor szakértők bevonásával segített a terveik megvalósításában.

Az alkotásokat a Deák Ferenc Középiskolai Kollégium és a Közgazdasági Politechnikum diákjai hozták létre közösen az elmúlt félév alatt. Láthattunk egy kisfilmet, mely a csoportba járó kamasz csoporttagok útkeresését, lelki nehézségeit és megoldásait állította fókuszba, egy fikciós történeten keresztül.

A „Megéri?” című kisfilm alkotóival beszélgetés a bemutató után

A „Megéri?” című film főszereplője egy szociálisan hátrányos helyzetű fiú, aki az anyja halálának fájdalmával, apja alkoholizmusával és saját magányával úgy küzd meg, hogy másoknak kezd segíteni. A film a Gyerekszem Művészeti Egyesület szakmai közreműködésével készült.

A „Megéri?” című film plakátja, amit Gintl Boróka alkotott

A „Szekunder énérzet” című kiállítás pedig egy belső utazásra invitálta a nézőket, melynek során saját magunk, társaink és környezetünk mélyebb megismerésére került sor. A fiatalok útkeresése és kérdésfelvetései mindannyiunk számára inspirálóak voltak. A kiállítás Silye Juli képzőművész, művészetterapeuta szakmai vezetésével jött létre.

Silye Juli (b) és Kékesi ‘Mandarin’ Alexandra (j) a kiállítás alkotóival

Alkotásaikban rengeteg kreativitást, bátorságot, önmegvalósítást tapasztaltam. Mind a kisfilm megtekintésekor, mind a kiállítás tárgyainak megfigyelésekor önmagamat ismertem fel alkotásaikban. Remekül megragadták a félelem, szorongás, vagy épp a tenni akarás érzését. A közösség megtartó ereje a kisfilm történetében is fontos szerepet kap. Nem csoda, a közönségtalálkozó beszélgetései során nyilvánvalóvá vált számomra, a résztvevők nem csupán közösen alkottak, az idő előrehaladtával valódi kapcsolatok bontakoztak ki közöttük.

Ahogy Alexandra is fogalmazott, ezek a fiatalok valószínűleg soha nem találkoztak volna, ha nincs ez a program. Mennyi élmény, fejlődés és egy valódi közösség, csupán azzal, hogy a résztvevők kiléptek a buborékukból!

A film és a kiállítás elgondolkodtatott, hogy adhatnám át az élményt, csupán néhány szóval? Így az alábbi könyvajánlót hoztam, melyben megbújnak problémák, élethelyzetek és megoldások is:

A kezdeményezés a ’Youth 4 Change’ program keretében, az Európai Unió támogatásával valósult meg.

fotók: Vincze Alina

Hári Viktória