Minimalista, futurisztikus épületek és belső terek, a jövő formái. Provokatív installációk, festmények és szobrok. Kíméletlen önirónia, és éjsötét humor. Élveboncoló szövegek és filmek. Bicikli és smørrebrød (felül nyitott szendvics, szó szerint vajaskenyér). Fehér éjszakák, fekete nappalok. Mintademokráciák, nyitott rendszerek. A jóléti társadalom és elviselhetetlen könnyűsége. De mégis: valami szokatlan szabadság, felemelő szélfúvás. Dióhéjban Skandinávia.
Rajongásom az északi, nordisk kultúrához a filmművészeten keresztül kezdődött valamikor a 2000-es években, többek között Ingmar Bergman, Roy Andersson, Lars von Trier, Thomas Vinterberg, Erik Poppe és Joachim Trier hatására. A szerelem kibontakozott egy nyaraláson az északi sarkkörnél, majd elmélyült egy év dániai tanulásban, rövid látogatások során a svédeknél, s mindeközben az irodalmukkal is ismerkedni kezdtem. Lenyűgöző realista abszurdum, kegyetlen valótükör, bizarr örömök és brutális halálnemek, addiktív magány és melankólia. Végül éreztem: eljött az ideje ellátogatni a svéd, a norvég és a dán fővárosba, így egymás után, ebben a sorrendben, hogy magamba szívhassam esszenciájukat. Az elmúlt nyáron sikerült megvalósítanom ezt az utazást, amely során nagy hangsúly helyeződött az irodalomra, könyvtárakra, különféle művészeti galériákra, továbbá más kulturális és szociális helyszínekre, természetre.
Stockholm a szigetek és hidak városa, no meg a sok-sok vízé. Fű mindenütt, és a színe olyan élénk zöld, amilyet elvétve látni más országokban. Ezúttal azonban a szivárvány hat színe dominált a városban mindenütt, ugyanis ott-tartózkodásom egybeesett a Stockholm Pride-dal. A „szivárvány életérzés” közvetítéséből a kulturális intézmények sem maradhattak ki, köztük a város egyik legjellegzetesebb épületével, melyben a Stockholmi Közkönyvtár működik. Az épület központi része egy óriási, széles henger, amelyben három szinten vannak körös-körül könyvespolcok, tele könyvekkel. Bámulatos látványt nyújt, érdemes mindegyik emeleten körbejárni, megnézni mindent minden irányból. Ezeken a polcokon javarészt szépirodalom található. Jó érzéssel és büszkeséggel töltött el, mikor Nádas Péter, Krasznahorkai László és Dragomán György regényeit is megtaláltam itt svéd nyelven. A legalsó szinten tágas olvasóterem, „elmélkedő” található. Négy irányba nyílnak a „hengerből” a könyvtár további szekciói, gyűjteményei. Az egyik ilyen oldalsó szárnyban helyezkedik el bőséges kínálattal, akár egy Tematikus sarok, a Pride-gyűjtemény, regényekkel, szakkönyvekkel.
Stockholm rendkívül elegáns módon elegyíti a régit és az újat, a klasszikust és a modernt. A város legelragadóbb része, a Gamla stan (Óváros) a központban, egy szigeten helyezkedik el. Itt található a Nobel Múzeum, ahol tényleg minden megtudható a svéd pacifista vegyész (dinamit-feltaláló…) által alapított világhírű tudományos díjról. Leírások, audiovizuális anyagok az alapítás izgalmas előzményeiről, körülményeiről, a díjak átadásának menetéről, a kategóriákról stb., továbbá részletes információk az összes eddigi díjazottról. Különleges, és sok esetben humoros tárgyak láthatók külön vitrinben, melyeket hírességek adományoztak a múzeumnak. Egyes találmányok alapos tárgyi szemléltetését is megtaláljuk a múzeumban leírásokkal arról, hogyan jutottak el ezek a ragyogó elmék az ötlettől a Nobel-díjig. A Nobel-díjasok böngészése során jutott tudomásomra, hogy a kedvenc gyerekkori rajzfilmem (Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal) alapjául szolgáló általános iskolai tankönyvet író Selma Lagerlöf 1909-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Meleg érzés járta át minden porcikámat. Hogy aztán teljes legyen a boldogság, egy asztalon kitéve számos könyv között ráleltem a Nils Holgersson 1982-es kiadású svéd változatára. Selma Lagerlöf a díjat az írásait jellemző magasztos idealizmus, élénk fantázia és spiritualitás elismerésével érdemelte ki.
Az első napomat Oslóban az irodalomnak szenteltem. A város centrumában található Királyi Kastély kertje mellett áll az a ház, amelyben életének utolsó tizenegy évét töltötte Henrik Ibsen, norvég drámaíró. A világhírű szerző ekkorra már elismert, népszerű alkotó volt, melynek köszönhetően ezt a hatalmas luxuslakást bérelhette Oslo belvárosában. A gyönyörű otthont, amennyire csak lehet, pontosan úgy rendezték be, mint ahogy eredetileg is kinézett. A korabeli enteriőr, dekorációk és színek valóságos időutazásra repítik az embert. A mester dolgozószobája egy az egyben úgy áll most is, ahogy annak idején, mikor Ibsen ott alkotott. Mindenképpen érdemes tárlatvezetéssel nézni végig a lakást. A legfőbb helyiségekbe másképp nem is juthatunk be, illetve számos izgalmas információt tudhatunk meg a házról, Ibsenről, az akkori norvég irodalmi életről. A „túra” végén valósággal beleborzongtam, mikor a norvég vezető hölgy elszavalta Ibsen Terje Vigen című versének első néhány versszakát, természetesen norvégul.
Az oslói központi pályaudvartól pár percre a tengerparton helyezkedik el egymás mellett három csodálatos épület. A jövő vonalai és designja jellemzi mind az új Munch Múzeumot, az Oslói Operaházat és az Oslói Közkönyvtárat. Be is tértem utóbbiba (később pedig a Munch Múzeumba is). Ahogy belép az ember ebbe a futurista csodába, a könyvtárba, szó szerint lélegzetelállító élményben lesz része. Felfoghatatlanul tágas, óriási belmagasságú terek minden irányban, mozgólépcsők, lépcsők, liftek az épület összes szegletében, labirintusszerűen. Mintha egy sci-fi-ben lennénk, egy távoli űrállomáson. Ez azonban a könyvek birodalma.
Elsőre talán átláthatatlannak tűnik, de magam is meglepődtem, milyen gyorsan megtaláltam mindent, amit kerestem. Nem csak a külsőségekre adnak itt ugyanis, hanem a jó „használhatóságra”, praktikusságra is. Ahogy bejárja az ember mind az öt szintet, végigmegy a keresztül-kasul elhelyezkedő, egymásból nyíló világos tereken, bemegy az olvasótermekbe, megcsodálja a legkülönfélébb látványos, színes dekorációs elemeket, egy óriási bábukkal ellátott, a padlón elhelyezkedő sakktáblát, alig akarja elhinni, hogy nem varázsolták el a bejáratnál… Akárcsak Stockholmban, külön öröm volt itt is megtalálni több magyar szerző kötetét norvég nyelven, a szépirodalmi osztályon. A könyvtár épületét 2020-ban adták át, mintegy félmillió könyv érhető el, de működik benne külön gyerekrészleg játszószobákkal, mozi, stúdiók, zene- és varrószoba is, és aki szeretné, a 3D-nyomtatást vagy a podcast-készítést is kipróbálhatja. A legfelső emeletről pazar kilátás nyílik az oslói fjordra. Itt található a Future Library is, amely egy több mint egy évszázados művészeti projekt, amit Katie Peterson hozott létre. A lényege, hogy a projekt keretében 2014-től kezdve minden évben félretesznek a jövő olvasói számára egy híres szerző felajánlott, még ki nem adott művét. A kéziratot és a digitális példányt az Oslói Közkönyvtár őrzi egy elkülönített helyiségben. A könyveket majd csak 2114-ben nyomtatják és adják ki. Egyébként a stockholmi és az oslói könyvtár épületében nem kell semmilyen jegyet váltania annak, aki körül szeretne nézni. Szabadon lehet bemenni, járni-kelni bárkinek.
2023-ban nem lehet úgy gondolkodni Norvégiáról, hogy az ember ne vegye számításba július 22-t… 2011-ben ekkor vesztette életét Oslóban és Utøya szigetén 77 ember, túlnyomórészt kamasz fiúk és lányok. A szörnyű mészárlás Európa történetének egyik legkegyetlenebb és legtöbb áldozatot követelő terrortámadása volt. Oslo belvárosában 2015 óta ingyenesen látogatható a 22. juli-senteret nevű intézmény. Gyakorlatilag egy emlékgaléria, ahol alaposan megismerheti az ember a 21. századi legnagyobb norvég nemzeti tragédiát. Sokkoló és felkavaró élmény végignézni az állandó és időszaki kiállításokból álló tárlatot. Szöveges dokumentumok, fotók, filmek, rajzok, újságcímlapok sokasága várja az ide érkezőket.… a kiállítás anyaga rendkívül megterhelő, de kihagyhatatlan. A végén pedig csak az együttérzés és a hála marad a lélekben. Egy kis teremben lehetőség van hagyni egy üzenetet vagy rajzot, és kitenni a falra. Én magyar nyelven írtam és tettem ki néhány békés, empatikus mondatot.
Utazásom utolsó állomására, Koppenhágába „hazaérkeztem”. A biciklizés fellegvárának központjától félórányi sétára van a pompás Frederiksberg-kert, ami gyakorlatilag egy parkerdő tavakkal, állatkerttel és királyi palotával. Ugyanitt található a föld alatt a világ egyik legkülönlegesebb kortárs galériája, a Cisternerne. A korábban vízgyűjtőként működő sötét, hűs helyre igazán jólesett lemenni a nyári melegből. A lenti világ mintha egy egész más dimenzió lenne. Valami modern misztikus szentély. A „kiállítótérben” bokáig érő víz mindenhol. A barlangszerű teret a víznél valamivel magasabban fekvő járólapokon lehet bejárni. A járólapok között speciális burkolatú, nagy, függőlegesen álló, áttetsző panelek vannak elhelyezve. Ez Kimsooja, dél-koreai művésznő kortárs fényinstallációja. A paneleken rejtélyesen megtörő, vízen tükröződő fények kék, narancssárga, lila, piros, zöld, sárga színekben jelennek meg folyton átalakuló formákban, attól függően, hogy hol állunk, hogyan mozgunk közben. Hipnotikus, „kaleidoszkóp-élmény”, nem is lehet egyhamar eljönni onnét. Szerencsére nem is kell.
A belvárosban egy apró szigeten található a Den sorte diamant (Fekete gyémánt) avagy a koppenhágai közkönyvtár. A kanális mentén, a parton elhelyezkedő látványos épület valójában egy némileg döntött trapéz formájú rendhagyó alakzat, melyet Schmidt Hammer Lassen, dán építész tervezett, négy éven át építették és 1999-ben adták át. Neve a Zimbabwéből származó, majd Olaszországban polírozott fekete gránitra utal, ami az épületet borítja. Az épület hátsó oldalán több átjárón keresztül is átjuthatunk a Dán Királyi Könyvtárba, amely az ország nemzeti könyvtára. A két épületet a Christians Bygge választja el egymástól, itt kötik össze őket a magasban az átjárók. A Fekete gyémánt nem csak könyvtárként funkcionál, hanem számos kulturális és közösségi esemény megvalósítására alkalmas intézményként is működik. A hatszáz férőhelyes Királynő terme elnevezésű helyiségben kamara- és dzsesszkoncerteket, irodalmi rendezvényeket, színházi előadásokat, valamint konferenciákat szoktak tartani. Kiállítóterek, ajándéküzletek, kávézó és egy kert is található a Királyi Könyvtár közepén. A kiállításokat a könyvtár gyűjteményei alapján állítják össze a történelmi tematikától kezdve a kortárs fotóművészetig, de olyan művészi kollaborációk is helyet kapnak itt, mint például Marina Abramović és Nick Cave párosáé.
Utolsó utam a koppenhágai temetőbe vezetett. Itt az emberek nem csupán temetkeznek, de pihennek, piknikeznek, beszélgetnek, söröznek is, akár egy parkban. A kellemes napfényes időben felkerestem a három tán legnagyobb dán sírját. Fájdalmasan szép mesék, elmélkedések Istenről, kvantummechanikai kutatások. Ezek fűződnek többek között Hans Christian Andersen, Søren Aabye Kierkegaard és Niels Bohr nevéhez. A sírjaiknál csendben megpihentem. Utazásom méltó lezárása lett ez a szótlan búcsú.
Még több szuperszubjektív „Északi krónika” könyvtárakról, kultúráról, fjordokról, felolvasással, vetítéssel november 16-án, csütörtökön a Belvárosi Fiókkönyvtár és Ifjúsági Tanuló Térben:
A könyvtáros, aki elment, aztán visszajött esemény
Képek forrása:
– Facebook.com/Deichman.Bjorvika
– https://hu.wikipedia.org/wiki/Dán Királyi Könyvtár
Harangi István
A cikk a Csorba Győző Könyvtár Könyvtári Hírzengő című lapjának 2023/3. számában jelent meg.