80 éve, 1943. április 6-án jelent meg először az Amerikai Egyesült Államokban, majd három évvel később Franciaországban Antoine de Saint-Éxupéry csodálatos „mesekönyve”, A kis herceg, minden idők legsikeresebb francia könyve. Az évforduló alkalmából olvashatják alábbi írásunkat a kisregény rajongói.
A kis herceg az emberi kapcsolatok összekuszálódott szövedékének meséje. Az író találkozása a rejtélyes, szőke hajú kisfiúval életének egy elkeserítő, reménytelen helyzetével esik egybe, amikor repülőjével balesetet szenved a végtelennek tűnő sivatag fölött, és ebből próbál kiutat találni, lélekjelenlétét megőrizni.
Az a pár nap, amit együtt töltenek, az író egész életét meghatározó világlátására hatással lesz. A kis herceg feltárja előtte származásának titkait, a különböző bolygókon tett látogatásainak tapasztalatait, a Földön átélt élményeit, s főként a rókával való találkozásának emlékeit. Észrevétlenül bontakozik ki egy olyan barátság, amiről mindketten tudják, hogy fájdalmasan rövidéletű lesz, mégis e pár nap alatt olyan kötődés alakul ki közöttük, ami elmélyíti az emberi érzelmekről való megtapasztalásaikat.
Az íróban átértékelődnek az élet dolgainak és jelenségeinek fontossága, s rájön, hogy amit eddig tanítottak neki (szülők, iskola és mindenki, akivel kapcsolatba került), hogy a világ anyagias szemlélete valójában csak űrt hagy maga után az emberi lélekben. A kis herceg ártatlansága, rózsájához való szentimentális vágyódása erkölcsi magasságokba emelkedik, s a létezés értelméről sejtünk meg ezáltal valamit, ami szavakkal leírhatatlan. S talán titkon valamennyien szeretnénk így látni azt a világot, amelyben élnünk hivatott. Szeretnénk megtapasztalni a teljességet egy másik élőlénnyel való szoros összefonódásban.
A megnemértettség és a magány nyomasztó jelenléte húzódik meg a kis herceg és a különböző bolygók lakóinak találkozása során is. Mindannyian elszigetelődve laknak saját planétájukon, s a kis herceget hol eszköznek tekintik (a király, a hiú, a geográfus), hol pedig zavaró tényezőnek (az üzletember). A lámpagyújtogató és az iszákos érzékeli ugyan a jelenlétét; észreveszik érkezését és ottlétét, de alig foglalkoznak vele. Ezek röpke találkozások a kiüresedett és felszínes kapcsolatok szimbólumaként is olvashatók.
A kis herceg és a rózsa története egy összetett és bonyolult viszonyrendszert mintáz meg. Leginkább a játszmákkal teli, őszinteséget elkerülő kommunikáció érződik kettejük kapcsolatában. Az egymásnak kitárulkozni képtelen emberek tragédiája, akik félnek megmutatni egymásnak mélyebb érzéseiket, emiatt azonban a vágyott intimitás, a „szeretve lenni” érzése is elérhetetlenné válik. A lelki sérülésektől, csalódástól való félelem pedig a gőg álarca mögé bújik, amit a rózsa csak az elválás pillanatában ismer fel. Ekkor döbben rá, mit vesztett azzal, hogy nem mert szembenézni a valódi vágyaival. De a megbánás ekkor már késő. Van, amit már túl késő jóvá tenni.
A kis herceg életében a másik fontos élőlény a róka lesz. Ennek a találkozásnak a során érti meg az igazán fontos és értékes emberi kapcsolatok működését; az emberi élet egyetemes, társadalmi igazságokon túlmutató titkait. Megmutatja neki, milyen az, amikor valaki inkább vállalja a fájdalmat, a sérülékenységet, a szenvedést a talán csak pillanatnyi, de olykor hosszabbra is húzódó örömökben gazdag életért.
A róka mintegy ellenpólusa a rózsának azzal, hogy teljes odaadással szeretné megélni a barátság, a kapcsolat minden percét, óráját. Pontosan tudja, mi vár rá, hogy fájni fog az elválás, mégsem vonakodik attól, hogy „megszelídítsék egymást” a szőke kisfiúval. A könnyeit sem szégyelli, mikor elérkezik a búcsú pillanata, hiszen a bánat is hozzátartozik az élet ezernyi jelenségéhez, az emberi lélek rezdüléseihez. Minden érzést átél a maga teljességében, s ez kivételesen gazdaggá teszi földi létezésének minden egyes pillanatát. s a végső tanítása fellibbenti s titkot: igazán mély kapcsolat két ember között a legnagyobb kincs a világon, amiért érdemes áldozatot hozni, s azt megőrizni…
Steiner Kitti