Skip to content

In memoriam Kim Ki-duk

2 évvel ezelőtt, 2020. december 11-én, mindössze 59 évesen hunyt el a 21. század egyik legkülönlegesebb filmrendezője, a dél-koreai Kim Ki-duk. A rendhagyó, gyakran provokatív, kegyetlenséget és szexualitást naturálisan ábrázoló, ugyanakkor pszichológiailag pontos és mélyen spirituális filmjeiről ismertté vált filmrendező korai halála ellenére tekintélyes életművet hagyott maga után. 1996-os debütálásától (Crocodile) 2020-ban bekövetkezett haláláig további huszonhárom filmet jegyez rendezőként, melyeknek a forgatókönyvét is maga írta. Más rendezők számára is írt forgatókönyveket, illetve halála után forgalomba hoztak két filmet, amit bár még leforgatott, de az utómunkálatokat befejezni már nem tudta. Kim az írói és rendezői tevékenysége mellett vágóként, producerként és néhány alkalommal operatőrként is dolgozott filmjein.

Kim Ki-duk 1960. december 20-án született a Dél-Korea keleti részén található Ponghwa megyében. Filmes iskolába soha nem járt. Kim ifjú korában a dél-koreai tengerészgyalogságnál szolgált öt éven keresztül, majd alig harminc évesen, 1990-ben Párizsba utazott, hogy ott egy szépművészeti iskolában tanuljon. Az iskolába járás helyett azonban inkább a párizsi utcákat választotta, ahol portrékat festett a járókelőkről. Három év párizsi tartózkodás után tért vissza Koreába, és forgatókönyvírásba kezdett. 1995-ben megnyerte a Koreai Filmtanács által kiírt forgatókönyvírói pályázatot, egy évre rá pedig rendezőként is debütált a kis költségvetésű Crocodile című filmdrámával. Már ez a filmje is sok kritikai elismerést kapott, de az áttörő nemzetközi sikert a 2000-es Sziget című alkotásával érte el, amellyel a rangos velencei filmfesztivál versenyprogramjában is bemutatkozhatott. A Szigetben már megjelennek azok a témák (szexualitás-erotika, prostitúció, párkapcsolat, erőszak, emberi kegyetlenség, vadság, önfeláldozás) és stílusjegyek (kíméletlenül naturalisztikus ábrázolásmód, nyers, szikár szemlélet, markáns, szimbolista képi világ), amelyek később meghatározóak lettek Kim filmjeiben. A sokszor felkavaró történetek, képek, a lelkileg megterhelő erőszakábrázolás mellett mintegy ellenpontként jelenik meg a gyengédség, érzékenység és az elmélyült spiritualitás is (utóbbi főként későbbi filmjeiben).

A koreai rendezőzseni saját bevallása szerint keresztény vallású-hitű ember volt, ám nyilvánvalóan erősen hatott rá a buddhista szemlélet is. Alkotásaiban gyakran fedezhetőek fel vallási motívumok, de ezek sosem didaktikusan jelennek meg, hanem szimbólumok, metaforikus aktusok formájában. Ilyen visszatérő keresztény és buddhista elemek: a hal, a víz, a hegy, az örök létforgatag (szamszára) és földi életbéli ciklikusság, a megtisztulás-megváltás, a szútrák, az önfeláldozás vagy maga a meditatív hangulat (esetenként speciális meditációs gyakorlatok). Azaz a kereszténység és a buddhizmus bizonyos tanításaira utal jelképesen, de azokat meghaladva egy saját transzcendens világot teremt.

Kim filmművészként nehezen sorolható be bármilyen irányzathoz, és filmjeit is meglehetősen nehéz műfajilag kategorizálni. Öntörvényű, megalkuvásokat nem tűrő alkotó volt, akinek műveit alkalmanként nagyon nehéz befogadni, de megéri erőfeszítést tenni, mert a katarzis sosem marad el. Zsenialitása, eredetisége megkérdőjelezhetetlen, megérdemelten vált világhírűvé, és lett a 21. századi filmművészet egyik legfontosabb alakja. Szakmai elismerések sorát söpörte be közel negyedszázados pályája során, és a világ minden táján lelkes rajongótábora van a mai napig.

Mint sok más kimagasló tehetségű művész esetében, úgy Kim Ki-duknál is a zsenialitáshoz nehéz személyiség társult. Filmrendezői karrierje alatt megannyi problémás szituáció, atrocitás, bírósági ügy származott ebből, ami végül tragikus halálához is vezetett.

A korábban említett Sziget című filmjének megjelenését a British Board of Film Classification elhalasztotta az Egyesült Királyságban, a filmben szereplő állatok ellen elkövetett kegyetlenségek miatt. Kim a filmben látható sokkoló jelenetekről így nyilatkozott: „Megsütöttük és megettük az összes halat, amit a filmben felhasználtunk. Sok kegyetlenséget követtem el állatok ellen a filmjeimben. Életem végéig bűntudattal fogok élni.” Egy amerikai újságírónak, aki ezeket a jeleneteket rettenetesen felkavarónak ítélte, Kim így felelt: „Igen, aggódtam emiatt. De ahogy én látom, az étel, amit ma eszünk sem más. Amerikában marhát, sertést esznek és megölik ezeket az állatokat. Az emberek, akik megeszik ezeket az állatokat, nem foglalkoznak a lemészárlásukkal. Az állatok részei a táplálkozási körforgásnak. Filmvásznon ez kegyetlenebbnek tűnik, de én nem látom a különbséget. És igen, kulturális különbség is van, és talán az amerikaiaknak ez problematikus, de ha fogékonyabbak lennének arra, mi elfogadott más országokban, akkor remélhetőleg kevésbé zavarná őket az, amit a filmvásznon látnak.

Később, a 2010-es években Kim Ki-duk és Cho Jae-Hyun színész, aki a rendező 2013-as Moebius című, expliciten provokatív filmjében szerepelt, súlyos botrányba keveredtek, amiben színésznők, és stábtagok testi sértéssel, szexuális zaklatással és nemi erőszakkal vádolták meg őket. A hosszú éveken át húzódó rendőrségi ügyek az ügyészséghez kerültek és a rendező jelentős pénzbüntetést kapott, ám bizonyítékok hiányában, illetve elévülés okán vád alá nem helyezték. Filmkészítési szempontból ellehetetlenült Dél-Koreában, és 2020 őszén Lettországba utazott, hogy ott vásároljon házat magának. Két új filmet is leforgatott már észt-litván-kirgiz, valamint kínai-amerikai koprodukcióban. Végül tervezett új otthonában, Rigában kapta el a koronavírus-fertőzést, és az abból adódó komplikációk miatt vesztette életét néhány nappal hatvanadik születésnapja előtt. Tragikusan korai és váratlan halála filmrajongók tízezreit rendítette meg a világ minden részén.

Kim Ki-duk filmes öröksége eklektikus és egyedülálló, filmművészeti relevanciája pedig vitathatatlan. A világ három legrangosabb filmfesztiválján is (Berlin, Cannes, Velence) sikerült jelentős díjakat nyernie, több filmje kultstátusznak örvend, az elmúlt 20-25 év egyik legismertebb távol-keleti filmrendezője.

Leghíresebb és egyben legnépszerűbb alkotása a 2003-ban bemutatott, számtalan fesztivált megjárt Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz. A helyszín, egy a zajos világtól távoli, mesébe illő hegyi tavon található remetelak. Itt él egy idős szerzetes. Egy kisfiú a lakótársa, akit a gondjaira bíztak. A mester buddhista szellemben neveli és tanítja az utódjának kiszemelt gyermeket. Az öt fejezetre bontott film tavasztól kezdődően évszakonként halad előre, fejezetenként mutatja be a gyermeket, a kamasz fiút, a fiatal fiút, majd a felnőtt férfit, aki aztán maga is mesterré válik. A kezdetben tanítvány gyermek különböző bűnöket követ el az egyes fejezetekben, és mindegyikért más és más büntetést kap, míg a téli részhez nem érkezünk, amelyben egy erőpróbáló rituálé végén „megváltja” magát, hogy aztán a következő tavaszhoz érkezvén ő maga is mesterré válhasson. A film végig buddhista szimbolikát használ, ám a téli rituálénál egy markáns keresztény motívum is megjelenik. Az lét és a természet örök körforgása, annak hatásai a különböző életszakaszokban a személyiségre, az emberi testbe kerülés és az abból való kilépés, mint kvázi a megszabadulás, megvilágosodás (nirvána) elérése Kim Ki-duk filmjének fő témái. A lassan hömpölygő cselekmény, finom zenei aláfestés, egyszerű, ám csodálatos képi világ meditatív élménye ellenállhatatlan metafizikai utazásra invitál. Érdekesség, hogy a téli és az utolsó (második) tavaszi fejezetben a már felnőtt férfit (mestert) maga a rendező, Kim Ki-duk alakítja. Ez az egyetlen alkotása, amiben főszerepet vállalt.       

Egy évvel a Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz után, 2004-ben Kim két filmet is készített. Az enigmatikus Bin-jip – Lopakodó lelkek, amely szintén nagy népszerűségre, és elismerésre tett szert, a velencei filmfesztiválon több díjat is elnyert (köztük a legjobb rendezésért járót). A másik film az amatőr prostitúciót, önfeloldozást és megváltást fókuszba helyező az Az irgalmas lány, ami igen nagy port kavart provokatív ábrázolásmódjának köszönhetően, de a berlini filmfesztiválról így is (vagy tán pont emiatt) elhozta Kimnek a legjobb rendezésért járó díjat.

A Bin-jip egy csendes, szinte szótlan és rendhagyó romantikus történet, amelyben egy hajléktalan férfi tör be házakba, hogy fedél alatt tölthesse az éjszakáit, cserébe „fizetségként” kimos, kitakarít és megjavítja az elromlott háztartási gépeket. Minden megváltozik az életében, amikor megismer egy boldogtalan házasságban élő nőt, akit megment férjétől, és egészen különös, rejtélyes kapcsolat alakul ki közöttük. Nem szólnak egymáshoz, akár két szellem járják a várost, és folytatják közösen azt a rituálét, amit a férfi korábban egyedül csinált. Kapcsolatuk elmélyülésének folyamatát Kim Ki-duk finom tempóban, csodálatos képkompozíciókkal, álomszerűen mutatja be. A film végül elmossa a határokat káprázat és valóság között, és arra késztet, hogy vizsgáljuk meg mélyebben is ezeket az illuzórikus jelenségeket.

Az Az irgalmas lány az irgalmas szamaritánusról szóló közismert bibliai történetet helyezi 21. századi koreai környezetbe, és mutatja be egészen új aspektusból. Két fiatal diáklány rendhagyó módon próbál pénzt gyűjteni európai útjukra. Yeo-jin kerítőnek csap fel, barátnője, Jae-yeong pedig örömlányként találkozik a kuncsaftokkal. Egy rajtaütés során, amikor a rendőrök abba a hotelbe szállnak ki, ahol Jae-yeong épp egy férfival van, a lány menekülni próbál, kiugrik az ablakon, és a sérüléseibe belehal. Ezt követően a bűntudattól vezérelt Yeo-jin, hogy könnyítsen lelkiismeretén, felkeresi a férfiakat, akikkel Jae-yeong lefeküdt, és felkínálja nekik testét, ráadásul visszafizeti mindegyiküknek a pénzt, amit elhunyt barátnőjének fizettek. A „bűnös” férfiak, akik ha közvetetten is, de barátnője halálát okozták, bosszú helyett jóságban, irgalomban részesülnek. Yeo-jin apja azonban rájön lánya rendhagyó jótékonykodására, és egészen mást tesz a férfiakkal, mint lánya. Kim Ki-duk ebben a filmjében provokál, vallási tabukat döntöget, ugyanakkor új megvilágításba helyezi  az emberi jóságot, felhívja a figyelmet a gyerekprostitúcióra, ami azóta sem lett kevésbé aktuális probléma.

Zavarba ejtő filmes értelmezése Michelangelo Buonarroti híres Pietá című szobrának Kim Ki-duk azonos című filmdrámája, ami 2012-ben elnyerte a velencei filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt. Nem teljesen egyértelmű a kapcsolat az olasz reneszánsz mester alkotása és a koreai rendező filmje között, de ez csak még rejtelmesebbé teszi az anya nélkül felnőtt, beteges szexualitású pénzbehajtó és a magát az ő anyjának kiadó titokzatos nő véres történetét. Nehéz és sokszor fájdalmas nézni Kim díjnyertes alkotását, amiben az egyik legelcsépeltebb téma, a szeretet és a megváltás kerül terítékre. Az Az irgalmas lányhoz hasonlóan a Pietá esetében is kellően „megcsavarja” a rendező a bibliai alapmotívumot (a halott Jézust karjaiban tartó Máriát) és elmesél egy kegyetlen, erőszakos aktusokkal teli, felkavaró történetet, amelynek végén egy olyan “szeretetdefiníciót” fogalmaz meg, amit lehet, hogy nehezen vesz be az ember gyomra, de eredetisége és hitelessége miatt érvényesebb nem is lehetne.

2016-ban készült el Kim Ki-Duk utolsó igazán kiemelkedő alkotása, az A háló című film. Egy észak-koreai halász halászhálója beleakad csónakja motorjába, s így akarata ellenére a dél-koreai oldalra sodorja őt a tenger. A „másik oldalon” mentik ki, és veszik őrizetbe. Gondolhatná az ember, hogy micsoda szerencse így megmenekülni a világ legbrutálisabb diktatúrájától, azonban a férfit kémnek hiszik, és olyan kíméletlen procedúra veszi kezdetét, amire talán senki nem számítana. A kihallgatáson egy fiatal tiszt próbál segíteni a horgásznak, és megszökteti. Irdatlan hajtóvadászat indul utánuk, Kim pedig fokozatosan növeli a feszültséget, ami valóságos adrenalinbombává transzformálja a filmet. Kendőzetlenül mondja el kritikáját a rendező a kivételesen agresszív és paranoiás dél-koreai hatóságokról, de talán ennél is döbbenetesebb, ahogy az északról véletlenül délre került férfi gépies ragaszkodását hazájához és családjához bemutatja.

Kim Ki-duk váratlan halála ellenére is igen gazdag életművet hagyott hátra,  remekműveiben érdemes újra és újra elmélyülni, illetve felfedezni kevésbé ismert alkotásait is.

Kim Ki-duk teljes filmográfiája.

Könyvtárban elérhető DVD-k:

Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz

Bin-jip – Lopakodó lelkek

Az íj

Képek: imdb.com

Harangi István

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük