Skip to content

68 éves Joel Coen – életmű homage

Joel Coen, az immáron 68 esztendős amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer és vágó, az elmúlt negyven év tengerentúli filmgyártásának, filmművészetének meghatározó, kultikus alakja. Munkássága elválaszthatatlan öccsétől, a három évvel fiatalabb Ethan Coentől, filmjeiket közösen írták és rendezték. Első alkotásukat, a Zeimers in Zambezi-t kamasz srácként 1970-ben készítettek. Az ezt követő fél évszázadban a feladatokat egymás között megosztva írtak, rendeztek és vágtak filmeket, sőt még a produceri teendőkből is kivették részüket. 1984-es nagyjátékfilmes bemutatkozásuk után Coen-fivérekként váltak világszerte ismertté. Több neves amerikai színész (Jeff Bridges, John Goodman, John Turturro, Billy Bob Thornton, George Clooney, Steve Buscemi) újra és újra felbukkan alkotásaikban, de legfontosabb és legfoglalkoztatottabb színművészük a többszörös Oscar-díjas Frances McDormand, Joel Coen felesége.


Munkásságuk műfaj szempontjából igen szerteágazó. Western, gengszterfilm, krimi, thriller, szatíra, filmdráma és szürrealista film is szerepel a filmográfiájukban. Ugyanakkor állandó motívumnak tekinthető filmjeikben a sajátságos, meglehetősen fanyar fekete humor. Jellemző szereplőik a karikatúraszerű, már-már groteszk figurák, az utánozhatatlan akcentussal beszélő redneck alakok, a felfuvalkodott pojácák vagy a bizarrnál is bizarrabb pszichopaták. A rendkívül kifinomult humor, ami Coenék védjegyének tekinthető, a dialógusokban bontakozik ki teljes valójában. A tömény, senkit nem kímélő irónia, az ami valóban egyedivé és semmihez sem foghatóvá teszi ezeket a szövegeket, párbeszédeket, ez pedig a tökéletesen kiválasztott színészek beszédstílusának, hanghordozásának, mimikájának és metakommunikációs képességeinek köszönhető. Ez a szatirikus stílus, attitűd persze megjelenik filmjeik vizualitásában is, egy-egy precízen megkomponált beállítás, plán, kameramozgás, de akár egy erős, provokatív képi motívum formájában. Összességében elmondható, hogy a coen-i történetekben legtöbbször valami brutálisan félresikerül, legyen az pénzrablás, emberrablás, átverés, zsarolás vagy ezek kombinációja. Az adott alkotás műfajának és hangvételének függvényében alakulnak tovább a sorsok a hol komor, borongós, máskor vidámabb, de semmiképp sem szokványos végkifejlethez. Filmjeik egyszerre közérthetőek és absztraktak. Képesek megszólítani akár a szélesebb plázaközönséget, akár a szűkebb művészfilmes réteget is. Megtalálták a határmezsgyét az artfilm és a mainstream között, azaz a midcultot. Bár ismertebb, nagyobb stúdióknak dolgoznak (pl. Paramount) mégis inkább független filmesként tekinthetünk rájuk.

Joel és Ethan Coen bár ízig-vérig amerikai filmeket készítenek, mégis elütnek az amerikaiságtól. Filmnyelvük, eszköztáruk, narratívájuk amerikai, megközelítésük, szemléletük mégis más. Úgy is mondhatnánk, Amerikában játszódó, az amerikai társadalmat és embereket bemutató filmeket készítenek európai stílusban, meglehetősen kritikus és komikus attitűddel.

Joel és testvére, Ethan 8-10 éves gyerekként elhatározták, hogy újraforgatják kedvenc filmjeiket saját eszközeikkel. Joel fűnyírásból szerzett pénzén vett egy Vivivat super 8 kamerát, és ezzel készültek „remake-jeik”, a korábban említett Zeimers in Zambezi és az Ed…A dog. Ezeken kívül saját maguk által írt kisfilmeket is készítettek.


Joel a hetvenes évek végén New York-ban járt filmes iskolába, Surroundings című diplomafilmje 1980-ban készült el. Mindeközben testvére, Ethan 1979-ben szerzett diplomát filozófia szakon, a Princeton Egyetemen.

Coenék debütálása a mozikban igazán remekül sikerült. 1984-ben készült Véresen egyszerű című alkotás a közönség és a kritikusok körében is komoly sikert aratott. Joel elnyerte a rangos Sundance fesztivál legjobb drámai filmjének járó fődíját, de több komoly elismerést begyűjtöttek, a szintén jelentősnek tekinthető Independent Spirit Awards-on is.
A film egy texasi bártulajdonos történetét meséli el, aki felbérel egy magánnyomozót, hogy ölje meg feleségét és annak szeretőjét. Már ebben a filmben megjelentek olyan markáns rendezői motívumok, amik későbbi darabjaikat is meghatározzák. Ilyen, jellegzetes rajongásuk bizonyos zsánerek iránt (ebben az esetben a noir és a thriller), vagy például hogy egy pofonegyszerűnek induló történetet néhány furfangos fordulattal szövevényessé, többrétegűvé varázsolnak. Coenék szinte minden filmje rettentő szuggesztív, zsigereinkben érezhetővé válik a tér és az idő, vagy épp teljesen eggyé válhatunk egy szereplővel.

Bár a kasszáknál elbukott, később mégis kultikus státusza lett az A halál keresztútján című gengszterfilmjüknek, mely 1990-ben készült. A rendhagyó és meglehetősen szövevényes cselekményű film középpontjában egy közelgő ír-olasz bandaháború áll, ami egy vidéki városban játszódik. Céljuk a városháza feletti uralom megszerzése. A szereplők közti bonyolult és egyre kaotikusabbá váló viszonyrendszer azonban mindent komplikálttá tesz.

A fivérek első igazi mesterműve, a Hollywoodi lidércnyomás című szürrealista szatíra 1991-ben elhozta számukra az Arany Pálmát a cannes-i filmfesztiválon. Az 1941-ben játszódó történet főhőse Barton Fink, ünnepelt New York-i író, aki Hollywoodban vállal munkát: egy B-kategóriás film forgatókönyvét kell megírnia. Alkotói válságba kerül hamar, majd mély depresszióba esik. Egyre bizarrabb hallucinációi lesznek, a szelíd lelkű író a teljes megőrülés útján halad. A film bámulatos, kreatív képi világgal, kiváló színészi alakításokkal és maró humorral ábrázolja a korabeli álomgyári stúdiók világát. Cannes-ban tarolt a film, a fődíj mellett Joel Coen nyerte a legjobb rendezőnek, John Turturro pedig a legjobb férfi színésznek járó díjat. A cannes-i elismeréseken kívül három Oscar-jelölést is besöpört Coenék alkotása.

1996-ban következett a Fargo (később népszerű sorozat is készült belőle) című thriller és krimi elemeket elegyítő Coen-film. Ez már remekül teljesített a kasszáknál is, hozott egy újabb rendezői díjat Cannes-ból Joel Coennek, és összesen hét Oscar-jelölést, amiből kettőt meg is nyertek a fivérek a forgatókönyvért, Frances McDormand pedig a legjobb színésznőnek járó alakításért. A havas kanadai-amerikai határon játszódó film a Coen-fivérek talán legfeketébb humorú alkotása. Szinte komédiába illő alapszituáció: egy helyi autókereskedő próbálja meg pénzügyeit rendezni, meglehetősen rendhagyó módon. Két pitiáner csirkefogóval raboltatja el feleségét, hogy utána gazdag apósából pénzt zsarolhasson ki. A dolgok azonban nagyon félresikerülnek, és minden másképp alakul, mint ahogy tervezte.

1998-ban készült Coenék mai napig tán legkultikusabb darabja, A nagy Lebowski. Főhősünk ezúttal egy Töki nevű fickó, aki nevezhetne a világ leglazább és egyben leglustább alakja címre. Koktélozgat, „elesdézget”, kedvenc tekepályáján játszik haverjaival, míg egy nap egy félreértés következtében jól helybenhagyják saját lakásában. Számos fordulat, emberrablás, maffiával egyezkedés, pszichedelikus képi világ, menőbbnél menőbb zenék, maró irónia, na és persze Jeff Bridges szenzációs alakítása adják a kultfilm sikerreceptjét.

2001-es, meglehetősen komor alkotásuk, az Az ember, aki ott se volt nem nevezhető közönségsikernek. Ez a fivérek első fekete-fehér (helyesebben mondva szürkeárnyalatos) filmje, ami egy bűnügyi történetbe csomagolt, noir elemekkel operáló komoly dráma. Egy megcsalás gyanúja, zsarolás, akaratlan halálesetek és szándékos gyilkosságok adják a cselekmény szövetét, aztán egy megrázó fordulat mindent a feje tetejére állít, így a történet egészen a tárgyalóteremig és a siralomházig vezet Billy Bob Thornton (aki a film tragikus sorsú főhősét formálja meg) felejthetetlen alakításával. A kasszáknál való bukása ellenére az egyik legfontosabb film ez Coenék filmográfiájában. A különböző filmes oldalakon igen magas pontszámon kapott, nagy rajongótábora lett, és számos fesztiválsiker is fűződik az alkotáshoz. Ezek közül persze ismét a cannes-i a legjelentősebb, ahol Joel Coen ezúttal David Lynch-csel megosztva (utóbbi a Mulholland Drive című filmjéért részesült a rangos elismerésben) nyerte a legjobb rendezésért járó díjat, a film operatőrét, a legendás Roger Deakins-t pedig Oscarra jelölték gyönyörű munkájáért.

A 2007-es év hozta el Joel és Ethan Coen számára karrierjük minden tekintetben legnagyobb sikerét. Az egyik legnagyobb amerikai kortárs író, Cormac McCarthy Nem vénnek való vidék című szikár regényéből készítettek egy nagyon sötét, fojtogató hangulatú thrillert azonos címmel. A történet egy félresikerült drogügylettel indul, mely után a kietlen helyszínen vér, hullák, autók, no meg nagy adag heroin és két millió dollár marad hátra. Egy közelben élő férfi véletlenül felfedezi a borzalmas összecsapás maradványait. Megtalálja a pénzt, magához veszi, és elmenekül. Egy rejtélyes figura veszi üldözőbe, aki valójában egy bérgyilkos, és pénzfeldobással dönt emberek életéről… A kíméletlen macska-egér játék, azaz embervadászat fokozatosan válik egy egyszerű zsánerfilmből filozofikus, bibliai témákat feszegető, ám mégis rendkívül modern remekművé. A véres gyilkosságokkal teli ügyet egy idős texasi seriff próbálja felderíteni, akinek töprengései, elmélkedései a korról, a világról belső monológszerűen hallhatóak és kísérik végig a filmet, ami a rengeteg fesztiválsikernek és a 2008-ban elnyert négy Oscar-díjnak (legjobb film, legjobb rendezés, legjobb forgatókönyv, illetve legjobb férfi mellékszereplő, Javier Bardem) köszönhetően hatalmas kasszasiker lett a mozikban világszerte. A regény írója, Cormac McCarthy is szélesebb körben ismertté vált, majd több regényét is megfilmesítették a következő években.

2009-ben készült az Egy komoly ember című filmdráma, teljesen ismeretlen színészekkel. Bár sok fesztivált megjárt, díjakat nyert, sőt még Oscarra is jelölték, mégis Coenék leginkább (méltatlanul) alulértékelt alkotása. A szerényebb költségvetésű film egy zsidó professzor drámáját mutatja be. Larryt el akarja hagyni felesége, miközben testvére nem hajlandó tőlük elköltözni. További incidenseknek köszönhetően egyre nyomorúságosabb állapotba kerül a férfi, aki végül felismeri: isteni próbatétel minden egyes szerencsétlenség az életében. A finom és nagyon különleges humor oldja a történet drámaiságát, aminek a végkifejlete brutális katarzist hoz Larry számára. A filmet technikai érdemei mellett a kiváló színészi alakítások és a szokatlan, zavarba ejtő, de magával ragadó hangulat emeli a legérettebb és legkiválóbb Coen-darabok közé.

Joel és Ethan Coen a 2010-es években is újabb sikeres filmeket írtak és rendeztek, a 2021-es év azonban váratlan fejleményt hozott magával: Joel filmre adaptálta Shakespeare egyik leghíresebb drámáját Macbeth tragédiája címmel. A fekete-fehér film egésze stúdióban lett leforgatva, és ez lett pályája első filmje, amit testvére, Ethan nélkül írt és rendezett. Nem tudni, hogy ez valóban egy különválás kezdete a Coen-fivérek pályáján, vagy csak egy egyszeri különmunka, kísérlet Joel Coen részéről. Akárhogy is alakul, kíváncsian és izgatottan várhatjuk, mivel rukkol vagy rukkolnak elő az alkotók legközelebb. Joel Coennek pedig ezúton is nagyon boldog születésnapot kívánunk, jó egészséget, és még sok-sok filmet!

Joel Coen teljes rendezői, írói, produceri filmográfiája itt.

A Csorba Győző Könyvtárban elérhető Coen-filmek kronológiai sorrendben:

Képek: imdb.com

Harangi István

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük