MAGASSÁGOK ÉS MÉLYSÉGEK

8000 méter tengerszint feletti magasság. A hegymászók körében valamiféle mágikus határvonal ez. Külön jegyzik, kinek hányszor sikerült ezeket a hegycsúcsokat meghódítani. Olyan ez, mint egy felsőbb rang, a legnagyobbak szférája. De mi is van ott abban a magasságban, vajon mit él át az ember? A beszámolók és elmondások alapján az élet és halál határmezsgyéjének képzelem, amolyan tudatmódosult állapotba kerülés, ahol kevés az oxigén, és minden egyes mozdulatot, levegővételt, lépést fontolóra kell venni, amennyiben persze élve vissza akar jönni az ember. Kiszakadás lehet tán a térből és időből, elmosódnak a határok: mindegy, hogy férfi vagy nő, vallásos vagy ateista, jó vagy rossz, minden egyszerű és egyértelmű, konkrét, tünékennyé válik a személyiség. Bepillantás az örökbe, aminek nincs kezdete se vége, ami nem anyagból van, amiből minden ered… Lehetséges, hogy itt az ember megtapasztalja valódi önmagát, és ezért válik az egész mániává, ellenállhatatlan vonzalommá, újra és újra visszamenni, mert ez fontosabb, mint az emberi létezés.

2019-ben jelent meg A hópárduc felesége című interjúkötet, melyben Sterczer Hilda pedagógus és hegymászó, a 2013-ban tragikus halált halt Erőss Zsolt özvegye mesél egykori házasságáról, a Himalájáról és hitkrízisről. Ez a kötet inspirálta és ihlette Csoma Sándor filmrendezőt első nagyjátékfilmje elkészítésére. Az Enyedi Ildikó osztályában végzett fiatal rendező nem hegymászós filmet készített, és a filmje hősének sem Erőss Zsoltot tette meg, hanem feleségét és két gyereküket. Az ő szemszögükből meséli el az tragikus eseményeket, mutatja be gyászukat, és közben kendőzetlenül ábrázolja Sterczer és Erőss ambivalens kapcsolatát, valamint megosztó személyiségüket.

A Magasságok és mélységek című film kiinduló pontja 2013. május 21., a Himalájában található Kancsendzönga hegyhez utazás előtti búcsúzkodás, majd annak csúcstámadása, illetve az azt követő ereszkedés, amely során Erőss Zsolt és Kiss Péter hegymászók életüket vesztették. A himalájai eseményekről csak telefonon és a hírekből értesül felesége, Sterczer Hilda. Nem kell sok időnek eltelnie, hogy Sterczer biztosan tudja: férje már nem él. Ő pontosan tudja, mit jelent, ha egy ilyen hegyen valaki két nap után sem kerül elő… A film innen párhuzamos szerkezetűvé válik. A megözvegyült feleséget követi a fő cselekményszál, de mellette folyamatosan felelevenítődnek jelenetek férjével közös múltjukból, amik kronologikus sorrendben tárulnak a néző elé. Csoma Sándor a lélektani, pszichológiai folyamatokra, érzelmi rezdülésekre fókuszál, és megy benne egyre mélyebbre, ahogy halad és küzd gyászával a traumatizált, háromtagúra csökkent család.

A megözvegyült fiatal nőt egy tévés beszélgetőshow-ban próbálják sírásra késztetni, hogy kimutassa mennyire összetört gyászában, ám ő ellenáll, és nem hajlandó a „kötelezően gyászoló” feleség képét mutatni. A média komolyan foglalkozik az üggyel, folyton riporterek keresik Sterczert, és a nő pedig igen megosztja az emberek véleményét szokatlan reakciói miatt (nem reménykedik már, tudatosította férje halálát). A flashback jelenetekben láthatjuk több epizódját is Erőss és Sterczer kapcsolatának, a fiatal nő mellette válik maga is hegymászóvá. Erőss Zsolt nehezen fejezi ki érzelmeit, nem visz virágot Hildának, és a születésnapjával sem foglalkozik, távol áll tőle a romantika. Bár felesége és gyerekei iránti szeretetéhez kétség nem fér, kiderül az is, hogy ő neki a hegymászás mindennél fontosabb, a saját családjánál is. Egyik közös hegymászásuk alkalmával arról beszél Erőss a feleségének, hogy adódhat olyan helyzet, mikor a rossz állapotba került, legyengült hegymászótársat ott kell hagyni, ha életben akar maradni. Nincs helye szentimentalizmusnak, így a kettő helyett talán csak egy ember hal meg. Ezután mondja a nőnek, hogy ha úgy hozná a sors, őt is gondolkodás nélkül ott hagyná. Később Erőss balesetet szenved, és döntenie kell, hogy amputáltassa-e lábát. Ha nem teszik meg, csak botorkálni fog tudni, így hát ő az amputálás mellett dönt, hogy visszamehessen a hegyekbe… Csoma Sándor tehát mindenféle pátosztól mentesen mutatja meg a hegymászó házaspárt, de nem ítélkezik felettük. Persze sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mennyire felelősségteljes viselkedés ez egy apa, egy férj részéről.

Sterczer Hilda kezdetben igyekszik racionális maradni, érzelmeit elfojtani, és idősebbik lányával is ebben a szellemben viselkedik, nem enged neki gyengeséget, nem hagyja, hogy megélhesse gyászát. Sátrazni viszi az óvodás kislányt és a kisöccsét is, aki alig egy-másfél éves még csak. Azt akarja, hogy érezzék jól magukat, persze ez nem lehetséges. Lánya kifakad, és végül levágja az anya a haját, amit édesapja halála óta folyton csavargat.

Közben Mogyoródon, ahol élnek, egy gyászszertartást és szoboravatást, egyben vitézzé ütést tartanak Erőss Zsolt emlékére. Ezen az eseményen sokan megjelennek, és Sterczer itt sem azt a gyászoló asszony képet mutatja kifelé, amit elvárnának tőle. Aztán, amikor felcsendül a Máté Péter-dal, ami Erőss telefonjának csengőhangja volt, már nem tudja visszatartani érzelmei kitörését, és egy már-már groteszk „nevetve sírást” produkál. Akármilyen fura, de a szituációnak van komikus éle is, senkinek nem kell szégyellnie magát, ha nevetne a nézése közben. A rendező több ponton is meglepő humort csempész az alkotásba.

Sterczer felkeres egy pszichológust is, akit első találkozásuk alkalmával faképnél hagy, mondván, ő neki nincs ideje kérdésekre, neki válaszok kellenek, és meg tud ezzel a helyzettel birkózni egymaga is. Később persze rájön, hogy nem tud. Visszamegy a terapeutához, elnézést kér, és újrakezdik. Talán ez az a pontja a filmnek, amikor felismeri, hogy muszáj felvállalni érzelmeit, fájdalmát megélni, és átadni magát a gyengeségnek. Hiszen nincs abban semmi szégyellni való, természetes és nélkülözhetetlen része a gyásznak, és egyébként is sokkal nagyobb erőről és bátorságról tesz tanúbizonyságot a gyengeség felvállalása, mint egy hamis erősség demonstrálása a külvilág felé.

Mindenképpen ki kell emelni a filmben a remek szereplőválasztásokat, és a kitűnő, érzékeny alakításokat. Trill Zsolt megdöbbentően hasonlít külsőre Erőssre, és a karizmatikus jelenléte abszolút mértékben tapintható a jeleneteiben. Pál Emőke ugyanakkor külsőre különbözik Sterczer Hildától, de a személyisége, lelkülete totálisan érzékelhető finom alakításában. Az óvodás lányukat, Gerdát alakító Nagy Enikő szintén telitalálat. Félelmetesen életszerű, igazi az összes gesztusa, érzelme, amit „eljátszik”. Remélhetőleg nem okozott neki semmilyen lelki sérülést egy ilyen megterhelő szerepet megformálni. A mellékszereplők közül megemlítendő a pszichológust alakító Tóth Ildikó. Összesen két jelenete van a filmben, de azok jelentősége, és Tóth visszafogott stílusa pontosan olyan, amilyennek egy figyelmes, asszertív terapeutát képzel az ember.

Az összességében felemelő, és amúgy is remek film mellett, mindenkinek figyelmébe ajánlom D. Tóth Kriszta friss beszélgetését Sterczer Hildával. Megható pillanat, amikor Sterczer elmeséli, hogy egyik találkozása alkalmával a filmben őt alakító Pál Emőke, színésznő elmondta neki, hogy neki (Hildának) nem egy erős, hanem egy érzékeny férfi társra van szüksége.

A Magasságok és mélységek című film az Apolló artmoziban és a Cinema Cityben (Pécs pláza) egyaránt megtekinthető.

Sterczer Hilda könyve, A Hópárduc felesége kölcsönözhető a Csorba Győző Könyvtárban ( csak a Tudásközpontban).

Képek: imdb.com

Harangi István

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük