20 ÉVES A BÁBOK

Ahogy véget ért a film, és a stáblista is, lassacskán sikerült felállnom a székből, majd megindultam kifelé a teremből. Kint a mozi előcsarnokában, már nagy, hangos tömeg várakozott a következő filmvetítésre. Valamiféle tudatmódosult állapotban voltam a frissen befogadott audiovizuális élmény hatására, nem tudnám megmondani pontosan hol voltam, de valamiféle lebegésszerű érzés járta át minden molekulámat. Ahogy néztem a popcornért és üdítőért várakozó, egymással beszélgető embereket, egyszerűen képtelen voltam felfogni, ők hogyan és miért kerültek oda, és én miért is vagyok ott. Az az igazság, hogy a film szférájában voltam, és sehogy sem illettek ebbe bele azok az emberek körülöttem, meg egyáltalán semmi abból a környezetből. Döbbenetes élmény volt. Mikor már kiértem az utcára, és hazafelé kezdtem sétálni, akkor kezdett kitisztulni a fejem, és kerültem vissza a fizikai valóságba.

Mindez 2003-ban történt a pécsi Uránia moziban, Kitano Takeshi Bábok című filmjének megtekintése után. Ez volt az első film, amit láttam a japán mestertől, aki később egyik legnagyobb kedvencem lett, a Bábok pedig életem legemlékezetesebb moziélménye a mai napig. A film 2002-ben debütált egyébként a velencei filmfesztiválon.

Kitano pályáját komikusként kezdte, színészként 1980-ban indult, míg első rendezésére 1989-ig kellett várni. Rendezői debütáló alkotása az Erőszakos zsaru című bűnügyi dráma volt. A rendőrség, illetve a szervezett alvilág (jakuzák) harcai, leszámolásai később rendszeresen visszatérő közege lett Kitano filmjeinek. A rendkívül véres, erőszakos bűnügyi filmek mellett Kitano rendhagyó komédiákat és egészen lírai hangvételű filmeket is készített. Ezek közül is kitűnik a Bábok című műve. Minden filmjében használ markáns szimbólumokat, de a Bábok ebben a tekintetben is talán a legerőteljesebb. Kitano legtöbb filmjében főszereplő színészként is, a Bábok azonban a kevés kivétel egyike, ahol nincs jelen a vásznon.

Kevés elhasználtabb téma van a művészetekben a szerelemnél. Ez alól természetesen a filmművészet sem kivétel. A Bábok is a „szerelemhez nyúl”, ám Kitano olyan arcát és úgy mutatja meg, ahogy más filmekben nem szokták.

A Szerelem örök és halhatatlan, ám ennek ára is van … A Bábok egy tradicionális japán bábelőadással, egy bunrakuval kezdődik. Az előadás egy pontján a bábok megelevenednek, és el is kezdődik a mese hús-vér szereplőkkel. Három pár történetét követhetjük párhuzamosan a filmben. A három szál egy-egy ponton egymásba kapcsolódik, főhőseink véletlenek folytán találkoznak egymással, de ezek a találkozások nem befolyásolják sorsukat, inkább csak apró finomságok, jelzésértékűek, szimbolikusak.

Matsumoto és Sawako egy ifjú szerelmespárt alkottak, a férfi azonban szülei és munkaadója nyomására szakított a lánnyal, és főnöke lányát készül elvenni – nem csekély anyagi haszon reményében – a film elején. Az esküvőn azonban megjelennek Sawako barátai, és elmondják a házasodni készülő férfinek, hogy Sawako öngyilkosságot kísérelt meg, amit túlélt, és most egy pszichiátriai intézetben kezelik. Matsumoto megrendülten hallgatja végig mindezt, és azon nyomban az intézethez megy egykori szerelméhez. Sawako már valahol máshol jár lélekben, mikor Matsumoto felkeresi. A férfi megszégyenül, majd elviszi a lányt az intézetből. Többé nem választhatja őket el a sors, és kezdetét veszi közös bolyongásuk, mely során egy idő után piros kötéllel kötik össze egymást, és úgy haladnak közös végzetük felé.

Egy idős jakuza vezér, Hiro fiatalkorában elhagyta kedvesét, Ryokot. Annak idején szombatonként egy parkban találkoztak, ahová a nő mindig ebédet vitt magával, amit aztán együtt költöttek el. Ryoko szerelme nem múlt el, és ezt bizonyítandó, továbbra is kijárt a parkba szombatonként friss ebéddel. Egy napon Hironak eszébe jut egykori szerelme, és ellátogat a parkba. Ryoko már a férfi érkezése előtt ott volt. Mivel ezúttal is úgy tűnt, hogy nem jön el az ember, akire évtizedek óta várt, egy ott ülő idős embernek adta az ételt. Mikor azonban megjelenik Hiro, Ryoko rájön, hogy ki is a férfi valójában. Ekkor visszakéri az ebédet, amit a másik úrnak adott, és újra együtt ebédel a férfivel, akit évtizedek óta nem látott, de változatlanul szeret.

Haruna népszerű énekesnő, rajongott popsztár. Országszerte koncertezik mindenfelé, a rádiók játsszák slágereit, a televízióban mennek a klipjei, hosszú sorokban állnak a fiatalok az autogramjáért. Nukui Haruna tán legnagyobb rajongója. Lakása a lány posztereivel van tele. Lemezei ott sorakoznak a CD-tartóján, fülhallgatón keresztül hallgatja az aktuális slágerét, és ugrálva táncol rá teljes révületben. Haruna egy nap autóbalesetet szenved, melyet ugyan túlél, de külseje torzul, Nukui pedig nem akarja soha többé így látni imádatának tárgyát, ezért egy szélsőséges cselekedetre szánja rá magát, Harunával pedig ezután találkoznak…  

A három fájdalmasan szép, tragikus történet akár három modern balladának is tekinthető. Tradíció és modernitás találkozik egymással Kitano minimalista stílusú alkotásában. Bár a cselekmény nem teljesen lineáris, mégis egyszerű, könnyen követhető történetek ezek. A képi világa a festészethez áll legközelebb, sok élénk színnel, az egyes képkockákat külön-külön ki lehetne állítani egy galériában, csodálatos kompozíciók egytől egyig. A bámulatos vizuális élmény Janagijima Katsumi operatőr munkája. A film megigéző, magába szippantó melankolikus és mágikus zenéjét pedig Kitano állandó komponistájának, Hisaishi Joenak köszönhetjük, aki a híres japán anime-rendező, Mijazaki Hajao filmjeinek is zeneszerzője.   

Kitano három történetében három különböző aspektusát mutatja meg a szerelemnek. A lényeg ugyanakkor mindhárom esetben azonos: a szerelem örök és halhatatlan, az egyetlen, ami valóságos világunkban, az életünkben. Soha nem született, és soha nem is hal meg. Ám, hogy ezzel az örökléttel eggyé válhassunk, kemény árat kell fizetni…

A Bábok három története önmagában is megindító, de az egyszerű és mégis letaglózó színészi jelenlétek, a festői szépségű képek, a tökéletesen alkalmazott éteri zene, a precíz, finom és visszafogott rendezés egészen más dimenzióba emeli a filmet. Olyan erős és mély érzelmi hatása van, amit nagyon ritkán élhet át az ember egy film hatására, gyakorlatilag teljesen megfeledkezik, hogy filmet néz.

A Bábok tipikusan az a film, amit csak nagyvásznon, sötétben szabad megnézni. Persze mivel egy húszéves alkotásról van szó, erre már nem nagyon adódik lehetőség. Ha valahol mégis vetítik, semmi esetre se szabad kihagyni!

DVD-n kiadták Magyarországon, de már nem kapható, viszont Budapesten az Odeon filmarchívumából kölcsönözhető.

Írta: Harangi István

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.