Jonas Poher Rasmussen dán filmrendező nem hétköznapi dologra vállalkozott. Egy lerágott csontnak számító témához nyúlt, az emigrációhoz, ám dokumentumfilmjét animációs formában készítette el. Néhány helyen használt csak archív „élőszereplős” inzerteket. A végerdemény valami egészen újszerű alkotás lett, amelyben egy afgán férfi, Amin meséli el szökésének, menekülésének hosszan húzódó történetét, egészen gyerekkorától kezdődően napjainkig. Zavarba ejtően bensőséges, ahogy az interjú során megnyílik a kezdetben zárkózott férfi, így sikerül igazán közel hozni az emberhez odüsszeiáját, és gyakorlatilag bárki számára átélhetővé válik megpróbáltatásokkal teli útja Kabultól Moszkván és Isztambulon át egészen Koppenhágáig.
![](https://blog.csgyk.hu/wp-content/uploads/2022/03/023.jpg)
Már a film kezdetén sem egyszerű a helyzete: egészen fiatalon ráeszmél, hogy a férfiakhoz vonzódik. Afganisztánban viszont „nincs homoszexualitás”, így ő is titokban tartja másságát. Legalábbis úgy hiszi, senki se tudja titkát….
Apja eltűnése után kezdődik szökése: anyjával és testvéreivel együtt hagyják el Kabult. Jó darabig Moszkvában kell titokban egy lakótelepi lakásban tartózkodniuk, ahol mexikói szappanoperák nézésével telnek napjaik. A film remekül ábrázolja a 80-as évek orosz fővárosát, ahonnan a korrupt rendőrök miatt többszöri próbálkozás után tud csak tovább utazni Amin, családjától teljesen elszakadva. Magára marad. A terv szerint Svédországban kéne kikötnie, ám ő Isztambulon keresztül a dán fővárosba, Koppenhágába érkezik meg. Az embercsempész szigorúan megtiltja neki, hogy bárkinek is meséljen családjáról. Hazudnia kell még hosszú éveken keresztül velük kapcsolatban. A filmben látható megrázó interjú az első alkalom, hogy nyíltan el tudja mondani, mi is történt vele és családjával. A film az afgán férfi menekülése mellett felnövését, felnőtté válását is bemutatja, illetve koppenhágai életébe is bepillantást enged, ahol megismerhetjük társát (ma már férje), akivel közös életüket tervezik, egy dán férfit.
![](https://blog.csgyk.hu/wp-content/uploads/2022/03/034.jpg)
Meglepő módon a rendhagyó filmes megközelítésnek, az animációnak köszönhetően válik Amin története még élőbbé, igazibbá. A szuggesztív képi világ, az atmoszférikus zenék és a remek játékfilmszerű dramaturgia meditatív élményt nyújtva szívja magába nézőjét a filmbe. Szinte együtt pulzál az ember Aminnal, legyen szó akár meneküléséről – mely során nem kevés félelmetes, életveszélyes élményben lesz része –, akár koppenhágai életéről, vagy ahogy nem kis bátorságot tanúsítva megnyílik riportere előtt – életében először. Az autentikus archív inzertek frappánsak, és emlékeztetnek rá, hogy itt minden valóságos, ez pontosan az a világ, amiben élünk mindannyian.
![](https://blog.csgyk.hu/wp-content/uploads/2022/03/042.jpg)
Meggyőződésem, hogy Rasmussen filmje képes bárkiben empátiát ébreszteni, csak egy kis nyitottság kell a szokatlan műfajra. Az élmény, amit kapunk, felemelő és lehengerlően élvezetes. A 2022-es Oscar gálán három kategóriában is versenyben van a Menekülés című film. A legjobb dokumentumfilm, legjobb nemzetközi film, legjobb animációs film szekcióiban lehet érte szorítani. Március 10. óta látható a pécsi Apolló moziban is.
Írta: Harangi István
Kritikák: HVG, Filmtekercs.hu
Képek forrása: © Flee movie