A neoreneszánsz Pécs jeles építésze

100 éve hunyt el Szántó Antal építész, aki Pécs megbecsült és ismert polgáraként a dualizmuskori város arculatát olyan megejtő szépségű, karakteres épületekkel gazdagította, mint a mai Pécsi Akadémiai Bizottság (PAB) székháza (az egykori Vasváry-villa), a Király utcai Vasváry-ház, vagy a Ferencesek utcája 20. szám alatti épület. A jeles építész olyan sikeres életpályát futott be, hogy neve többször szerepelt a város legtöbb adót fizető polgárainak listáján, a Pécs-Baranyai Központi Takarékpénztár igazgatóságának tagja volt, lányai pedig neves pécsi polgárok feleségei lettek. Története egy olyan életút, melyről viszonylag kevés könyvtári forrással rendelkezünk, építészeti öröksége miatt mégis érdemes alakját felidézni.

Szántó (másként Szánthó) Antal 1842. április 24-én Szegeden született.  Apja kőfaragó mester volt, aki a pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésén is dolgozott.  Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd itáliai tanulmányútra indult, mely alapvetően meghatározta későbbi munkásságát. Több munkáján is érezhető a toszkán hatás, melyet saját elképzeléseivel ötvözve egyénített. Az itáliai inaséveit követően Mendöl Zsuzsanna kutatásai szerint 1868 körül érkezhetett Pécsre. Itt pályája és magánélete egymással párhuzamosan vett lendületet: kezdetben Ivánkovits Istvánnál dolgozott, majd 1876-ban átvette annak irodáját. Időközben pedig feleségül vette a több tervét kivitelező Weidinger Gusztáv testvérét, Paulát. Házasságukból két leánygyermek született: Etelka és Ilona.

Szántó Antal fiatalkori portréja
(a kép forrása)

Szakmai sikerei nyomát őrzi mai városképünk több különösen esztétikus és jellegzetes pontja. Amellett, hogy polgárházak egész sora épülhetett Pécsett az ő tervei alapján, s bár ezek egy része már nem beazonosítható, de több egyértelműen hozzá köthető épület ma is áll még Pécsett. Az egyik első épület, amelynek kialakításában hatékonyan részt vett, az a Király u. 19. sz. alatti Vasváry-ház. Vasváry (Traiber) György, vaskereskedő az 1870-es évek elején kezdett neki a családja lakhelyéül és üzletéül egyaránt szolgáló főutcai épület átépítésének. Az építkezést eleinte Ivánkovits István vezette, a kivitelező pedig Weidinger Gusztáv építőmester volt. Romváry Ferenc az 1878-as, utcafronti részt is érintő építési fázisban már Szántó Antalt feltételezi az építkezés irányítójaként, mikoris a homlokzat megmagasításával az épület elnyerte ma ismert, koraeklektikus formáját, pontosabban „historizáló eklektikus homlokzatát, mely neoreneszánsz elemek kompilációját jelenti elsődlegesen. Ezt erősíti a terrakotta bábos korlát, a kerámiafrízek sokasága, s középrészben a sgraffito dísz alkalmazása. Ugyanakkor 1879-ben a kapualj is végleges kialakítást nyert, és elkészült nebrascai vörös márványból az ívesen kanyarodó lépcsőház, s »egyúttal a családi lakás is teljesen átalakíttatott és európai kényelemmel fényesen megújíttatott.«”  A neoreneszánsz elemek közt toszkán hatás érezhető.

Vasváry-ház a Király utcában
(Murányi Iván fotója, a kép forrása: CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

Az 1880-as évek elején családja számára is impozáns, szemet gyönyörködtető, emeletes lakóházat épített a Ferencesek utcája 20. szám alatt.  Egy Pécs műemlékeit számba vevő kötet ekként jellemzi az épületet: „Egyemeletes, eklektikus stílusú lakóház. Háromtagú, konzolos főpárkánnyal lezárt homlokzatán a magasföldszint és az emelet függőleges irányban kapcsolt ablakainak egyenletes ritmusa vonul végig, melyet csak a középső nyílástengelyben szakít meg a félköríves kapu, s fölötte a hermapilléres,  gazdagon keretezett ablak hangsúlyos motívuma. A homlokzat egész felülete kváderezett, erőteljesebb sarokarmírozással. Ablakait a földszinten ión lizénák.

Hermapilléres kariatidák Szántó Antal otthonának homlokzatán, a Ferencesek utcája 20. sz. épületen (Murányi Iván fotója, a kép forrása: CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

Mendöl Zsuzsanna kutatásai szerint tervei alapján épült a Szigeti országút 16. (1880), Ferencesek utcája 38. (1882), Mária u. 24. (1889), Perczel u. 47. (1883), Papnövelde u. 17. (1884).  Szakmai elismertségét jelzi az is, hogy miután 1880 őszén földrengés volt Pécsett, ott szerepelt a neve a három megkérdezett építész között, akik a székesegyház állapotáról szakvéleményt állítottak ki.  Mégis talán lekülönlegesebb, legkarakteresebb utókorra maradt épülete, az egykori ún. Vasváry-telep, ma az MTA Pécsi Akadémiai Bizottságának otthont adó gyönyörű villaépület, melyet a már emlegetett Vasváry György vaskereskedő 1884-ben építtetett szkókói nyaralójának. Pilkhoffer Mónika Pécs impozáns enterőrjeit bemutató könyvében ekként méltatja az épületet: „Az itáliai reneszánsz stílusában emelt, pirogránit és majolika domborművekkel gazdagon díszített szkókói villa nem csupán a szőlőműveléshez kapcsolódó nyaralóépület volt, de egyben a Zsolnay-gyár termékeiért lelkesedő tulajdonos gyűjteményének az elhelyezésére is szolgált. Zsolnay Teréz visszaemlékezése szerint a villa »egy rosszul rendezett raktárra hasonlított«, melynek tulajdonosa még »akkor sem tudott szenvedélyének ellenállni, amikor ezzel tekintélyes vagyona határait is túllépte«. […] A villában volt angol WC és fürdőszoba is, ami ebben az időben még a városi lakóházaknál is ritkaságnak számított. Az épület belsején a kor legjobb iparosai dolgoztak: a kerámiaplasztikák Zsolnay, az asztalosmunka Hoffmann Károly, a lakatosmunka Kindl Ferenc tehetségét dicsérte. Rajtuk kívül még számos pécsi mesterember itteni munkálkodását örökítette meg a szuterénben elhelyezett, fényesen mázazott, barna keretű fehér márványtábla, többek között Pintér József parkettagyáros, Kummer András és Tichy Ödön bádogos, Vogl N. János, Piatsek Károly, Szakváry Nándor és Schulz János kőfaragó, Daempf Károly kályhagyáros, Kremling Károly kárpitos és Kött Ferenc műkertész nevével.”

Vasváry-villa
(a kép forrása: CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

1886-ban befejezte a megyeháza bővítését, 1901-ben a belvárosi templom kupoláján dolgozott.   A szakmai sikerekkel párhuzamosan presztízse és vagyona is egyre növekedett. Szakmai hírnevét fémjelzi, hogy az iparostanonc-képzésben is részt vállalt, ugyanis 1884-ben ajánlották, majd 1885-ben meg is választották az iparostanonc-iskolai felügyelőbizottság tagjává, feladatköréül pedig az ácsipart jelölték meg, így feltételezhetően e mesterségnek különösen szakavatott mestere lehetett. Emellett természetesen maga is foglalkoztatott kőművestanoncokat, akikből később olyan jelentős helyi építési vállalkozók lettek, mint Hebenstreit Károly és Boek József (1884).

1891-től kezdődően több alkalommal az esküdtek közé is beválasztották.  A dualizmuskori Magyarország jogszolgáltatásában „esküdtek csak azok lehettek, akik a szigorú – az országgyűlési cenzusokat is meghaladó –, szellemi és anyagi követelményeket teljesíteni voltak képesek, s így az évente felülvizsgált esküdti lajstromokban szerepeltek.”  Sikeres építési vállalkozóként vagyona révén jogot szerzett a városi közgyűlésen való részvételre is: 1899-ben bekerült a virilisták (legtöbb adót fizetők) közé, majd ezután többször is szerepelt neve póttagként a város virilis-lajstromán.  1906-1908-ig tagja a városi közgyűlés iparostanonc bizottságának, s bár 1911-ben is megválasztották, de a következő évben lemondott e tisztségéről.  1901-ben a Pécs Baranyai Központi Takarékpénztár igazgatósági tagja lett. 

Lányai neves pécsi polgárok feleségeit lettek: Ilonka lánya, egy neves szemész főorvos, dr. Kenessey Aladár felesége lett, s ő lett a névadója az Ilonka pihenőnek.  Etelka lánya pedig Ptaček Viktornak lett a felesége, aki a Magyar Nemzeti Bank pécsi fiókjának volt a főnöke.

Társadalmi egyesületi tagságai közül érdemes megemlíteni a Mecsek Egyesületet, melynek 1900 óta volt tagja, 1912-ben pedig 100 koronás adománnyal az egyesület örökös tagjainak sorába lépett.

Szabadidejében – sőt nekrológja szerint már-már munkája rovására is – szívesen foglalatoskodott szőlőműveléssel, szkókói nyaralóját gyönyörűen gondozott szőlő vette körül. A kertészkedés sem állt tőle távol: kertjéből 1911-ben az I. pécsi gyümölcsészeti kiállítás által elismert díjnyertes almák kerültek ki.

Az első világháború során több alkalommal is nemes gesztust tett, jótékonysággal igyekezett segíteni a rászorulókat: több alkalommal pénzt adományozott, 1916-ban pedig Ferencesek utca 20. sz. alatti lakóháza 3 szobáját ajánlotta fel a menekültek számára. 

1922. február 10-én Pécsett hunyt el. Nekrológja eddig nem bukkant fel, mindössze halálhírét és temetését közli a korabeli sajtó.

Írta: Wéber Adrienn

Nyitókép: A Vasváry-féle villatelep Pécsett c. századfordulós képeslap (CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, Tóth Tibor Endre pécsi képeslap gyűjteménye)

Felhasznált irodalom:

Arató Csongor: Szánthó Antal

Baranyai Neves Személyek

Baronek Jenő: A mecseki parkerdő megnevezett turistaútjai és épített turistapihenői. Pécsi Szemle, 5/3. (2002) 73-93.

Bérdi György: Pécs legnagyobb adófizetői, 1887–1901. In: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 20-21. (1975-1976)  113-125.

Boros László: A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története. Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981, 293-352.

Dercsényi Dezső – Pogány Frigyes: Pécs. Budapest, Műszaki K., 1956.

Dunántúl, 1911. szeptember 24. (1. évfolyam, 147. szám), 3.

Dunántúl, 1916. szeptember 14. (6. évfolyam, 210. szám), 5.

Dunántúl, 1922. február 11. (12. évfolyam, 34. szám), 3.

Ferencesek utcája 20.

Kistelegdi István – ifj. Kistelegdi István: Az építészettörténettől az épületenergetikáig. Az egykori pécsi Megyeháza, a mai Modem Magyar Képtár rekonstrukciója és bővítése. In: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 53. (2015) 301-312.

Közgazdasági Értesítő, 1885. február 26. (4. évfolyam, 9. szám), 274.

Központi Értesítő, 1901. március 17. (26. évfolyam 22. szám), 404.

Mendöl Zsuzsanna: Szántó Antal. In: Pécs Lexikon, 2. kötet. Főszerk.: Romváry Ferenc. Pécs, 2010, 230.

Pécsi Figyelő, 1884. november 22. (12. évfolyam, 48. szám), 3. sz.o.

Pécsi Figyelő, 1891. január 3. (19. évfolyam, 1. szám), 2.

Pécsi Figyelő, 1898. szeptember 20. (26. évfolyam, 213. szám), 7.

Pécsi Figyelő, 1901. október 16. (29. évfolyam, 238. szám), 3.

Pécsi Közlöny, 1901. február 7. (9. évfolyam, 11. szám), 3.

Pécsi Közlöny, 1906. február 6. (14. évfolyam, 27. szám), 3.

Pécsi Közlöny, 1912. december 22. (19. évfolyam, 145. szám), 4.

Pécsi Napló, 1900. május 6. (9. évfolyam, 103. szám), 3.

Pécsi Napló, 1901. szeptember 27. (10. évfolyam, 224. szám), 3.

Pécsi Napló, 1911. december 24. (20. évfolyam, 292. szám), 14.

Pécsi Napló, 1912. március 17. (21. évfolyam, 64. szám), 3.

Pécsi Napló, 1929. szeptember 24. (38. évfolyam, 216. szám), 6.

Pilkhoffer Mónika: Pécsi enteriőrök. Kronosz, Pécs, 2012.

Romváry Ferenc: A néhai Vasváry-ház. Pécsi Szemle, 5/2. (2002) 28-60.

Romváry Ferenc: A pécsi „Vasvári-telep” története. Vasvári György műgyűjteménye. In: A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 32. (1987) 163-224.

Szabó Pál Csaba: A magyar állam története 1711–2006. JATEPress, Szeged, 2010.

Vértesi Lázár: 100 éve hunyt el Szánthó Antal pécsi építész.

A Jókai Utcai Általános Iskola 3.b osztálya először volt a Csipkefa Gyermekkönyvtárban, de szerencsére nem utoljára! 🙂 Velük is űztük a telet, a busó álarcok igazán rémisztőek lettek, a tél hamar eliszkol!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.