182 évvel ezelőtt, 1840. január 27-én született Irinyi Sándor festőművész és illusztrátor, aki a pécsi főreáliskola rajztanáraként több ábrázolást is az utókorra hagyott az 1880-1890-es évek Pécséről, jeles pécsi eseményeiről. Bár ma az ország másik végének számító Hajdúságból, festészeti ismereteit pedig német földön, Münchenben és Nürnbergben pallérozta, végül mégis Pécsett állapodott meg, itt érte viszonylag fiatalon a halál. Közössége szeretett tagjaként hunyt el, aktív pályafutása a sajtóforrások alapján jól dokumentálható.
Irinyi Sándor református szülők – Irinyi Mihály földműves és Nagy Zsuzsanna – elsőszülött gyermekeként 1840. január 27-én a Bihar vármegyei Esztáron látta meg a napvilágot. A debreceni kollégium elvégzése után – bár apja egyházi pályára szánta – Pesten műfestészetet tanult, eztán pedig Nagyváradon, Debrecenben, majd Nagyszalontán működött arcképfestőként. A müncheni Képzőművészeti Akadémián Joseph Schlotthauernál és Wilhelm von Kaulbachnál tanult (1860–62), egyes források szerint 1862-63-ben Bécsben is folytatta tanulmányait. Hazatérve ismét arcképfestésből tartotta el magát.
Végül külföldi tanulmányai mégiscsak jó antrét jelentettek számára, ugyanis a református főgimnázium értesítője szerint az 1866/67-es tanévtől Nagykőrösön kezdett rajztanárként tevékenykedni. Ez azonban nem tartott sokáig, mert viszonylag hamar, 1869-ben már arról tudósít az iskola évkönyve, hogy a „múlt év végével a magas kormány által külföldre kiküldött Irinyi Sándor úr” helyét más oktatóval töltötték be. 1869-ben ugyanis elnyerte báró Eötvös József vallás és közoktatási miniszter 600 ft-os művészeti ösztöndíját. Ekkor ismét német földre vezetett útja: egy évig Nürnbergben tanult, melyről a Vasárnapi Újság olvasói is értesülhettek, majd ezután 2 évre ismét a müncheni Képzőművészeti Akadémiára vezetett az útja. A képzőművészeti társulat 1870. év végi kiállításáról hírt adó Hon című lap is „a Münchenben tanuló Irinyi Sándortól” említ képet, 1871-ben pedig a vallás és közoktatási miniszter 200 ft-os utazási ösztöndíjban részesítette.
1872-ben a szegedi állami főreáltanodához nevezték ki rendes rajztanárrá. Még ugyanebben az évben alkotásával jelentkezett az 1873-as bécsi világkiállításra. 1874-ben összetűzésbe került az iskola igazgatójával egy névnapi ünnepség okán, mely miatt a minisztérium megrovásban részesítette. 1875-ben élénk résztvevője volt Szegeden a Dugonics-szoborbizottmánynak, az országos középtanodai tanáregylet pedig kitüntető okmánnyal ismerte el tevékenységét. 1875 végén magánélete is révbe ért: a Fővárosi Lapok c. újság tudósított házasságkötéséről Arleth Matilddal. 1876-ban ott találjuk nevét a Szegedi Hírlapban az országos kiállítás bíráló-bizottságai közül a „Műipar és zenészeti tárgyak, építészeti rajzok és tervek” csoportjában. 1877-ben egy Deák Ferencről készített olajfestménnyel lepte meg a szegedi főreáliskola tanári karát. 1877-ben a Hon c. lap új kiállítóként közli nevét egy kisebb tájképpel a Műcsarnok kiállítói közt (a Művészeti Lexikon már 1872-től szerepelt a Műcsarnok tárlatain). Az 1879-es szegedi árvíz családjával együtt érzékenyen érintett: árvízmenekültként került feleségével és Sándor fiával (Szerb-)Nagyszentmiklós községbe, majd Nagyváradra. Mindazonáltal e természeti katasztrófa is megihlette, egyik neves festményének témáját adta.
(1879, olaj, vászon 54×68 cm, kép forrása)
1880-ban a vallás és közoktatási miniszter, Trefort Ágoston a megüresedett Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola (mai Széchenyi István Gimnázium) rajztanári állását Irinyi Sándorral töltötte be, mely kisebb vihart kavart a város vezetőtestületében. A Pécsi Figyelő tudósítása szerint a város törvényhatósági bizottságának közgyűlésén a város tanácsa nehezményezte, hogy a kinevezés „a város kijelölési joga mellőzése és sérelmével” történt. A reáliskola új rajztanára mindenesetre energikusan fogott bele pécsi tanítói pályafutásába: kinevezése első évében rajzkiállítást szervezett tanítványai munkáiból, több olajfestménye adományozásával pedig megvetette a főreáltanodai képtár alapját, mely az 1881-1882-es tanévben már 19 képet tartalmazott, köztük Irinyi Sándor önarcképét is. Magántanítványai is voltak, 1881-ben például a szomszédos Tolna vármegyében, Pusztaapátiban Garay Ákos, aki később lovas katonákat ábrázoló képekkel vált ismertté. 1882-ben a reáliskola mellett a községi népiskolában is tanított rajzot.
Alkotásait szemlélve megállapítható, hogy a kezdeti – részben feltehetően kényszerű – portréfestészet után főleg tájképeket szeretett festeni. A Vasárnapi Újságban már 1860-ban jelent meg rajza nyomtatásban, míg a Művészeti Lexikon szerint az 1860-80-as években budapesti képeslapok részére készített rajzokat.
Pécs esetében szükséges kihangsúlyozni, hogy az 1880-1890-es évek jeles pécsi eseményeinek dokumentálásában, illusztrálásában is hathatósan közreműködött. Már első pécsi évében különleges történelmi esemény szemtanúja volt, melyet gondosan meg is örökített. Ez az 1880-as pécsi királylátogatás volt, melyről rajzát a Vasárnapi Újság közölte.
(Vasárnapi Újság –1880. okt. 10. [32. évf. 41. sz.] 672.)
1885-ben olajfestményt készített Pécs látképéről, melyet több más művével egyetemben az 1886-os országos dalünnep alkalmából rendezett műkiállításon kiállítottak, majd ki is sorsoltak a látogatók között (a képet Ruzsinszky József németürögi tanító nyerte). A kiállított képekről így tudósított a Pesti Hírlap: „Az eredeti festmények közül legtöbb Irinyi Sándor tanár kezéből került ki, a ki több alkalomszerű pécsi tájképen és a város teljes látképén kívül két igen figyelemreméltó tanulmányfejet s két miniature magyar genre-képet állított ki.” A kiállítás maga igen sikeres volt, hírlapi tudósítások szerint 2149 személy nézte meg, s az eladott 2808 darab sorsjegyből több mint 700 forint bevétel származott.
A következő jeles pécsi eseményre sem kellett sokat várni. 1888-ban rendezték meg Pécsi Általános Kiállítás néven azt az országos– leginkább ipar- és termék- –kiállítást, melynek plakátját, érmeit, kitüntetési okmányait Irinyi Sándor tervezte. Az 1888-as kiállítás érme bizonyítja, hogy a kisplasztikai alkotások is megmozgatták alkotói fantáziáját, így neve a numizmatika terén is fennmaradhatott az utókor számára.
(Kép forrása)
Időközben, elkészülő félben volt már a Pécsi Székesegyház 1882-ben megkezdett átépítése is, így 1888-ban az új nyugati homlokzatról közölt illusztrációjaként általa jegyzett rajzot a Vasárnapi Újság.
Irinyi Sándor rajza (Vasárnapi Újság – 1888. júl. 29. [35. évf. 31. sz.], 508.)
Mikor végül elkészült a Székesegyház, a felszentelése alkalmából, 1891-ben kiadott Az újjáalakított pécsi székesegyház című kiadvány első oldalát az általa, a dómról és környezetéről készített látképrajz (nyitóképünk) illusztrálta.
Kedvelt, s elismert pedagógus lehetett. Erre utal az utolsó, általa szervezett reáliskolai rajzkiállítás tudósítása 1892-ből, melyről a Pécsi Figyelő így írt: „A szabadkézi rajzteremben Irinyi Sándor tanár a mester. Az ő metódusa gyakran bámulni való eredményt ér el, mert még akikben a tehetségnek vajmi kis szikrája van is elrejtve, lángra segíti ö azt az ambiczíó fölkeltésével. A tehetségek pedig a legjobb kezekből kapják az első oktatást s a további vezetést abban a teremben, ahol Irinyi jogos büszkeséggel mutogatta a sürüen jövő- menő látogatóknak az ö fáradsága szép eredményeit.”
Felekezete, a református egyház ügyét is szívén viselte, több momentum is arra utal, hogy elkötelezett, a közösségért aktív szerepet vállaló vallási érzület jellemezte. 1883-ban a főreáliskola mellett a ciszterci gimnáziumban is az ő feladata lett a református vallású tanulók vallásügyének kezelése, azaz egyfajta hitoktatói tevékenységet vállalt. Néhány évvel később, 1887-1888-ban tervei szerint építették fel szülőfalujának református templomát, melyet Hajdú-Bihar megye második legnagyobb református templomaként a hagyomány úgy tart számon, hogy 42 m magas hófehér tornya kilenc településről is látszik. 1892-ben, mikor Pécsett még nem rendelkezett önálló egyházzal a református gyülekezet, saját házát ajánlotta fel, az szolgált az istentiszteletek helyszínéül.
(Kép forrása)
Közel negyed százados tanítás után, hosszas betegséget követően 1893. december 6-án Pécsett érte a halál. Nekrológjában Gerecze Sándor ekként emlékezik meg egykori kollégájáról, s adja egyúttal összefoglaló pályaképét: „Itt is, Szegeden is mint tanárt és mint társadalmi embert közszeretet övezte. Tanítványai előtt mint a pontosság és kitartó munkásság, mint a szigorú fegyelem és odaadó szeretet embere volt ismeretes. Kiváló szeretettel karolta föl a tehetségeket, és buzdítására számos tanítványa lépett a művészi és rajztanári pályára. Ő maga még tanulmányi ideje alatt néhány kiváló képet festett, s tanárkodása alatt is, habár mint keresett tanár családoknál is el volt foglalva tanítással, minden szabad idejét, kivált a nagy szünidőket művészetének szentelte. Így felgyűlt műveiből egy kis gyűjteményt a pécsi főreáliskolának is ajándékozott, mely méltó alapját képezi egy leendő képtárnak. E művei között különösen Karthausi-ja kiváló becsü. Van ezen kívül számos tanulmány- és arczképe, kréta- és szénrajza s néhány nagyobb népéleti jelenetet ábrázoló eredeti compositiója, de ezek kivitelében megakadályozta a halál. 1873-ból való Disznóvásár czimü pályanyertes műve, s a későbbi évekből számos tájképe, így a pécsi kiállításon látható volt tőle Pécs látképe, a Dorozsmai száraz malom, Tiszaparti tájképek stb. Megfestette Árvaváralját, Dévény várát, a zólyomi várat, Selmeczbányát, a nagyszalontai csonka tornyot stb.” A Pécsi Naplóban közölt nekrológja tanáregyéniségét emelte ki: „Kevés beszédű, gondolkodó, nyugodt temperamentuma őt éppen arra az állásra tették alkalmassá, a melyen 22 éven át olyan áldásos működést fejtett ki. Igazi művész volt, a művészek egyoldalúsága és felfuvalkodottsága nélkül. Tanítványait, kivált a kikben némi tehetséget fedezett fel, nagy szeretettel és odaadással vezette a rajzolás művészetében; s a mi őt kiválóan jellemezte : igen jól alkalmazkodott tanítványai egyéniségéhez ; a minek következményeként a minden harmadik évben rendezni szokott tanulók rajzkiállitásán meglepő eredményeket tudott felmutatni. Tanítványai közül számosan adták már eddig is magukat a művészi pályára, s többen jelenleg is tagjai a budapesti képzőművészeti akadémiának. Mint világot látott ember, majd minden évben művészi útra indult, s mindig tele inspiráczióval és vázlatkönyvvel tért haza, s jelenleg is számos vázlata várt a kidolgozásra.”
Írta: Wéber Adrienn
Nyitókép: Az újjáalakított pécsi székesegyház. Irinyi Sándor alkotása. Kép forrása: Az újjáalakított Pécsi Székesegyház – képekkel ellátott – népszerű templommagyarázó kalauz. Kiadják a „Szent-Család” képes népnaptára szerkesztői. Pécs–Budapest, 1891.
Felhasznált irodalom:
Baranyai Neves Személyek adatbázis
Budapesti Hírlap, 1886. augusztus 4. (6. évfolyam, 214. szám), 2-3.: Az országos dalünnep.
Budapesti Hírlap, 1886. augusztus 29. (6. évfolyam, 239. szám), 10: A pécsi műkiállítás sorsolásának eredménye.
Budapesti Közlöny, 1879. április 8. (13. évfolyam, 82. szám), 2751: Kimutatás a Szerb-Nagy-Szt-Miklós községben ideiglenesen tartózkodó Szeged városi árvízkárosultak felől.
Budapesti Közlöny, 1879. április 27. (13. évfolyam, 98. szám), 3313: Kimutatás, a szegedi vizkárosult menekülteknek Nagyváradra való érkezéséről.
A cziszterczi rend pécsi kath. főgymnáziumának értesítője az 1883/84-ki iskolai évről. Pécsett, Taizs József, 1884, 16.
Ellenőr, 1872. június 5. (4. évfolyam, 129. szám), 3.: Magyar művészek a bécsi világkiállításon.
Fővárosi Lapok 1875. december 29. (297. szám), 1346.: Szegeden
Fővárosi Lapok 1888. január 14. (14. szám), 100.: A pécsi kiállítás
Dr. Gerecze Péter: Irinyi Sándor. Nekrológ. A pécsi magyar királyi állami főreáliskola értesítője az 1893–1894. tanévről / összeállította Dischka Győző. – Pécs : Püspöki Lyceumi Könyvnyomda, 1894. – p. 79-80.
A Hon, 1870. december 15. (8. évfolyam, 300. szám), 2. számozatlan o.: A képzőművészeti társulatban…
A Hon, 1871. augusztus 20. (9. évfolyam, 191. szám), 2. számozatlan o.: Képzőművészet.
A Hon, 1872. szeptember 20. (10. évfolyam, 217. szám) 2. számozatlan o.: Tanári kinevezések.
A Hon, 1875. január 12. (13. évfolyam, 8. szám), 2. számozatlan o.: Szegeden a Dugonics szoborbizottmány…
A Hon, 1877. november 8. (15. évfolyam, 293. szám), 1. számozatlan o.: Az első kiállítás a műcsarnokban.
A Hon, 1881. szeptember 10. (19. évfolyam, 248. szám), 2. számozatlan o.: A Garay család egy tagja: Garay Ákos…
Az újjáalakított Pécsi Székesegyház – képekkel ellátott – népszerű templommagyarázó kalauz. Kiadják a „Szent-Család” képes népnaptára szerkesztői. Pécs–Budapest, 1891.
Irinyi Gábor: Irinyi Sándor. (festőművész, illusztrátor)
Magyar Ujság, 1874. április 14. (8. évfolyam, 84. szám), 2-3. számozatlan o.: A tanári életből…
Mendöl Zsuzsanna: Irinyi Sándor. Pécs Lexikon, I. kötet. Szerk.: Romváry Ferenc. Pécs, 2010, 335.
Mohács és Vidéke, 1888. március 11. (7. évfolyam, 11. szám), 2-3.: Pécsi kiállítás.
Művészeti lexikon. 2. kötet Főszerk.: Zádor Anna és Genthon István. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1966, 460-461.
Pesti Hírlap, 1886. augusztus 19. (8. évfolyam, 229. szám), 4: A pécsi mükiállitás.
Pesti Hírlap, 1886. szeptember 29. (8. évfolyam, 270. szám), 7.: A pécsi műkiállitás.
Pesti Napló, 1875. augusztus 7. (26. évfolyam, 179. szám), 2. számozatlan o.: Az országos középtanodai tanáregylet közgyűlése.
Pécsi Figyelő, 1880. október 23. (8. évfolyam, 43. szám), 1-2.: Pécs szab. kir. város törvényhatóság bizottságának évnegyedes rendes közgyűlése.
Pécsi Figyelő, 1881. július 2. (9. évfolyam, 27. szám), 2. számozatlan o.: Rajzkiállitás.
Pécsi Figyelő, 1892. április 16. (20. évfolyam, 31. szám), 2-3.: Reformátusok húsvéti istentisztelete.
Pécsi Figyelő, 1892. június 22. (20. évfolyam, 50. szám), 4.: Rajzkiállitás a reáliskolában.
Pécs szab. kir. város összes községi népiskoláiba járó tanulók érdemsorozata az 1882-1883-as tanévre. Pécsett, Lyceumi Nyomda, 1883, IX.
A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1880–1881. tanévről. Közli: Vész Albert. – Pécsett : Ramazetter K. könyvnyomdája, 1881, 50.
A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1881-82. tanév végén. Közli: Vész Albert. – Pécsett : Ramazetter K. könyvnyomdája, 1882, 52-53.
Pécsi Napló, 1893. december 8. (2. évfolyam, 285. szám), 2-3.: Irinyi Sándor.
Szegedi Híradó, 1876. augusztus 17. (18. évfolyam, 99. szám), 2. számozatlan o.: Az orsz. kiállítás biráló-bizottságai.
Szegedi Híradó, 1877. március 25. (19. évfolyam, 36. szám), Melléklet: A főreáliskola tanári karát…
Tudósítás a Nagy-Kőrösi helv. hitvallású fő és elemi iskolákról 1866/67. iskolai évben. Kecskemét, 1867, 17.
Tudósítás a Nagy-Kőrösi helv. hitvallású fő és elemi iskolákról 1869/70. iskolai évben. Kecskemét, 1870, 3.
Vasárnapi Újság, 1860. december 9. (7. évf. 50. sz.), 608.: A körösszegi várrom rajza.
Vasárnapi Újság, 1870. május 8. (17. évf. 19. sz.), 238.: Igazítás.