Dénesi Ödön, a „zöldbe ágyazott” Uránváros alkotója

Száz évvel ezelőtt, 1922. december 22-én született Dénesi Ödön építészmérnök, várostervező, akinek munkássága meghatározó nyomot hagyott Pécs városképén: a Szigeti városrész, az egykori Lvov-Kertváros és a Siklósi városrész mellett többek között – tervezőtársaival elsősorban Fodor Lászlóval és Tillai Ernővel egyetemben – neki köszönhetjük az élhető és emberléptékű Uránvárost, mely napjainkban is igen kedvelt része Pécsnek. Egy 1982-es interjúban így beszélt szakmai hitvallásról: „Olyan, igazán emberi környezetet kell létrehozni a terveim segítségével, amelyben az emberek azért érzik majd otthonosan magukat, mert fokozott védelmet kapnak a civilizációs ártalmak ellen … A természetes környezetet kell megteremteni az épületek között is… Legyenek a városképek változatosak, helyenként legyen megtalálható a lüktető, színes, forgatagos, nagyvárosi atmoszférát sugárzó együttesek helye is.”

Dénesi Ödön 1921. december 22-én született Fenyvesvölgyön, Kárpátalján. Beregszászon nevelkedett, de felsőfokú tanulmányait 1941-ben már a budapesti József Nádor Műegyetem építészmérnöki karán kezdte meg. 1944-ben a frontszolgálat helyett inkább a külföldre távozott, így a háború végén Németországba, majd onnan Dániába menekített végzős egyetemi hallgatók között volt, ahonnan kalandos úton 1945 végére ért haza. Az ekkor megismert skandináv építészet és várostervezés elvei maradandó hatást gyakoroltak szemléletére. A háború után a földbirtokreform idején 2 évig a Nyírségben földbirtokrendezési munkában vett részt, majd 1948-ban visszakerült Budapestre. 1948-1950-ig az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Városrendezési Főosztálya által szervezett Területrendezési Intézet, majd a Mezőterv, később a Lakóterv munkatársa lett. 1950-ben került a Városépítési Tudományos és Tervező Intézethez (VÁTI), ahol hamarosan osztályvezető lett. Mindemellett ismét egyetemre is járt, s 1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Ezután továbbképzésen vett részt a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) Mesteriskolájában (1952–54). Közben a Műegyetem városrendezési tanszékének tanársegédje (1953–55) lett.

Dénesi Ödön
(kép forrása: urbanisták)

Pályája – egy rövid megtorpanást leszámítva: 1956-ban a VÁTI Munkástanácsa elnökségi tagja, ezért rövid időre letartóztatták – gyorsan ívelt felfelé. Alig 34 évesen, 1955-ben már ő a tervezője Pécsett, a hivatalos elnevezés szerint Nyugati városrésznek (az urán elnevezést biztonságpolitikai okokból kezdetben tudatosan kerülték), a mai Uránvárosnak. „Mindig mondtam, hogy a táj és a város vizuális kapcsolata nagyon fontos. Ahol pedig ilyen táji adottság van, azt elsődlegesen kell megjeleníteni, hogy a helybéli is, az idegen is mindig tudja: Pécsett jár. Ezért tudatosan terveztem mindig és mindenütt a Mecsekre nyíló slicceket a házak között. Úgy gondoltam: amit az ősi városnak nyújtott a Mecsek, azt nyújtsa az új városnak is, hogy mindig, mindenhonnan a legszebbet lehessen látni. Uránvárost úgy, ahogy van, tudom vállalni. Úgy érzem valóban, hogy az életem főműve valósult meg ott.” – nyilatkozta egy 1982-es interjúban Hársfai Istvánnak. 

Uránváros terve
(kép forrása: Magyar Építőművészet, 1959 / 8. évfolyam, 3-4. szám, 83. o.)

Uránváros mai szakmai megítélése is teljes mértékben pozitív. Pilkhoffer Mónika szerint „annak ellenére, hogy a városrendezési munka jóváhagyott beruházási program nélkül indult meg 1955 decemberében, és hogy már álltak az első házak, amikor a nyugati városrész terveit 1958-ban a Nehézipari Minisztériumban elfogadták, a Dénesi Ödön által készített rendezési terv egy jól szervezett, ma is élhető városrész, a hazai lakótelep-építés egyik legsikeresebb alkotásának megszületését eredményezte.” A pécsi uránbányák megnyitása és felfuttatása után ugyanis fontos feladat lett a bányászok elhelyezése, lakásproblémáik megoldása. Pécs nyugati részén, az egykori reptér területén jelölték ki az új városrész építkezésének helyszínét. 100 hektárnyi területen kellett 5000 lakást felépíteni, amelyből 1974 végéig végül összesen 7350 lakás valósult meg. Pap Géza szerint a terület népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy a beruházási összeg 2 ezrelékét műalkotásokra fordították. Így szép számban kerültek szobrok, domborművek, szökőkutak és mozaikok az új lakótelepre. A siker fontos része volt a sok zöldfelület is: Pécsett itt jut a legtöbb zöldfelület egy lakóra.

Uránvárosi építkezés
(CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár) 

Uránváros tervezésének idején Dénesi Ödön még ingázott (olykor repülővel) Pécs és Budapest között, majd 1958-ban Pécsre költözött, ugyanis a minisztérium a városrendezési részleg megszervezésére a Pécsi Tervező Vállalathoz helyezte, ahol vezető tervezőként dolgozott 1975-ig. Pécsre kerüléséről egy anekdota-szerű történetet mesélt 1982-ben: „Valamikor 58-ban — megint a déli városrész, annak is tervbírálata miatt voltunk lent. A zsűri után volt egy pinceösszejövetel és onnan mentünk haza autóval és jókedvvel Pestre. Én csak úgy mondtam: — „Ez az a város, ahol szívesen élnék”. A minisztériumi osztályvezető, akivel együtt utaztam, hátrapillantott: „Komolyan mondod?” Rábólintottam, ő pedig ezt mondta: „Rendben! Mi is igy gondoltuk. Te fogod megszervezni Pécsett a városrendezést.”

Bár földrajzilag Baranyától távol született – talán részben a Mecsek közelsége miatt is, mely felidézte benne gyermekkori kisvárosa, Beregszász emlékeit – igazi pécsinek érezte magát, Pécs varázslatos vonzerejéről, mely Hársfai István szerint az idegent tükénél is tükébbé teszi, így nyilatkozott: „A pécsi is naponta találkozik a város szépségeivel, ezáltal érzéketlenné válik irántuk. Viszont aki idegenként kerül ide, legyen az bármennyire is laikus, apránként fedezi fel magának a város értékeit, ösztönösen ráérez a szépségekre, ezeket lenyűgözőnek tartja és rajongóvá lesz. Egy építész pedig, aki az esztétikummal szemben egyébként is fogékonyabb, a szépségeket hamar magába asszimilálja és az alkotások kapcsán sikerül az atmoszférát megmenteni. Ma már teljesen pécsinek érzem magamat, mert gyermekkorom kisvárosának a hangulatát is megtaláltam itt.”

Szenvedélyes rajongása hivatása iránt végigkísérte pályáját. „Dénesi Ödön egy kreol bőrű, őszbe vegyülően fekete, hullámos hajú, szittya bajuszú, robbanékony egyéniség, aki szenvedéllyel foglalkozik mindazzal, aminek a legcsekélyebb köze van a szakmához.” – írja róla az Új Dunántúli Napló 1982-ben. Ügyszeretete bizonyítékaként 1975-ig számos grandiózus munka fűződött a nevéhez, olyanok mint Pécs általános és részletes rendezési tervei, a Szigeti városrész, a Megyeri Kertváros, Kaposvár és Komló városrész tervei.

Müller Márta kerttervező és Dénesi Ödön Ybl-díjas építészmérnök, a Pécsi Tervező Vállalat mérnökei az új bányászlakótelep makettje fölött egyeztetik elképzeléseiket
MTI Fotó: Hadas János
(Kép forrása: MTI Fotóarchívum, MTI-FOTO-857358

Kitüntetései között megtaláljuk a legrangosabb építészeti díjat, az Ybl-díjat, melyet már 1960-ban elnyert (egyébként épp Uránvárosért). Emellett Kiváló Dolgozó díjjal, a Városháza Emlékérmével (1999) és a Pécsi Polgárdíjjal (2000) ismerték el érdemeit. Több mint húsz díjazott tervpályázat alkotója, melyek közül kiemeljük az alábbiakat: I. díj: Dunaújváros ÉNy-i városrész (1973 – lenti képen látható), Hódmezővásárhely, Hódtói terület (1974); II. díj: Pécs-városközpont (1965), Kaposvár-városközpont (1968); III. díj: Debrecen-városközpont (1966), Pécs-Siklósi városrész (1974).

Dunaújvárosi tervpályázat
Képen: Dénesi Ödön, a Pécsi Tervező Vállalat Ybl-díjas  munkatársa a díjnyertes terv makettjével
(kép forrása: CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, Dunántúli Napló Fotóarchívuma)

1976-ban infarktust kapott, így megromlott egészsége miatt bár be kellett fejeznie a tervező munkát, azonban még évtizedekig aktívan részt vett a szakmai közéletben. Két területen kamatoztatta különleges képességeit: egyrészt társadalmi szerepvállalásként még több országos és városi szakmai szervezet tagja lett, másrészt szakíróként jelentős publikációs tevékenységet folytatott. 1954-től tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének, 1961-től pedig az Építéstudományi Egyesületnek, 1966-tól a Magyar Urbanisztikai Társaságnak alapító tagja, 1972-85 között az MTA Pécsi Bizottsága Környezetvédelmi és Urbanisztikai Szakbizottságának elnöke, 1996-tól a Kárpátaljai Magyarok Pécsi Egyesületének elnöke és a Magyarok Világszövetségének Baranya Megyei Szervezetének választmányi tagja, 1990-től a Pécsi Városszépítő és Városvédő egyesület tagja. A városépítés témakörében számos publikációja jelent meg hazai (pl. Városépítés, Magyar Építőművészet, Természettudományi közlöny, Műszaki tervezés, területrendezés; Magyar építőipar és a Pécsi Műszaki Szemle c. folyóiratokban) és külföldi szaklapokban (pl. az Architektur der DDR c. folyóiratban) egyaránt. Munkái közül kiemeljük az alábbiakat: Uránváros alapterve és beépítési terve (1955–56), Uránváros, lakóépületek (1972), Szigeti városrész rendezési terve (1961-től), Siklósi városrész I. ütem, alapterv, beépítési tervek (1970–72). Kaposvár: Béke–Füredi úti városrész (1960).

Könyvtárunk digitalizált videófelvételei között megtalálható a Pécs TV egyik 2007-es Publikum c. műsora, amelyben „zöldbe ágyazott” Uránváros egyik alkotója, Dénesi Ödön is nyilatkozott (24:30-nál). A felvétel IDE kattintva elérhető.

10 évvel ezelőtt, 89 évesen, 2011. február 24-én hunyt el Pécsett. Emlékét Uránvárosban a Hajnóczy utca 5. számú – 1956. október 23-án elsőként átadott uránvárosi – társasház falán 2016-ban elhelyezett emléktábla őrzi.

Dénesi Ödön emléktáblája Pécsett, a Hajnóczy u. 5. sz. ház falán
(kép forrása: Köztérkép)

Összeállította: Wéber Adrienn

Nyitókép: Járai Rudolf légifelvétele Uránvárosról (CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

Felhasznált irodalom:

Baranyai Neves Személyek

Getto Katalin: Dénesi Ödön. In: Pécs Lexikon I. kötet. (Főszerk.: Romváry Ferenc) Pécs, 2010, 163-164.

Hársfai István: Dénesi Ödön. Dunántúli Napló, 1982. február 27. (39. évfolyam, 57. szám), Hétvége 6. o.

Horváth András: In memoriam Dénesi Ödön (1921-2011). Pécsi Szemle, 2011.nyár, 120.

Ki kicsoda Pécsett 2005-ben? / szerk. Bencze János, Csató Andrea. Pécs, Pécsi Hírek Lap- és Könyvkiadó Kft., 2005, 31-32.

Pap Géza: Dénesi Ödön és az Uránváros.

Pilkhoffer Mónika: Bányászat és építészet Pécsett a 19-20. században. Pécs, Pro Pannonia Kiadó, 2008.  

Az Uránváros arcai c. képgaléria képei és forrásai:

Uránváros, Építők útja (CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, Kistelegdi Gyűjtemény)

Hangulatkép Uránvárosról az 1960-as évekből (CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, Tóth Tibor Endre pécsi képeslap gyűjteménye) 

Uránvárosi képeslap az 1960-as évekből  (CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

Járai Rudolf légifelvétele Uránvárosról (CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük