Egy családon belüli bántalmazás látlelete

Vajon miért csap át ellentétébe egy kezdetben tökéletesnek tűnő kapcsolat férfi és nő között? Talán mert sosem volt tökéletes. Vajon miért hidegülnek el egymástól olyanok, akik valaha feltűnően vonzódtak egymáshoz? Talán mert hiányzik valami. Hiányzik a feltétel nélküli elfogadás. Ilyen kérdésekre keresi a választ Vera is, akinek pokoljárása kirajzolódik előttünk Halász Rita Mély levegő című regényének olvasása nyomán.

Egy harmincas évei közepén járó nő mélyen megrendítő drámája ez, ahol Vera narrációja, belső monológja mögött ki nem mondott gondolatok és fortyogó indulatok kavarognak. S ezek a mélyben megbúvó érzések és elfojtott feszültségek sejtetik, hogy a történet, Vera története minden, csak nem tündérmese.

Egy fizikailag, de még inkább lelkileg is bántalmazott nő története, aki több gyötrelmes esemény után, amit házassága alatt volt kénytelen elszenvedni, inkább a bizonytalan és kilátástalan jövőt választja, s két gyermekével elhagyja erőszakos, nárcisztikus férjét.

 A szerző első regényének történetvezetése közben egymás mellett kapnak helyet a múltbeli emlékképek és az elköltözés utáni mindennapok nehézségei, küzdelmei. Nem is annyira burkolt utalásokból tudjuk meg, hogy Vera szülei is nagyon hasonló alá-fölérendelt viszonyban voltak egymással, egészen addig, míg anyja el nem hagyta passzív-agresszív apját, aki a lelki manipuláció egy kevésbé direkt formáját alkalmazta a házasságban.

A rend és a biztonság, amit a házasság és a férj hagyományosan szimbolizál, valójában csak illúzió mind Vera, mind az anyja életében. S miközben Vera neveltetése és a környezete ezt az álbiztonságot próbálja belé sulykolni, belső világában óriási törés megy végbe, hiszen megtapasztalja annak szörnyű valóságát, hogy az otthona jelenti a legnagyobb veszélyt.

Kezdetben még Vera gondolatait komoly kétségek gyötörik. A válás és a házasság megmentése közötti szakadékból próbál felkúszni, de egy ideig nem biztos benne, hogy melyik oldalra is kellene kikapaszkodnia. Mindkettő nagy lelki fájdalommal jár, ám a kérdés az, hogy végső soron mi hoz neki valódi megnyugvást és lelki békét. Próbálja kibogozni a szálakat, és megérteni az okokat, amik ebbe a sötét mederbe terelték az életét. Azt az életet, ami kezdetben felhőtlen boldogságot ígért. Nem érti, hogy a tiszta múlt miképpen csaphatott át szürke és kaotikus jelenbe. Ám a válaszok folytonos keresése közben is ott lebeg előtte a férje. Péter véleménye és nézőpontja elnyomják saját belső hangját, láthatatlanul fojtogatják lelkivilágát. Körbeveszik az elvárások állandóan kísértő árnyai, amiktől irgalmatlanul nehéz megszabadulnia. Péter mérgező megjegyzései, mint élő marionett bábuk sorakoznak, falként emelkedve Vera előtt.                                                   

Megrázóan hatnak azok a „jótanácsok” is, amiket az apja fogalmaz meg számára. Az üzenet egyértelmű: a bántalmazást el kell viselni, az egyetlen út a meghunyászkodás és az elkendőzés. A tagadás és a félrenézés rideg közönye is teszi igazán fontossá ezt a regényt. A rideg közöny, ami ott lapul az emberek lelkében, felkúszik otthonaik falára, leárnyékolja ablakaik világosságát. Vera döntése, hogy elhagyja bántalmazó férjét, egyszersmind az önmagunkért való kiállás lehetőségét villantja fel. Ennek az útnak a végig járása azonban nehézkes, hiszen a családon belüli erőszak generációk óta létező jelenség, amiről mostanáig kevesen mertek nyíltan beszélni. Vera gondolataiba többször visszatér a kétely, illetve az az önvád, amit az áldozatok gyakran éreznek, hogy talán megérdemelte az ellene elkövetett tetteket. Megindulnak az ilyenkor szokásos játszmák is.

Péter próbálkozása, hogy kezdjék újra a kapcsolatukat, s adjanak még egy esélyt a házasságuknak, erősen egoista színezetű. Vera a lelke mélyén tudja, hogy ha engedne, újra megtörténne minden. Péter a párterápián is megnyerő és lehengerlő stílust vesz fel, s ettől válik olyan félelmetessé és szorongatóvá a szörnyetegként megbúvó agresszió, ami bármelyik pillanatban felébredve ráveti magát a védekezésre képtelen félre. A megjátszás és őszintétlenség réme folyton fenyegeti azt, aki egy ilyen kapcsolat foglyává válik.

A regényben mintegy szimbólumként jelenik meg Szent Rita élettörténete is, aki egy szintén sok-sok bántalmazást megélt nő volt a középkorban. A vallási motívumok vissza-visszatérnek a történet különböző pontjain.

Vera életének bonyolódását erősíti gyerekkori szerelmének, Ivánnak a megjelenése is. Ezt a lelkileg terhelt helyzetet érzékelteti ez a mondat is: „Próbálok nagy levegőt venni, nem sikerül. A mellkasomon ül valaki.” /1/ Vera úgy érzi, az élete béklyóba köti, és szorítása elviselhetetlenné vált. Béklyóba kötik a társadalmi elvárások, amelyek korlátokat állítanak mindannyiunk elé, s ezen korlátok közt vagyunk kénytelenek életünket egyengetni, ott, ahol a megszokások és félrenézések uralkodnak.

A regény egyik legpozitívabb irányvonalát Vera anyja képviseli, aki a válása után hatalmas változáson megy keresztül. Kinyílik számára a világ, tüntetésekre jár, intenzív életet él. Rátalál önmagára. Az unokáinak is arról mesél, miért fontos a változás, és miért kell hallatni a szavunkat. Erős és követendő példaként magasodik ki a többi szereplő közül, akik passzív, sodródó, beletörődő vagy erőszakos viselkedési mintáiktól nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megszabadulni. Ő az egyetlen, aki magabiztosan lép ki a „meglátod, hogy nekem van igazam” emberi játszmából. Már-már filozófusi magasságokat érint, amikor így beszél: „Nem értek veled egyet, erre rögtön azzal jössz, átmosták az agyam. Nem mosta át senki. Olvasok, gondolkodom. Jegyezzétek meg, gyerekek! Ez a legfontosabb. Olvassatok sokat és tegyetek fel kérdéseket! Kérdések nélkül nem lehet élni.!” /2/

Megtudjuk, hogy Péter és Vera kapcsolatának elsődleges alapja a külső megjelenés volt, ami hosszútávon kevésnek bizonyul egy bizalmon és szereteten alapuló kapcsolathoz. Az uszodai jelenetek, ahol Vera kétségbeesve keresi az éltető levegőt, az egyéni szabadság keresésének metaforáiként jelennek meg. A víz az a közeg, amelyben az ember könnyebbnek érzi a testét. Könnyűnek és szabadnak.

Fontos felismerés Vera számára annak felismerése is, hogy milyen összefüggés van neveltetése és áldozattá válása között. Érdekes párhuzamként jelenik meg a kis hableány és saját élettörténetének egymás mellé állítása. A kis hableány, s végső soron Vera életének tragikuma, hogy a királyfi szerelmét csak úgy érheti el, ha ő maga megváltozik, feladja énjét. Vagyis a szerelmet csak az érdemli meg, aki másvalakivé válik, elhagyja valódi személyiségét. Környezetünk azt „jutalmazza”, ha eljátsszuk azt a szerepet, amit kiosztottak nekünk. Aki ennek a képmutató világnak az elvárásait nem teljesíti, aki lázad a fennálló, megkövesedett szokások, hiedelmek ellen, azt kíméletlenül megbünteti, megbélyegzi. A kis hableány is, mivel feláldozza hangját, identitásának legfőbb jegyét, alárendeli magát ezeknek az elvárásoknak. Verát mélyen érinti a mese üzenete, rejtett értelme, hiszen önmagát látja ebben az énkereső küzdelemben.

Ám ahhoz, hogy Vera feloldozást kapjon, és a megnyugvás mezsgyéjére léphessen, először „pokolra kell szállnia”. Ezek a pokolbéli történések kábítószer függőségben és egy destruktív szexuális kapcsolatban csúcsosodnak ki, amelyeket Vera hónapokig nem tud kezelni. Egy időre kicsúszik a kezéből a kontroll, s elkezd sodródni saját magányának tengerén. Eközben is rádöbben, hogy minden férfi mellett valójában végtelenül magányos volt. Amikor ezt felismeri, képessé válik arra, hogy végre kezébe vegye életének irányítását, felelősséget vállaljon saját boldogságáért, amit igenis megteremthet magának.  

Határozott és végleges döntést hoz a válásról. Rájön, hogy alkalmi kapcsolata valójában öngyűlöletének manifesztációja, azt a tudatalatti üzenetet hordozza, hogy ő csak ennyit érdemel. Amikor összerakja és megérti végre kapcsolatainak gyökereit, képessé válik az újrakezdésre. Az új élet ígérete visszaadja reményeit és vágyait egy nyugodt, harmonikus életre. „Nem szabad kapkodni.” „Egyenletes ritmusban haladok.” /3/ És újra levegőhöz jut. Tiszta és éltető levegőhöz.

Halász Rita a Mély levegő című kötetéért 2021 októberében Margó díjat kapott.

Milánkovics-Steiner Kitti

Jegyzetek:

/1/ Halász Rita: Mély levegő. Budapest : Jelenkor, 2020., 59. p.

/2/ Uo. 63. p.

/3/ Uo. [196]. p.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük