Az 1938-as eucharisztikus szent év emlékére emelt pécsi kápolna

Augusztus 7-én tartja a katolikus világ a szőlősgazdák, valamint a szőlőskertek védőszentjének ünnepét, Szent Donát napját, aki a szőlőtermelő Pécs vidékén is széles körű tiszteletnek örvendett. Emlékének egyik legszembetűnőbb pécsi monumentuma a donátusi kápolna, mely jelenlegi formájában 1938 óta karakteres jelképe az azonos elnevezést viselő városrésznek. A templomot az 1938-as eucharisztikus év tiszteletére emelték, s mivel idén is hazánk ad otthont a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak, így emiatt is időszerű megemlékeznünk az előző, hazánkban rendezett kongresszus, ma is megindítóan szép – s a gondos kezeknek köszönhetően jó karban tartott – épített emlékéről.

Szent Donát – latinul Donatus – alakját bizonytalanságok övezik, ráadásul a martirológiában több Donatus is szerepel. Szentkirályi István négy Donatust is felsorol, közülük kettő az elemi csapások elleni bajelhárítás képességével felruházott alak: az egyik egy 2. századi római katona-vértanú, Pannóniai Szent Donát, akinek hadtestjét épp Pannoniában egy, a quadok ellen vívott ütközetben Donatus imájának hatására menekítette meg az időjárás (heves zivatar, villámlás, jégeső). A keresztényüldözésnek áldozatául esett katona-vértanút később a zivatar és a jégverés elleni védőszentként tisztelték (pl. a Csopak környéki szőlősgazdák). Szentkirályi szerint az ő alakja mosódott össze egy másik szent, a 4. században élt arezzói püspök-vértanú alakjával, Arezzói Szent Donáttal, akihez eredetileg nem a természeti csapások (villámlás, jégeső) elhárítása érdekében fohászkodtak, hanem utólag kapcsolódott hozzá az efféle bajelhárító képesség. Ugyanis amikor ereklyéit Rómából a Rajna-vidékre, Münstereifel városába vitték, a kísérő papot villámcsapás érte, azonban semmi baja nem történt, amit Donatus közbenjárásának tulajdonítottak, s így lett a nép körében a villámcsapás és jégverés ellen védő szent. E kettősség Szent Donát ikonológiájában is jelentkezik: néhol püspökként, néhol katonaként ábrázolják. A Rajna-vidék szőlőtermő vidékein az elemi csapásokat elhárító ereje miatt vált oly népszerűvé. Szentkirályi István szerint Baranyában a német telepesek teremtették meg hagyományát, ill. tiszteletét a 17. század végén.

1923-ban jelent meg a Pécsi Estben Szentkirályi István írása – digitalizált változata könyvtárunk katalógusában, ide kattintva elérhető –, mely szerint a pécsi donátusi kápolnát a hagyomány szerint a körülötte fekvő szőlők tulajdonosai emelték 1736-ban Arezzói Szent Donát tiszteletére, majd a kápolna lett a dűlő névadója, s innen származhat a városrész mai elnevezése is. A donátusi városrészben – a városi északi, Deindol, Bálics, Makár és Ürög által határolt hegyoldali területén – volt a város szőlővidékeinek egyik legjobb minőséget produkáló területe, gondoljunk csak a donátusi kápolna fölötti ún. Aranyhegyre, mely a 18–20. században a legjobb szőlő- és gyümölcstermő terület volt a városban. A szőlők védőszentjének emelt, fatornyos római katolikus kis kápolnába egykoron (a sajtóhírek szerint a 19. század végétől az II. világháborúig) az ünnepnapját, augusztus 7-ét követő vasárnapon körmenetet vezettek az anyaegyházától, a Szent Ferenc templomtól. Az 1929-es körmenetről így tudósít a sajtó: „A körmenet 9 órakor érkezett a donátusi kápolnához, ahol Éri páter szentbeszédében Szent Donátus érdemeit méltatta. Majd kezdetét vette az ünnepi szentmise, amelyet közel 1500 ember hallgatott végig mély áhítattal. A kápolna környékén felállított sátraknál egész nap tarka néptömeg hullámzott, míg a donátusi szőlősgazdáknál a barátok és a jóismerősök találkoztak szíves vendégszeretetre. Este 6 órakora litánia és áldás után a körmenet visszaindult Pécsre…

Erről a kápolnáról sajnos nem maradt fenn ábrázolásunk, viszont 1923-ban az alábbi, részletessége miatt is igen értékes leírást adja róla Szentkirályi István: „A kápolna szilárd anyagból épült, erős falakkal; teteje zsindelyezve, tornya fából van, zsindelyes, egy harang volt benne, 25 font (régi) súllyal. […] A kápolna keletnyugati irányban fekszik, hossza 3,58 + 4,05 m, szélessége 3,05 m. Bejárata keletről van, a hajóban egy hordozható szószék és két pad van. A szentélyben két falbeszögellés között lépünk be. A nyugati falnál van az oltár elhelyezve. Az oltár Szt. Donátus püspök-vértanút ábrázolja, kezében csorbult kehellyel annak emlékére, hogy életében egy törött kelyhet csodásan egésszé tett. A kép alján két angyal van, egyikük kardot tart, mint a vértanúság eszközét és jelvényét; alattuk szőlőkert terül el, mely fölött zivatar vonul el és melyet zápor öntöz. Az oltár kereszttel és egyéb felszereléssel van ellátva; ereklyék, orgona és chorus nincsenek, a falakon a Bold.[ogságos] Szűz és Szt. Antal képe van. Egyéb felszerelések: kehely a hozzávalókkal, egy miseruha. A felszerelés egyébként egyszerű, sőt kezdetleges. A kápolna déli falához épített 5.80 m hosszú és 1.88 m széles sekrestyében van egy pad és egy öltözőszekrény. A kápolna keleti külső falán elhelyezett tábla (német) feliratából értesülünk, hogy Salimbach Mihály 1772. évben a kápolnát renoválta. A Donátus-hegyen lévő kőkeresztet 1856 évben Csonka József állította és P. Pilch Pius ferences vikárius szentelte be.” Mindazonáltal ekkor feltehetően nem volt már túl jó állapotban az épület, mert az 1923–1924 fordulóján megalakuló szigeti külvárosi katolikus egyházközség céljai között szerepelt a „düledezőben lévő” donátusi kápolna restaurálása is. 1924-ben pécsi szőlősgazdák harangot adományoztak a templomnak, mert előző harangját az első világháborúban hadi célokra használták fel. E nemes tettről és a kápolna búcsúnapján történt harangszentelésről így tudósított a korabeli sajtó: „Most áhítatos lelkek gondoskodtak róla, hogy új harangot kapjon a kápolna, hogy annak ércnyelve ismét áhítatba ringassa mindazokat, akik kezük munkájára Isten áldását várják a szőlőhegyekben. Az új harangbeszerzése a Donátus környékbeli szőlősgazdák hitbeli meggyőződését és áldozatkészségét hirdeti. Ezek a derék szőlősgazdák maguk között gyűjtést indítottak a harang beszerzésére. A gyűjtés szép eredménnyel is járt és a begyűlt 3 millió 306,000 koronából szerezték be a harangot, amely 38 kilogramm súlyú és Rudle Ignác gyárában készült.”

Egy 1943-as tudósítás szerint a kápolna befogadóképességének szerény mivolta – a Ferences Plébánia Üzenetei című egyházi folyóirat szerint 20-30 fő – miatt kényszerült a környék a miséket az 1926-ban megindult szőlőhegyi (istenkúti) iskolában megtartani, s csak a jeles napokon – Vince-, Illés-, Donát-nap – celebrált és a hálaadó misék közül tartottak néhányat a kápolnában. Ezután több mint 10 év telt el, mire mintegy főnix madárként hamvaiból újjáéledt a donátusi kápolna.

1937-ben, mikor az eucharisztikus szentév ünnepi hangulatában a kápolna újjáépítése mellett döntött a szigeti külvárosi egyházközség, a Dunántúl című napilap ekként mutatta be a kápolnát és annak megváltozott környezetét: „Jó kétszáz esztendővel ezelőtt néhány áldozatkész szőlősgazda adományából épült fel a pécsiek által jól ismert Donátus kápolna. Akkor még a Mecsek lombos erdői lenyúltak a daindoli völgyek torkolatáig, akkor még szakadékos utakon, vízmosásokon jártak a szőlők közé azok, akik munkára, vagy szórakozásra igyekeztek. Ma a völgyben 2000 ember lakik, száz meg száz gyermek jár iskolába, autók robognak az épített utakon, a Mecsek kedvderítő szőlői felkúsztak a magasabb hegyoldalakra, a kis kopott kápolna minden nap jobban belekerült a forgalmasabb, látogatottabb vidékbe. Körülötte villák, lakóházak épültek, naponta ezernyi járókelő emel kalapot a rozzant fatoronnyal éktelenkedő kopott falak előtt. Körülötte egy új világ keletkezett, embergenerációk verejtékes munkája törte a földet, épített, telepített, mindent megújított, csak a kis, alig 20—30 személyt befogadó öreg Donátus kápolna maradt olyannak, mint amilyennek két évszázaddal ezelőtt építette a pécsi hittel dolgozó, áldozatos munkás kéz.” Az új templom emelését széles társadalmi összefogás segítette, melyről ugyancsak a Dunántúl tudósított 1937-ben: „Az egyházközség ebben a jó szándék­ban maga mellett találja a székeskápta­lant, amely a nemes célra ingyen adta az építéshez szükséges tégla és cserép anyagot, Pécs város közönségét, mely ajándékba adta az egyházközségnek a meglévő kápolnát és annak telkét, va­lamint a kisebb-nagyobb adakozók egész sorát, kik tudomást szerezve a gondo­latról, adományaikkal siettek elősegíteni az épitkezés megindulását.”

Mendöl Zsuzsannna kutatásaiból tudjuk, hogy a kápolna helyén Hoffmann László „magyar stílusú” templomot tervezett 1937-ben, amit Langha Gyula épített fel a következő évben. Az új kápolna alapkövét 1937. augusztus 7-én, a kápolna búcsúnapján, Donát napján tették le, s egy év sem telt el, s 1938. május 15-én Virág Ferenc püspök szentelte fel az új templomot. A modern, alacsony csatlakozó tornyos, egy hajós kápolna, déli oldalán íves ablakokkal, belül deszkamennyezettel felkeltette a kortárs kritika érdeklődését, s az alábbi elismerő szavakkal jellemezte: „Bájos hangulatú, faszerkezetű síkfödémmel képzett templom, érdekes megoldású szabadszószékkel.” Utóbbi kapcsán a sekrestye és a hajó csatlakozásánál álló, Zsolnay-mázas pyrogránit rács-mellvédű szabadtéri szószékről van szó.

A pécsi Szent Donát kápolna egy 1971-ben készített képen
(Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

A kezdeti sikerek és lendület azonban megtört a II. világháború kitörésével, nehézségek szegélyezték az elkészült templom további fejlődésének útját, bár megtörni nem tudták. Egy 1943-as, az új padokról tudósító újságcikk szerint, bár „a templom megvolt, de a berendezése nagyon szegényes maradt. Az egyszerű, sima falak szegényes bútorok hajléka volt. Egy rozoga, kicsiny harmonium igyekezett az istentiszteleten áhítatott növelni. A hajóban egyszerű lócák fogadták a hívőket. Ministránsokat a miséző páter a városból hozta magával […] Végre 1942-ben P. Viszloi László kezdte meg azt a munkát, melynek gyümölcsei most éreztetik nemes hatásukat. Az első eredmény, hogy a ferences rendház 200 pengőért megvette a Donátus templom kis öreg harmóniumát, ugyan­akkor eladott 400 pengőért egy kétmanuálos pedálos harmóniumot, melyet a Donátus templom az Angszter cégnél használhatóra megjavíttatott. A háborús beszerzési nehézségek ellenére a jó Páter 4 szép ministráns ruhát csináltatott, miközben az istenkúti iskolások szorgalmasan tanulták Isten kis szolgáinak szerepét. Rövidesen már beosztással kellett a kis törekvők túlságos ambícióit megfékezni. Csaknem egyidőben a szegény nép között megindult a gyűjtés szép templompadokra. Rövidesen több mint 1000 pengői eredményezett. Itt mutatta meg a szőlőhegyek szegény lakossága, hogy a háború nehézségei ellenére kicsiny szívek nagy szeretetével és a jó Isten segítségével, nagy dolgokra képes.” Nagyobb törést okozott azonban ezután a szocialista periódus, mikoris a helyi sajtóban mindössze ingatlanhirdetésekben tűnik fel a kápolna neve, a hitéletről, templomi funkciójáról nem esik szó. Ezután először 2003-ban tudósít arról a Dunántúli Napló, hogy elkészült – az immár a Pius templom filiáihoz tartozó – donátusi kápolna külső-belső felújítása.

A donátusi templom mai képe
(kép forrása)

2006 óta ugyancsak folyamatosan zajlottak felújítási munkálatok (külső vakolás, belső festés, lámpák, hajó és szentély faboltozat), amikor azt a kápolna állapota megkívánta, illetve lehetőség adódott. Ezeknek köszönhetően a ma is hangulatosan karakteres kápolna szép mementóként hirdeti immár 285 éve az isteni gondviselésbe vetett hit emberi teremtő és megtartó erejét.

Írta: Wéber Adrienn

Felhasznált irodalom:

Bayer Árpi: Ki volt Szent Donát? Barosss Blog blogspot.com, 2015. szept. 13.-i bejegyzés

Dunántúl, 1924. augusztus 9. (14. évfolyam, 182. szám), 1.: A pécsi szőlősgazdák új harangot

ajándékoztak a Donatus kápolnának.

Dunántúl, 1926. május 26 (16. évfolyam, 116. szám), 2.: Iskola avatás a pécsi szőlőhegyben.

Dunántúl, 1937. május 23. (27. évfolyam, 115. szám), 4.: A Donátus kápolna újjáépítése.

Dunántúl, 1937. augusztus 8. (27. évfolyam, 179. szám), 1.: Donátusi búcsú 1937-ben.

Dunántúl, 1938. május 17. (28. évfolyam, 110. szám), 3.: Virág Ferenc megyéspüspök vasárnap szentelte fel az új Donátus templomot.

Dunántúl, 1943. október 27. (33. évfolyam, 243. szám), 5.: Október 31-énszentelik fel a Donátus templom új padjait.

A Ferences Plébánia Üzenetei – 1937. május 23. Gyűjteményünk digitalizált példánya e linken

Kaposi Zoltán: Donátusi szőlők. Pécs Lexikon. I. kötet. (Főszerk.: Romváry Ferenc) Pécs, 2010, 177.

Magyar Katolikus Lexikon (Donát szócikk)

Mendöl Zsuzsanna: Donátusi kápolna. Pécs Lexikon. I. kötet. (Főszerk.: Romváry Ferenc) Pécs, 2010, 177.

Mendöl Zsuzsa: Építészpálya a két világháború szorításában: Hoffmann László (1897–1943). Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 ).(Pécs, 1998), 246.

Pécsi Est, 1923. dec. 30., 3.: Szentkirályi István: A Donátus-kápolna.

Pécsi Közlöny, 1894. augusztus 12. (2. évfolyam, 91. szám), 3.: Donatus-ünnep.

Pécsi Lapok, 1923. december 28. (2. évfolyam, 293. szám), 2.: A szigeti külváros külön kath. egyházközséget alakít.

Új Dunántúli Napló, 2003. május 31. (14. évfolyam, 147. szám), 9.: Dr. Paskai László bíboros a Piusban.

Új Dunántúli Napló, 2003. augusztus 16. (14. évfolyam, 223. szám), 6.: Zsúfolásig megtelt vasárnap a donátusi kápolna.

Nyitókép: A pécsi Szent Donát kápolna egy 1971-ben készített képen (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük