1973. július 8-án adott koncertet a Pécsi Szabadtéri Színpadon Rhoda Scott, a Hammond orgona virtuóz, elragadó, mezítlábas mestere. Írásunkban e koncert a Csorba Győző Könyvtár helyismereti gyűjteményében fellelhető emlékeinek segítségével hívjuk múltidézésre, illetve időutazásra azokat, akik részt vettek, vagy szívesen részt vettek volna ezen a koncerten.
Rhoda Scott 1938. július 3-án született a New Jersey-i Dorothyban. Itt töltötte gyermekkorát is. Édesapja metodista lelkész volt, így már gyermekkorában mély benyomást gyakorolt rá a gospel kórusok és a sprituálék világa, kezdetben a gyülekezet kórusában énekelt. Mikor a helyi templomba új orgona került, a hét éves Rhoda beleszeretett a hangszer különleges hangjába. Három év sem telt el, s 9 évesen már a gyülekezetben orgonált (állítólag szüleivel szerződést kötött az egyházkerület, így már némi keresettel is rendelkezett ekkor). Az Universitas című pécsi egyetemi lapnak adott interjúja szerint autodidakta módon sajátította el mind az orgonálást, mind a kottaolvasást. Gyermekkorához kötődik később védjegyévé vált szokása: úgy gondolta, hogyha az orgonán játszva a kezén nem visel kesztyűt, akkor a lábán sem lehet cipő. Ez a szokása rögzült, így később koncertjein is mindig mezítláb játszott. Édesanyját 14 éves korában veszítette el, ezután testvérei nevelésébe és a háztartás vezetésébe is be kellett segítenie, de továbbra is folytatta – gyakran éjszakánként – a zenetanulást. 17 évesen vették fel a New Jersey-i Princetonban a Westminster Choir College-ba, a megélhetését azonban biztosítania kellett, tanulmányait megszakította, triót alapított, s éjszakánként gyakran mulatókban játszott. Végül 29 évesen, 1967-ben a New York-i Manhattan School of Music-ben szerezte meg mesterdiplomáját zeneelmélet szakon, ahol a legmagasabb tanulmányi átlagért Borden-díjat kapott. Zenei tanulmányainak számunka kedves magyar vonatkozása, hogy egyetemi diplomamunkáját a Kodály-módszerről és Bartók Béla népdalgyűjtéséről írta. „A saját kreativitásomra is hatással volt az ő zenéjük, mindamellett, hogy az én népzenei gyökerem a néger spirituálé, amin felnőttem” – nyilatkozta a Fidelio portálnak adott interjúban egyik hazai fellépése előtt. A frissen végzett Rhoda Scott 1967 nyarán Franciaországba utazott, hogy a fontainebleau-i Amerikai Konzervatóriumban a neves Nadia Boulanger mellett tanulhasson ellenpontot, harmóniát és zeneszerzést, aki többek között Aaron Copelandet, Pierre Henry-t, Phillip Glasst, és Quincy Jonest is tanította. Rhoda Scott zeneisége a gospelek és spirituálék, a klasszikus zene, valamint a jazz és a blues egymásból építkező izgalmas egyvelege mentén formálódott. Saját bevallása szerint azért választotta műfajilag a jazzt, mert nem volt elég bátorsága a komolyzenéhez, azt csak fiatal felnőtt korában tudta elkezdeni tanulni, s úgy érezte, a klasszikus zene magas szintű, hiteles előadásához gyermekkorban megszerzett alapok szükségesek. Mindemelett kivételes memóriájának köszönhetően több száz témát képes volt eljátszani kotta szerint, de improvizációi is magával ragadó életvidámságról tanúskodtak, s képes volt saját repertoárt is komponálni. 1967-ben hatalmas népszerűségre tett szert Franciaországban, ahol végül letelepedett és férjhez is ment.
Rhoda Scott először 1972-ben járt Magyarországon – mint a Kádár-rendszer kultúrpolitikának megfelelő könnyűzenész – mikoris a Magyar televízió új, 4-es stúdiójában adott koncertet, melyet a Jazzpódium című műsor sugárzott.
A következő évben ismét felkereste hazánkat. Pécsett a színházban tartotta 1973. január 15-én első magyarországi koncertjét, a Benkó-dixieland együttessel közösen. Saját bevallása szerint, első vidéki előadásán úgy izgult, hogy még azt is elfelejtette a színpadon, hogy mondják magyarul: köszönöm. A koncert napján állítólag már 200 forintot ígértek volna egy jegyért a lelkes rajongók, hogy bejuthassanak koncertjére. Az Universitas című pécsi egyetemi lapban megjelent interjúban koncertje után ismerhette meg kicsit közelebbről a pécsi közönség.
A Dunántúli Napló kritikusát, Wallinger Endrét nem csak az ifjú orgonista zeneisége, de látványa is elbűvölte: „Rhoda Scott különleges szépségű nő, különleges tehetséggel, a ritka zenei élmény ígéretével. Könnyed, kecses lénye tele üde vitalitással. Mozdulatai, mahagóni fényű mosolya, apró kis fintorai valami jól megőrzött kislányos bájjal ott vibrálnak a nagyszerűen építkező improvizatív játékforma száguldó futamaiban; a pedálsoron vad staccatokat „steppelő” formás lábfején és nem utolsósorban a technika-vívmányú különleges hangszínekben és dinamikai ellentétekben. Kezeit nem látni, szemben ül a nézőtérrel. Muzsikát varázsol a játékasztal „paraván” mögött olykor — magafeledten? — beledúdorászó áhítattal. Ám ehhez a spontán jövő „vox humana” szólamhoz már gondosan odakészítik; szájközelbe a mikrofont, és egy-két zenei „bűvésztrükkje” sem hatástalan a sok-sokféle hatáselem összességében. […] Játéka megejtő, rögtönzései dallamosak. Ismerős témákon, csillogó és behízelgő technikai bravúrokra épülnek. Engem a rögtönző csodagyerekre emlékeztet, akit minden szép téma megragad, de csak a téma, és csak ameddig eljátszhat vele.A csodagyerekből csodafelnőtt lett. Fiatalon világjáró.”
(Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti gyűjtemény, AprónyomtatványTár/ Baranyai MédiaTár)
1973 nyarán ismét – ekkor azonban már önálló – koncertet adott Pécsett ezúttal a Káptalan utcai szabadtéri színpadon. Gyűjteményünkben az Országos Rendező Iroda által kiadott plakát és egy röplap őrzi e koncert vizuális emlékét. A koncert időpontja közel esett 35. születésnapjához, amit a Nádor Szállóban ünnepelt. Ez alkalomból kép is készült róla, mely könyvtárunk Helyismereti Gyűjteményében a Dunántúli Napló Fotóarchívumában maradt fenn. A helyi lapban az alábbi sorok jelentek meg a kép magyarázataként: „Rhoda Scott, a nemzetközileg elismert és népszerű orgonaművésznő tegnap Pécsett, a Nádor Szálló kávéházában ünnepelte születésnapját. A szűk körű ünnepségen részt vett húga, valamint férje és menedzsere (szemben) és az őt kísérő dobművész.”
Fotó: Erb János (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti gyűjtemény, Dunántúli Napló Fotóarchívuma)
A nyári pécsi koncertjéről nem jelent meg tudósítás, vagy kritika, így sajnos a fogadtatásáról egyelőre nincs információnk. Egy kis időutazást azonban tehetünk egy 1973-as tévéfelvétel segítségével, mely a Magyar Televízió 4-es stúdiójában készült Rhoda Scottal. Így talán kicsit könnyebb elképzelnünk, milyen hangulatú koncertet adhatott Pécsett az ifjú jazztehetség.
Magyarországi fellépései népszerűségét, ismertségét jelzi, hogy az 1973-as szilveszteri paródia témájává vált, Hofi Géza személyesítette meg a közismert és közkedvelt orgonaművészt.
Majd negyven évvel első pécsi fellépései után 2010. március 18-án a Pécsi Tavaszi Fesztivál keretében rendezett Jazz hétvége sztárvendégei között ismételten nálunk járt. Rhoda Scott ekkor trióban, Sarah Morrow-val és Julie Saury-val fenomenális és emlékezetes produkcióval örvendeztette meg a pécsi közönséget.
Összeállította: Wéber Adrienn
Felhasznált irodalom:
Csatári Bence: A Kádár-rendszer könnyűzenei politikája. Doktori disszertáció, ELTE-BTK.
Dunántúli Napló, 1973. január 16. (30. évfolyam, 12. szám), 5.: Földessy Dénes: Vendégünk volt: Rhoda Scott.
Dunántúli Napló, 1973. január 17. (30. évfolyam, 13. szám), 4.: w. e.: Rhoda Scott játéka.
Dunántúli Napló, 1973. július 9. (30. évfolyam, 177. szám), 1.: Dám László: Rhoda Scott ismét Pécsett.
Katona Horváth János: Rhoda és az orgona. Pajtás, 1973. márc. 14., 10-11.
Mecsekaljára várják Rhoda Scottot. Magyar Hírlap, 2010. márc. 17., 17.
Rhoda Scott saját oldalán elérhető életrajza
Rhoda Scott, Mafab bejegyzés
Rhoda Scott békét kötött Varnus Xavérral.
Schmidt Gábor: Rhoda Scott. Universitas. 2:1 (1973. jan. 24.), 5.