1981 januárjában arról írt a Dunántúli Napló, hogy a Nádor kávéházában a korábbi hagyományokat újraélesztve irodalmi esteket szervez majd közösen a TIT és a Pannónia Vállalat pécsi igazgatósága. Az eseménysorozat címe Irodalmi kávéház volt, amelyet Pécsről elszármazott színművészek pódiumműsoraival indítottak el. A sorozat Bessenyei Ferenc vendégszereplésével indult 1981. január 19-én 20 órakor, a belépődíj 50 forint volt, amely tartalmazta egy kávé vagy egy üdítő fogyasztását.
„Az irodalmi kávéház a kimondott szótól lesz a literatúra otthona” — mondta Bessenyei Ferenc a rendezvénysorozat első estje után, megadva ezzel a sorozat kezdő hangját.
A Dunántúli Napló beszámolója szerint az 1981 elején indult irodalmi sorozatot havi rendszerességgel kívánták megszervezni. Az indulást követő hónapokban az Irodalmi kávéház pódiumán fellépett többek között Ruttkai Éva, Harsányi Gábor, Dőry Virág, Haumann Péter, Bálint András, Dévai Nagy Kamilla, Lukács Sándor, Csernus Mariann.
1982 januárjában Avar István Kossuth-díjas színművész Csorba Győzővel közösen szerepelt az Irodalmi kávéház eseményén. A tudósítás így írt az estről: „A személyes jelenlét, s a felhangzó költemények közötti néhány közvetlen gondolat prózában, úgy gondolom, ritka esemény Pécsett is az élő magyar irodalom olyan kimagasló alakja esetében, mint Csorba Győző. Nyilván elsősorban ez a körülmény vonzotta a város irodalomszerető és értő közönségét a Nádor kávéházba ezen az estén — már aki befért közülük. […] Az est műsora Csorba Győző rendkívül sokszínű költői világát kívánta minél több oldalról felvillantani. Érezhetően az indító vers (Élve bár) egyik fontos gondolata („ …Tápul, ha keresnek / az tart e világon…”) köré csoportosítva az elhangzó költeményeket.”
Az Irodalmi kávéház estjeiről rendszeresen beszámoló Willinger Endre, aki a lapban korábban a kávéházak, múltjáról, tradícióiról cikksorozatot is jegyzett, többször erős kritikával illette a műsorok minőségét, két előadást is hakniként jellemzett hosszabb cikkeiben.
Szintén ’82 januárjában Haumann Péter Galambos Erzsivel közösen lépett fel a Nádorban, előadásukból, mindamellett, hogy a két színész munkásságát elismeri, az újságíró leginkább az eredetiséget hiányolja: „A Rivaldafényben (az előadás címe volt ez – szerk.) — nem műsor. Műsorszámok egymásutánja inkább a készletből. A készből, vagyis, amit nem kell megtanulni, gyakorolni; amit nem kell némi fejtöréssel összeszerkeszteni, műsorrá rendezni. […] A bőséges repertoár különösebb felkészülést nem igénylő részeiből összedobni egy estére valót, ellátni hangzatos címmel, s lemenni vele vidékre. Magyarán: haknizni. Egy benzinköltség — egy délután, három előadás. (Három gázsival.)”
Esztergályos Cecília 1982. márciusi előadásáról pedig ez olvasható a lapban: „Ez a műsor ugyanis — nem műsor. Nem önálló műsor. (Pláne, ha az előadás-konferánsz arányait tekintjük). Kedvesen csillogó hakniszámok egymásra dobigált kis szénakazla, ahol ezúttal az irodalmi értékű vagy éppen könnyű múzsai alkotások elé egy picikét odahelyeződött az előadó személye; egyéniségének sok-sok színe, oldala, fénye stb.”
Az eseménysorozat első éve után 1982 májusában egy összegző, kritikai írás jelent meg a Dunántúli Naplóban, a már említett Willinger Endre tollából: „A TIT kezdeményezését, amely igényesebb közönség számára színvonalas irodalmi esteket kívánt nyújtani —, a pódiumművészet legkülönbözőbb műfajaiban, az ország egyetlen patinás kávéházi termében —, mindenki örömmel fogadta.” […] „Az estek többsége — részben vagy egészében — kellemes szórakozást is adhatott. És volt néhány valóban irodalmi rangú kávéházi est is. Olyan is, ami Pécsett először hangzott el, például Csorba Győző emlékezetesen szép szerzői estje Avar István közreműködésével vagy Csernus Mariann Pszyché-estje. Máskor viszont neves, elismert és nagyra becsült művészek esetében is — éppen az itt elvárható gondos műsorszerkezet és koncepció hiányosságai okán — előadásukat több szempontból is megkérdőjeleztük. Ennek a felelősségét elsősorban a rendező szervek vették magukra, noha — szeretnénk hangsúlyozni a kifogásolható műsorokról vagy egyik-másik közreműködő színész nívótlan és tehetségtelen versmondásáról a rendező szervek a legkevésbé sem tehetnek.”
A cikk szerzője leginkább azon előadásokat illeti kritikával, amelyekben az előadóknak igazából „nincs önálló mondanivalójuk az „önálló” est műsorával, amit általában eddigi népszerű szerepeikből, dalaikból állítanak össze. Magyarán: befektetés nélkül, kész műsorszámok, versek egymásutánjával lépnek a közönség elé. Gondolván, vidéken ezt is megeszik […] Aki a műsort megrendeli, jó esetben egy műsorcímet kap. Annak tartalmáról, szerkezetéről nívójáról csak az előadáson győződhet meg. A műsorok rendezői kiszolgáltatottak. Akár jó, akár gyenge műsort kapnak, az — zsákba macska… S védekezni ez ellen csak egyféleképp lehet: garantált színvonalú műsort kell megvenni. […] Ilyen módon elejét lehet venni az ún. „irodalmi hakni”- szemléletnek, aminek a jeleivel a Nádor kávéházban is több ízben találkozhattunk.”
Willinger javaslatot is tesz cikkében a sorozat folytatása kapcsán, miszerint „jó lenne körülnézni a Pécsi Nemzeti Színház tájékán is. Miért ne hallhatnánk néhány vezető művészt közülük, akinek van vagy volna önálló gondolata a pódiumon (is)?”
A Nádor Irodalmi kávéház estjeiről 1983 után hosszabb írásokat már nem találtunk a lapban, a rendezvénysorozat minden bizonnyal nem ért véget, vagy más formában, tartalommal folytatódott, hiszen egy-egy rövid hír mindig megjelent az aktuális fellépők neveivel, többször úgy, hogy két előadást is vállaltak a városban (például DOZSO-Nádor vagy épp Nevelők Háza-Nádor „párosításokban”).
Pécsett járt a következő években még többek között Bárdy György, Mensáros László, Kellér Dezső, Psota Irén. 1986 októberéből még találtunk egy rövid hírt Sipos László pécsi színművész Bertók László műveiből összeállított önálló műsoráról is, amely szintén a Nádorban hangzott el, viszont már nem az Irodalmi kávéház programsorozatának részeként volt meghirdetve.
Összeállította: Szeifer Csaba
Felhasznált források:
Dunántúli Napló, 1981. január 11. (38. évfolyam, 10. szám), 11.: Irodalmi kávéház
Dunántúli Napló, 1981. január 21. (38. évfolyam, 20. szám), 5.: Vendégünk volt: Bessenyei Ferenc
Dunántúli Napló, 1982. január 23. (39. évfolyam, 22. szám), 13.: Irodalmi hakni a Nádorban
Dunántúli Napló, 1982. január 30. (39. évfolyam, 29. szám), 13.: Csorba Győző-est
Dunántúli Napló, 1982. március 18. (39. évfolyam, 76. szám), 5.: Még egy irodalmi hakni…
Dunántúli Napló, 1982. május 22. (39. évfolyam, 138. szám), 8.: A pódium hitele ügyében
A képek forrása:
Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyjtemény, Fotótár, Dunántúli Napló Fotoarchívuma