Egy idegen északon

Kun Árpád József Attila-díjas magyar író, költő, műfordító, aki 2014-ben  Aegon Művészeti Díjat kapott a 2013-ban megjelent Boldog Észak című regényéért. Feleségével és négy gyermekével egy fjord- parti faluban él Norvégiában, ahol magyar-történelem szakos diplomájától igen távol eső munkát végez, házi kisegítő a helyi idősek otthonában. Az író saját bevallása szerint jól érzi magát ebben a nem szokványos élethelyzetben, hiszen a másokról való gondoskodás jó érzéssel tölti el, nem beszélve arról, hogy így a fizikai munka mellett lényegesen könnyebben hódolhat kedvenc időtöltésének, az írásnak. A porszívózás és felmosás a legjobb gondolatébresztő, az ilyen alkalmakkor születő gondolatokat a legelképesztőbb helyekre jegyzi fel. Kun Árpád magát takarító embernek tarja, aki otthon a saját gyermekeit is  pelenkázta és most a 80 évvel idősebb emberekkel is ugyanezt teszi. Budapesten az élete más volt. Kéthetente írókör vette birtokba az otthonát, a jó hangulatú beszélgetések, a közös étkezések mind a mai napig hiányoznak. Jelenleg Norvégiában nélkülözni kell ezt az életformát, hiszen egy paraszti társadalomban él, ahol a környezetében élő embereknek az olvasás felesleges időpocsékolás. 

Az írót mindig foglalkoztatta az idegenség érzése, melyet a saját bőrén még most is megtapasztal. A Boldog észak című regényének alaptémáját a saját északi élményei, a skandináv társadalomba való beilleszkedése adta. A regény hőse, Aimé Billion ma is élő személy, mely igen szokatlan. Kun Árpád barátja, maga is bevándorló, ráadásul ugyanúgy idősgondozással foglalkozik, mint a szerző. A közös baráti beszélgetések és Aimé naplófüzete szintén alapul szolgált a regény megírásához. A könyv Epilógusában kapott helyet a két barát között történt levélváltás, melyben Aimé és Gréte áldását adta a regényre.

A könyv előzménye a szerző Szülsz című verseskötete, mely 2011-ben jelent meg, és norvégiai új életének élményeiből született. 

Kun Árpád – kép: Magvető

A regény alcíme: „Aimé Billion mesél”. Aimé kevert identitású, ereiben yoruba, vietnámi és francia vér csörgedezik. A családregényként induló könyv első felében megismerjük a francia és afrikai felmenőitől örökölt sokféle hagyományt, amely Afrikában és részben Franciaországban játszódik, és ezzel a meghatározó elindulással veszi kezdetét a könyv második fele, amely viszont már Norvégiáról szól. Aimé az első időkben eredetileg idegenvezetőként dolgozik Norvégiában. Az első munkahelye a hamuvölgyi dongatemplom. A templomról mindjárt meg is tudhatjuk, hogy a viking Leif Eriksson és egy óriási tengeri szörny küzdelme ihlette. Aimé Billon egyik kedvenc időtöltése az útikönyvek olvasgatása és térképek nézegetése. Ennek köszönhető, hogy nincs olyan ország, amelynek nevezetességeit ne ismerné. A másik szenvedélye a különböző népek nyelvéhez fűződik, Hamuvölgyben is minden turistát saját nyelvén szólít meg, legalább néhány mondat erejéig.

A turistaszezon végeztével egy kakashalmi öregotthonban kap munkát. Beninben orvosnak tanult és ápolóként dolgozott, itt is ápoló lesz, házi gondozó, aki az otthonukban élő idős emberekhez jár, demens, már-már magatehetetlen öreg embereket lát el, pelenkázza, fürdeti, rendezi őket.

A regény utolsó fejezetében Aimé végül otthonra lel, beleszeret egyik ápoltjába, a Szinyakov-szindrómában szenvedő Grétébe. Az Epilógusból megtudhatjuk, hogy ma már Gréte Aimé felesége és már meg is született az első közös gyermekük.

A regény nem csak Aiméről szól, mélyebb mondanivaló bújik meg a háttérben. Afrikai és a norvég emberek szemszögéből láthatja az olvasó a különböző kultúrákban a halál megítélését.

Kun Árpád: Boldog észak. Magvető, 2013

Összeállította: Válé Judit

Felhasznált oldalak:

Kun Árpád: Boldog Észak (radnoti.hu)

Kun Árpád – Aegon Művészeti Díj – Boldog Észak (2014) – YouTube

A takarító férfi – Bing video

A megtalált Én – Kun Árpád: Boldog Észak | Magyar Narancs

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük