Az emberarcú építészet pécsi statikusa

Az orfűi forrásház

85 évvel ezelőtt, 1936. április 19-én, Pécsett született ifj. Dulánszky Jenő statikus, építészmérnök, vasbetonépítési szakmérnök, aki Csete György állandó tervezőtársaként a magyar organikus építészet olyan meghatározó alkotásait hagyta az utókorra, mint az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban álló Erdők temploma és múzeuma, ugyanitt a Világmagyarság Háza és a mamutfenyő Ház, vagy a kőszegi református templom, régiónkban pedig a beremendi Megbékélés kápolna és az orfűi forrásház, vagy a pécsi Nevelési Központ.

Ifjabb Dulánszky Jenő a pécsi épífőipari technikum elvégzése után a Műegyetemen építészmérnöki (1964), majd vasbeton-építési szakmérnöki diplomát szerzett (1974).

ifj. Dulánszky Jenő

Pécsett kezdett dolgozni statikusként a Pécsi Tervező Vállalatnál, 1967-ben csoportvezető lett, majd vasbeton-építési szakmérnöki diplomájának megszerzése után a Pécsitervnél, a Baranya megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál (1967–72), később a Dél-dunántúli Tervező Vállalatnál (1972–92) dolgozott szakági (szerkezettervező) főmérnökként, statikus vezető-tervező­mérnökként. Pályafutása végén a Dulánszky és Társai Tervező és Szolgáltató Kft. ügyvezetője (1992–2000).

A Pécsitervnél a Csete György köré szerveződött, a magyar organikus építészet úttörőjeként ismert Pécs Csoport tagjai által tervezett épületek szerkezettervezője: a nyitóképünkön látható orfűi forrásház (1974), paksi panelházak (1976), halászteleki templom (1976), dunaújvárosi Palotás-ház (1980). Később pedig olyan ikonikus épületek fűződtek a nevéhez, mint a beremendi Megbékélés kápolna (1992), az ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark egyes faszerkezetű kiállítási épületei, a velencei magyar pavilon szerkezeti átalakítása, a kőszegi, debreceni tégláskerti református templomok, vagy a hévízi BM -üdülő és -uszoda. Tervezett lakóházakat (köztük egyedi paneles, alagútzsalus lakóépületeket), társasházat, ikerházat, sorházat (1988–92), egyedi találmányú szerkezettel épített gabonasilókat (1993–94), sport- és raktársátrat.

Ifj. Dulánszky Jenő Csete Györggyel Beremenden

Első, jelentékeny, szakmai figyelmet és tanulságos, máig le nem zárt szakmai-esztétikai vitákat provokáló munkája a Csete Györggyel épített orfűi forrásház volt. A hetvenes években érezhetővé vált a konstruktivista-funkcionalista építészet válsága. Erre reflektálva a Pécsi Tervező Vállalatnál Csete György vezetésével alakult Ifjúsági Iroda a saját hagyományainkon alapuló, nemzeti jellegű építészet megteremtését tűzte ki célul. Épületeik formavilágát elsősorban a magyar népi építésnek egészen az őstörténetig visszavezetett hagyományai (jurta forma, tűzközpontúság stb.) határozták meg, de hatott rájuk a XX. századi organikus építészet és Buckminster-Fuller geodétikus kupolái is. Legérdekesebb épületeik (Csete György-Dulánszky Jenő: Forrásház, Pécs-Orfű, 1971-74; Kistelegdi István: Ravatalozó, Siklós, 1971-72) természeti környezetben állnak, s messzemenően igyekeznek igazodni közvetlen környezetükhöz. De az „anyanyelvű vizuális kultúra” létrehozásának becsülendő szándéka két dolgon bicsaklott meg Ferkai András szerint: az egyik a túl szoros kötődés a népművészethez, a másik az olykor a hitelvesztésig túlzó formálás. Pécsi Tervezővállalat Ifjúsági Irodájában a Csete György (1937) és munkatársai által tervezett paksi panellakóházak építése (1973-75) kapcsán robbant ki az úgynevezett “tulipános vita”. A homlokzatokon a nemzeti sajátosságok figyelembevételével tulipánra emlékeztető, ornamentális díszek alkalmazásával próbálták a külső merev ürességét oldani. Alaprajzi újításaikat a vita során figyelemre sem méltatták. A panelépítészet ornamentikával való reformjára irányuló paksi kísérletet felszámolták, mely végül az egész csoport feloszlatásához vezetett. Mégis a csoport jelentős hatással volt a későbbi építészetre, munkásságukra időszaki kiállítása (1987. december-1988. január) is felhívta a figyelmet a Budapest Kiállítóteremben.

Munkái közül a pécsi Nevelési Központ, továbbá a sajnálatosan befejezetlenül, fedetlenül maradt pécsi műjégpálya és lelátója (1980-83) volt meghatározó jelentőségű Pécsett (Pálfi Miklósnéval). A harkányi római katolikus templom átalakításának szerkezeti terveit (1986-88) is ő készítette. A beremendi „Megbékélés kápolna” munkálatai során — ugyancsak Csete György munkatársaként — a beton héjszerkezet korábban kiaknázatlan lehetőségeit bontotta ki (1998). Pécs belvárosában a Római udvar, az Aqua és a Citrom utcai Passage üzletház kapcsolható hozzá, 1999-ben — részint sportszeretetétől is vezettetve — pedig a pécsi Makár teniszcsarnok acél tartószerkezeteit tervezte meg.

A Nevelési Központ

Munkásságát számos díjjal ismerték el. Megkapta a Kiváló Munkáért érdem­érmet, a Kiváló Újító kitüntetést, többször az „Év legjobb műszaki alkotásáért” (1997) odaítélt nívódíjat. Az ópusztaszeri Nemzeti Park „Erdő és ember” című kiállításának pavilonjaiért, kápolnájának szerkezettervezéséért elnyerte a Magyar Építőművészek Szövetségének „Csonka Pál érdemérmét” 1997-ben, ami a mesterség, a tudomány és a művészet egységében élő alkotót, annak mindenkor az embert szolgáló, annak erkölcsi integritását elevenen tartó építészetét ismerte el. A beremendi „Megbékélés kápolna” szerkezettervezői és kivitelezői munkájáért 1998-ban „Betonépítészeti díjat” nyert.

A Csonka Pál-érem elnyerésekor vele készített interjúban ekként beszélt magáról, melyben az organikus építészetről is fontos megállapítást tett: „Én az építészet mesterségbeli oldalát művelem. Statikus vagyok, a konstrukcióval foglalkozom legszívesebben. Építészeti formákat töltök meg tartószerkezettel. Nem vagyok művész, azt gondolom, nagyon kevesen vállalnák ezt a titulust. Az organikus építészet – nevezzük inkább emberarcúnak – számára az épület is élőlény, nem egyszerűen egy doboz vagy merev használati tárgy.”

A pécsi statikus-építész, aki alapot nyújtott az organikus építészet formavilágának szárnyalásához, 2000. november 16-án szülővárosában hunyt el. Nekrológjában Aknai Tamás megjegyzi: „[…] kapcsolata azonban az építéssel szakmájának egzaktsága ellenére is telve volt spirituális megfontolásokkal, a kemény mérnöki tudományok ellenére is delejezték a határátlépések kísértései, a szerkezet jelentőségét esztétikai értékre fordító módszerek. […] Dulánszky Jenő az építészetnek az a csendes és szigorú mesterségének falai közé visszahúzódó munkása volt, akinek szerepét az építészet lényegét esztétikai perspektívából értékelő ítélet nemigen ismeri fel. Annál nagyobb megbecsüléssel támaszkodott szaktudására és felelősségérzetére maga az építész szakma, amely most az elvesztett értékhez mérhető megrendüléssel búcsúzik Dulánszky Jenőtől.

Összeállította: Wéber Adrienn

Felhasznált irodalom:

Aknai Tamás: A szerkezet költészete. Dulánszky Jenő emlékezetére. Echo, 2000.6:35.

Balogh Robert: Az épület is élőlény. Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus  9. (8. évfolyam, 217. szám, 7.)

Baranyai Neves Személyek adatbázis https://baranyaidigitar.hu/neves-szemely/4680

Csete György és Dulánszky Jenő. – Budapest : Kijárat, 2001.

Ferkai András: Az utóbbi évek magyar építészetéről. Művészet, 1986/9. szám (27. évfolyam), 8-15.

Gábor Eszter: Hajlék: a Pécs Csoport építészeinek kiállítása a Budapest Kiállítóteremben, 1987. december-1988. január. Művészettörténeti Értesítő 38. évfolyam (1989) 1. szám, 182-183.

Mendöl Zsuzsanna: ifj. Dulánszky Jenő. Pécs lexikon, I. kötet (Főszerk. Romváry Ferenc). Pécs : Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010, 181.

Képek forrása:

Dulánszky Jenő építész a Csonka Pál-éremmel. Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus 9. (8. évfolyam, 217. szám, 7. (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, Dunántúli Napló Fotóarchívuma)

Dulánszky Jenő és Csete György az általuk tervezett beremendi Megbékélés kápolna előtt

https://csetealap.blog.hu/2020/06/20/forrashaz

Orfűi forrásház (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, Kistelegdi Gyűjtemény)

Nevelési Központ légifotója (Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, Kistelegdi Gyűjtemény)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük