Fociért rajongó írók, a Csorba Győző Könyvtár könyvtárosai és a PMFC játékosai is részesei az irodalmi vb-nek, amelyet a mostani labdarúgó világbajnoksággal együtt indítottunk. Egy-egy nyilatkozattal, illetve a négy állandó kérdésünkre adott válasszal, ők is buzdítják az olvasókat, focirajongókat a kezdeményezés követésére. Alább olvashatók eddigi megszólalóink, cikkünket folyamatosan frissítjük.
Milyen könyvet olvasol a VB ideje alatt?
Nyilván mondjuk egy Nick Hornbyt kellene, és akár olvashatnám is, mert nagy kedvencem, de most éppen nem ez a helyzet. Elővehettem volna Tandori Dezső Nagy gombfocikönyvét, vagy az Új nagy gombfocikönyvet is, amelyek meghatározó művek voltak gyerekkoromban. Azonban eddig Karl Ove Knausgard évszak-kvartettjének utolsó darabját olvasom, a Nyár című könyvet, ami nem kifejezetten fociorientált könyv, viszont nagyon személyes, legalább annyira személyes, mint amilyen a futball iránti rajongás tud lenni. Ráadásul a szerintem kicsit nehezen induló könyvnégyes legjobb darabja, egészen lenyűgöző. Aztán most kezdtem el Jonathan Franzen Keresztutak című regényét, ami ugyancsak nagyon jónak tűnik.
Mi volt az az első fociélményed, ami igazán rajongóvá tett?
Egyrészt maga a focizás, mint tevékenység. Gyerekkoromtól kamaszkoromig tíz évig voltam igazolt focista, ami egy csomó élményt és tapasztalatot hozott. Apám meccsekre is hordott, többek közt népstadionbeli kettős rangadókra, azok különösen nagy élményt jelentettek. Elvileg Vasas-szurkoló vagyok, a nyolcvanas években jártunk a Fáy utcába is. Ami az utóbbi éveket illeti: Liverpool-szurkolóként eljutottam az Anfield Roadra, és voltam a Camp Nouban is, ami – a meccs előtti barcelonai futballhangulattal együtt – rohadt nagy élmény volt. Az első vébé-élmény pont a húsz évvel ezelőtti spanyolországi világbajnoksághoz fűződik, az volt az első, amire már jól emlékszem. A Salvador elleni 10-1, az argentinok elleni szenvedés, és belga 1-1, ahogy Varga Kacsa bevágja a gólt, majd ahogy Ceulemanst nem sikerül megállítani, és Czierniatynski bekotorja a labdát, mind megvannak.
Melyik számodra a legfelejthetetlenebb VB meccs és miért?
Ha a nettó érzelmi erőt nézem, és nem az előjelet, akkor az 1986-os, Szovjetunió elleni 0-6. Előtte ugye sikert-sikerre halmozott a magyar válogatott, ráadásul gyerekként fokozott és a csak a gyerekkorra jellemző izgalommal vártam a meccset. Ehhez képest óriási csalódás volt. Emlékszem, leforrázva ültem, totál leizzadtam.
Szerinted ki nyeri az idei VB-t
Nem nagy megfejtés, de a tapasztalat azt mondatja velem, hogy a klasszikus nagy futballnemzetek közül valamelyik. Jók a brazilok, jók a franciák, jók a spanyolok, de még a döcögve kezdő németek vagy argentinok és feltámadhatnak. Angliának meg mindig szorítok, de ők többnyire elszúrják.
Milyen könyvet olvasol a vb ideje alatt?
A tankönyveimen kívül, jelenleg egy sportpszichológiai könyvet, a Fejben dől el-t olvasom.
Mi volt az az első fociélményed, ami igazán rajongóvá tett?
Az a bizonyos vb-döntő, Zidane és Materazzi esettel.
Melyik számodra a legfelejthetetlenebb vb meccs és miért?
Németország – Brazília 2014-ből. Bár a tornán a braziloknak szurkoltam, ültem a tv előtt és nem hittem el amit látok.
Szerinted ki nyeri az idei vb-t?
Brazíliának szurkolok és remélem ők fogják.
Milyen könyvet olvasol a VB ideje alatt?
Igyekszem mostanában városunk múltját kicsit jobban megismerni, ehhez kitűnő könyv az idén megjelent Pécs története sorozat VI. kötete, amely a várost a dualizmus korában mutatja meg. Nagy falat, részleteiben olvasom.
Mi volt az az első fociélményed, ami igazán rajongóvá tett?
A gyerekkori grund nyaranta mindenképp, de a 90-es évek eleji, akkor még PMSC NB1-es meccseit, amelyeket a Stadion utcában néztem, szintén ide sorolnám. Hihetetlennek tűnik talán, de akkor még az Eurosport magyar bajnokikról is adott összefoglalókat hétvégente. Aztán néhány évvel később már a PMFC meccsein a magyar tehetségek mellett láttam pár egész jó légióst is, mint például a lengyel válogatott Robert Warzycha-t.
Melyik számodra a legfelejthetetlenebb vb meccs és miért?
Az 1994-es vb-döntőt mondanám, amelyet Puhl Sándor vezetett, talán épp miatta is, de a kérdés kapcsán inkább az akkori teljes vb-t említeném, amit azt hiszem először követtem szinte végig.
Szerinted ki nyeri az idei vb-t?
Túl vagyunk az első héten, néhány váratlan eredményen, így tippelni sem tudok igazán, egyébként nagyon nem is szoktam, meghallgatom inkább a hozzáértők véleményét… A franciák játéka számomra eddig meggyőző volt, Mbappéval elől sokmindenre lehetnek képesek.
Milyen könyvet olvasol a vb ideje alatt?
Ryan Holiday : Sztoikus erények sorozat: Hív a bátorság
Mi volt az az első fociélményed, ami igazán rajongóvá tett?
Talán amikor az öcsémmel és édesapámmal fociztam gyerekkoromban.
Melyik számodra a legfelejthetetlenebb vb meccs és miért?
2014 VB Brazília-Németország inkább negatív értelemben emlékezetes, mivel Brazíliának drukkoltam, de 1-7-re nyertek a németek, ezzel is emlékeztetve, hogy a fociban minden megtörténhet!
Szerinted ki nyeri az idei vb-t?
Nagyon remélem, hogy Portugália, vagy Brazília!
Milyen könyvet olvasol a VB ideje alatt?
Guy Debord: A spektákulum társadalma (ford. Erhardt Miklós, OpenBooks, 2022.)
Mi volt az az első fociélményed, ami igazán rajongóvá tett?
Épphogy csak elkezdtem az általános iskolát, 1996. szeptember, Szombathelyi Haladás – Pécs, 6:0. A hazai összeállítás akkor már egy ideje Király Gábor nevével kezdődött. Az a hír járta róla a városban, hogy át tudja rúgni a labdát a fedett tribün fölött, ki a stadionból, bele a Perint patakba, hogy aztán ifisták vessék magukat a vízbe önkívületben. Nemecsek a Füvészkertben, éljen a grund, csak-a-hali-álé.
Melyik számodra a legfelejthetetlenebb vb meccs és miért?
Az 1998-as döntő. Ennyi év távlatából nehéz eldöntenem, hogy a szomorúság vagy az öröm könnyei potyogtak; hogy Ronaldo bukásának vagy Zidane megdicsőülésének szólt a sírásom. Aztán a 2006-os döntőt is végigbőgi az a túlérzékeny apátlan kamasz, aki addigra vagyok. Azon a meccsen előbb Zidane megdicsőülését, aztán a bukását siratom. Szurkolni pedig az argentinoknak szoktam.
Szerinted ki nyeri az idei vb-t?
A kölcsönös korrupció szuperelitjei nyerték a legnagyobbat, már mielőtt elkezdődött.
Milyen könyvet olvasol a vb ideje alatt?
Mészöly Ágnes: Megrajzolt gyilkosságok
Mi volt az az első fociélményed, ami igazán rajongóvá tett?
A Juventus 2003-as BL-menetelése, és különösen Pavel Nedved személye, aki mint Mózes elvezette a csapatot az “Ígéret földjére”, de ő már nem léphetett be oda. Nagyon együttéreztem vele, amikor a győztes elődöntő után zokogva borult csapattársaira, tudván, hogy nem játszhat a döntőn. El is vesztették a mérkőzést, de Nedved még évekig az első számú kedvenc focistám volt.
Melyik számodra a legfelejthetetlenebb vb meccs és miért?
Az 1998-as brazil-francia döntő. Akkor még nem sokat értettem belőle, csak megmaradt az élmény, hogy az egész meccs alatt vibrált a levegő, és a családban a felnőttek mind csalódottak voltak, hogy a franciák nyertek. Meg az is tetszett, hogy milyen jó név az, hogy Zinedine Zidane. Nem tudatosan, de (szembe menve a családi elvárásokkal) később nagy kedvencem lett Bixente Lizarazu. És hát ehhez a tornához kapcsolódik Ricky Martin megaslágere, ami persze nem feltétlenül a világ legjobb száma, de talán a legemblematikusabb vb-dal és ha meghallom, mindig visszarepít 1998 nyarára.
Szerinted ki nyeri az idei vb-t?
Argentína
Milyen könyvet olvasol a VB ideje alatt?
Aknai Péter: A focivébé mint olyan, eddig összekapcsolódott a nyár kezdetével: iskolásként a szünidővel, aktív dolgozóként pedig sokszor néztünk meccseket a nyári szabadság alatt, ad absurdum munkaidőben (jaj!, ezt most olvassák a főnökeim is!), ha a program így kívánta.
Ez most más: mindjárt tél van, nincs szünidő, nincs meleg, a könyvtárban már le se veszem a kabátom. A doktori iskolában lassan vége a szorgalmi időszaknak, úgyhogy az olvasmányaimat nem én választom, sokkal inkább a tematika adja ki a mintázatot. Főleg irodalom- és művészetelméleti szövegeket, tanulmányokat (névkarate, ne menjünk bele…) olvasok, de a kötelezők között mindig akad a szívemnek kedves szépirodalom is. Most éppen Patrick Modiano-tól olvasom az Alvó emlékek című kisregényt, nagyon szép szöveg. Előtte Szymborskától olvastam verseket a Kilátás porszemmel című kötetéből, ami nagy kedvencemmé vált.
De érzem a kérdésben megbújó ziccert: a magyar- és a világ irodalmát átszövi a futball, és legalább Esterházy óta tudjuk, hogy a „futball problémái, a világ problémái”. Általában keresem a szépirodalom focis vonatkozásait, nagyon gazdag a paletta. És ha már Esterházyt említettem: legnagyobb kedvencem a témában az Utazás a tizenhatos mélyére . Meg A halacska csodálatos élete. Még én is játszom, igazolt Ö.F. vagyok (öregedő futballista), akárcsak ő volt… Különös állapot és tapasztalat ez; nekem ezek a könyvek mindig tudnak újat mondani.
Mi volt az az első foci élményed, ami igazán rajongóvá tett?
AP: Az 1978-as argentin rendezésű világbajnokság idején ötéves voltam. Ma már nem emlékszem, hogy néztük volna a meccseket, de arra igen, hogy nagyanyámnál a faluban, a sokat fociztuk a füves udvaron az unokatestvéreimmel. Én játszottam Törőcsik Andrást, unokaöcsém Nyilasi Tibit – az ő esetében ez nem is lehetett kérdés, mivel a nagyapjával rendszeresen jártak ki meccsekre az Üllői útra. Így alkottunk egy csapatot.
Azokban a napokban az egész országban téma volt az argentin–magyar csoportmeccs, ami botrányos körülmények között ért véget – Törőcsiket és Nyilasit is kiállították, ugye, előbbit azon a meccsen több tucatszor rúgták fel a hazaiak büntetlenül. Mi megismételtük az argentinok elleni mérkőzés szcenárióját: sokat cseleztünk, és ha megrúgtak minket a gonosz „argentinok”, sokáig fetrengtünk. Néha talán nyertünk is. Törő később is kedvenc maradt, noha soha nem láthattam élőben. Gyógyír volt a sebeimre, hogy később meghívták a világválogatottba. Emlékeim erről a vébéről örököltek: azt a narratívát használtuk, amit magunk körül a felnőttektől hallottunk.
Ennek a vébének a hivatalos labdája, a Tango Rosario ikonikus darabbá vált. Évekkel a vébé után is rendkívüli népszerűségnek örvendett. Gyerekkoromban az egyik srác, akinek az apja kamionsofőrként dolgozott, Jugóból hozott egy ilyen labdát. A srác lehozta a lasztit a dühöngőbe, de csak azért, hogy eldicsekedjen vele; a Tangóval nem is játszhattunk, csak fogdoshattuk jó esetben, annyira féltette a gazdája. És vannak gyerekkori álmok, amelyek valóra válnak! – ma, jó négy évtizeddel később az öregfiúk kispályás csapatommal egy Tangóval játszunk. De egyre többször érzem, hogy inkább ő játszik velünk.
Az 1982-es vébé magyar vonatkozású meccseire már tisztán emlékszem, no meg az olaszok nagy menetelésére. A csoportmeccsen megint Argentínával kerültünk össze (nagyon kikaptunk), és alighanem Diego Maradona tehet róla, hogy innentől kezdve megkülönböztetett figyelemmel követem az albiceleste meccseit. Tisztán emlékszem, ahogy úton a Duna felé, a Trabantunk hátsó ülésén betűzöm a Dunántúli Naplóban a mérkőzés összefoglalóját. Egy-két mondatra tisztán emlékszem: „Maradona a kapunak háttal állva csúsztatta fejjel a sarok felé a labdát. Mészáros hátrafelé vetődve ütötte szögletre.” Maradona megigézett, nem tudtam szabadulni tőle.
1986-ban aztán megéltük a mélységet: az irapuatói katasztrófába torkolló, gyászos emlékű szovjet–magyart apám ügyvéd barátjánál néztük Pécs-Kertváros egyik panelházában – neki volt színes tévéje, nekünk csak a Junoszty. A tizedik percben, amikor már kettő nullra vezettek a szovjetek az ügyvéd úr egy, „hogy folyna ki a szemetek a fűre!” káromkodással indított (vajon kinek szólt?), és kilencven percig kitartotta a hangot, jelentősen gazdagítva ezzel a szókincsemet.
Az argentin–angol nyolcaddöntő mintha nem is ez a torna lett volna: a suli befejeződött, és a nyári szünet mint rendesen, már a Duna-menti kis faluban Géderlakon ért. A meccsből nagycsaládi esemény lett: a nagymamám házában mindig nagy volt a jövés-menés, az is nézte ezt a meccset, akit amúgy egyáltalán nem érdekelt a futball. Ott ültünk a tévé előtt, pedig nem is mi játszottunk. Ugye, ezen a meccsen lőtte Maradona a futballtörténelem két leghíresebb gólját: előbb az „istenkezéset”, aztán a félpályás szólót, amit a 20. század legnagyobb góljának választottak. És ha az előbb azt írtam, hogy „Maradona megigézett”, ezután a meccs után már a jelzők is elfogytak. Időről-időre ma is megnézem a góljait, gólpasszait, de a bemelegítéseit is nagyon szeretem. A trükköket, amiket csinált, ma már sokan tudják, de az a lazaság, az a magától értetődő természetesség, ahogy a labdához ér, páratlan. Mintha a labda egy testrésze lenne. Nekem ő a futball Jimi Hendrixe. Törőcsikről szokták mondani, hogy a kvalitásai Maradonáéval vetekedtek. Őt figyelve Törő is gyakran jutott eszembe… Ennek a vébének az élményanyaga a szövegeimben is gyakran felbukkan, többek között A Kisbéka anatómiájában:
„A házaspárt a szótlan és sótlan Matyi bácsi hozta-vitte egy piros kocka Ladával. Matyi bácsi ebben a (szerelmi?) háromszögben olyan jelenség volt, mint annak a nyárnak a legnagyobb sportszenzációja, Maradona kezezős gólja az angolok ellen a ’86-os vébé nyolcaddöntőjében, ahol mindenki látta a nyilvánvaló szabálytanságot, csak a bíró nem. Matyi bácsiról is mindenki tudta, hogy Nena néni szeretője, csak Batya bácsi nem. De ő szerencsés természet, boldog volt így is; elterpeszkedett a hátsó ülésen, mint egy parasztból lett téeszelnök, aki szemrevételezi az alföldi kultúrtájat, miközben az orra előtt csalja a felesége. Nem veszi észre, hogy Matyi bácsi keze sűrűn lecsúszik a sebességváltóról, és meg-megsimogatja Nena néni piros harisnyás, formás térdkalácskáját.”
Melyik számodra a legfelejthetetlenebb VB meccs és miért?
AP: Az előző kérdés kapcsán említettem pár felejthetetlen gyerekkoromból, ezeket citálhatnám ehhez a kérdéshez is. A tizenkettedik vébémre készülök (szigorúan véve a tizenegyedikre), éppen ezért nagyon nehéz – de inkább lehetetlen – egy-egy meccset kiemelni, hiszen annyi, valamilyen szempontból emlékezetes akadt köztük. Ezúttal egy olyan mérkőzést elevenítek fel, amely több szempontból is különleges: az 1994-es amerikai torna Argentína–Görögország (már megint Argentína!) csoportmeccsét olyan körülmények között néztem végig, ami bizonyosan nem fog megismétlődni még megközelítően sem.
A vébé idején a nagykanizsai Thúry György Gépesített Lövészdandárban teljesítettem egyéves (kötelező) sorkatonai szolgálatomat. A laktanyai hierarchia alját az első időszakos katonák (laktanyai szakzsargonban „kopaszok”) alkották. Ez a státusz a fiatal magyar köztársaság hadseregében együtt járt azzal, hogy az „öregek” következmények nélkül szivathatták a kopaszokat unalmukban, merthogy egyéb dolguk ritkán akadt.
A helyi folklórban a mindenkori öregek előszeretettel ápolták a „Rodézia” fedőnevű hadműveletet, aminek a lényege az volt, hogy a laktanyában található kukák tartalmát a körletekben ürítették ki. Térdig jártunk a szemétben; ezt kellett feltakarítanunk időre. Jutott szemét mindenhová, még a szekrények tetejére is. Egy tiszta övezet maradt csak, egy székekkel elhatárolt VIP-sáv, amit az öregek kerítettek el maguknak: itt köpködték a szotyit meccsnézés közben. A szorosan egymásnak tolt tucatnyi szekrénytetőn ügyködtem. A fő hangadók azonban úgy találták, hogy ez túl egyszerű feladat, ezért a portalanítást és súrolást is hozzácsapták a feladathoz. A félidei ellenőrzéskor Hornyák szobaparancsnok végighúzta az ujját a szekrények tetején, úgy találta, hogy trehány munkát végeztem, és felmutatta poros ujjbegyét. Kezdhettem az egészet elölről. Hornyák persze nem tudhatta, hogy nagyon számoltam ezzel a kimenettel – nézni akartam a meccset. Azt a meccset, ahol a papírformának megfelelően könnyedén győztek az argentínok, és ahol a nagy kedvenc, Diego Maradona, akit kisgyerekkorom óta figyeltem, utolsó válogatottbeli gólját szerezte. A meccsnézés intim dolog, megválogatjuk kivel ülünk a tévé elé. Csak remélni tudom, hogy ez volt életem egyetlen olyan meccse, amit ellenszenves társaságban kellett végignéznem.
Szerinted ki nyeri az idei VB-t?
AP: Most olvasom, hogy Argentína kikapott Szaúd-Arábiától. Nem ez lesz az egyetlen meglepetés. Az USA-t nagyon erősnek érzem, de benne van a meglepetés az afrikai csapatokban is. Ennek ellenére azt mondom, Európa és Dél-Amerika válogatottjai lesznek a négy között. Onnan már minden elképzelhető.
Milyen könyvet olvas a vb ideje alatt?
A Cholnoky-testvérek műveit. Viktor és László szépirodalmát, valamint Jenő önéletírását, ezek „munkaolvasások”, mert színdarabot írok róluk, így aztán minél alaposabban meg kell ismerkednem velük. A vb ideje alatt tehát intenzíven írok is majd – az olvasás és a tévénézés mellett.
Mi volt az az első fociélménye, ami igazán rajongóvá tette?
Egy 1976-os Újpest-Vasas meccs a Népstadionban, a nagyapám vitt ki, és azonnal elvarázsoltak a színek, a hangulat, a kilenc (!) élőben látott gól. Az sem mellékes, hogy az Újpest nyerte meg a meccset.
Melyik számodra a legfelejthetetlenebb vb meccs és miért?
Nyilván a magyar meccsek, de ezek mellett kiemelném az 1982-es olasz-brazilt is. Ja, és a döntőben Tardelli gólja, illetve egészen pontosan a gólöröme.
Ki nyeri az idei vb-t?
Minden alkalommal abban bízom, hogy Portugália, de akkor sem szomorkodom majd, ha Brazília lesz a világbajnok.
Milyen könyvet olvasol vb ideje alatt?
Gerlóczy Márton: Fikció 2. – Az örvény és a 32-es vb listánkról, a kameruni szerző, Ferdinand Oyono: Az öreg néger és a kitüntetés című kötetét olvasom.
Mi volt az az első fociélményed, ami igazán rajongóvá tett?
Apámmal kiskorom óta rendszeresen néztem focimeccs közvetítéseket. Nem csak a játék, hanem apám futball iránti rajongása is lehengerlő volt. Egyszerűen imádtam, hogy versenyt üvölt a kommentátorral, aztán magyar győzelem esetén, a 10 emeletes panelban mindenki verte a radiátor csöveket, zengett az egész ház, majd kint az erkélyeken folyt az eszmecsere. Rajongó viszont valószínüleg azon az első, teljesen tét nélküli, 0-0-ra végződő Veszprém focimeccsen lettem, amire apám végre magával vitt.
Melyik számodra a legfelejthetetlenebb vb meccs és miért?
Az egyik legelképesztőbb vb meccs a 2010-es Uruguay-Ghána mérkőzés volt, amikor az utolsó pillanatban Suarez kézzel kiütötte a labdát a kapuból, így maradt a döntetlen. Őt ugyan kiállították piros lappal, de a 11-es párbajban Ghána alulmaradt, így Suarez csapata jutott be a negyeddöntőbe. A ghánaiak összeroppantak, az uruguayiak pedig a fellegekben jártak aznap.
Szerinted ki nyeri az idei vb-t?
Messi miatt remélem, hogy Argentína.
Milyen könyvet olvasol a vb ideje alatt?
Főképp a Sobotta – Az ember anatómiájának atlaszát és a Gyógyszertan összegző jegyzetet Dr. Elekes Krisztián Andrástól, de amint végzem a vizsgaidőszakkal a „Szokás hatalmát” szeretném befejezni és az „Önző gének”-nek nekiállni.
Mi volt az az első fociélményed, ami igazán rajongóvá tett?
Nem emlékszem konkrét pillanatra, de szinte biztos, hogy valami fiatalkori élmény amikor láthattam a bátyámat védeni a PMFC kapuját, miatta lettem kapus és örök Munkás-drukker.
Melyik számodra a legfelejthetetlenebb vb meccs és miért?
2010. Dél-Afrika döntő, a kedvenc válogatottam (a magyar után természetesen) lefocizta az akkor világverő spanyolokat, de Casillas mindent megfogott és Iniesta a végén eldöntötte.
Szerinted ki nyeri az idei vb-t?
Argentínának kellene, hogy korunk legnagyobb játékosa meg tudja koronázni a pályafutását, de sajnos Franciaország a legesélyesebb szerintem.
Milyen könyvet olvasol a VB ideje alatt?
Havasréti József: Terepmunka.
Mi volt az az első fociélményed, ami igazán rajongóvá tett?
A magyarok Belgium elleni meccsére máig emlékszem, végül 1-1 lett, kiestünk. Nyomasztó este volt. Utána az olasz–brazil meccs a következő, ami megvan: mindenki Brazíliának szurkolt, úgyhogy én az olaszoknak. (Ebben az is segített, hogy kék mezük volt.) Az olaszok 3:2-re győztek Paolo Rossi mesterhármasával, majd a vébét is megnyerték, én pedig azóta is bele vagyok zúgva az olasz fociba.
Melyik számodra a legfelejthetetlenebb vb meccs és miért?
Erre nehéz válaszolni, annyi volt. De talán a 2006-os német–olasz vébé-elődöntő. A meccs utolsó néhány percét, amikor az olaszok két gólt is rúgtak, kábé félévente megnézem. Pirlo gólpassza, Grosso csavarása, aztán ahogy Cannavaro labdát szerez, majd megáll a félpályánál, Gilardino passzol, Del Piero megint csavar, és az a szegény német lány zokog a lelátón, miközben az olasz kommentátor üvölt („Andiamo a Berlino!”).
Szerinted ki nyeri az idei vb-t?
Nagyon remélem, hogy Dánia. Kiegyeznék Argentínával is, Messi megérdemelné. De tartok tőle, hogy a brazilok.