80 évvel ezelőtt, 1941. december 29-én hunyt el Makay István, aki miután a hivatali ranglétra egyes fokait olykor-olykor szerencsés bakugrásokkal végigjárta, 1936 és 1940 között töltötte be a polgármesteri tisztséget Pécsett. Bár élete végén érte el a polgármesteri posztot, de a teljes hivatali idejében kifejtett áldásos tevékenységének nyomai a mai napig felfedezhetők Pécsett. 34 éven át (1906-tól 1940-ig) vett részt a város vezetésében, s nem mindennapi, ám mindenképp példamutató életpályája érdekes lehet az utókor számára.
Makay István tüke pécsi, elszegényedett nemesi család sarjaként 1876. december 20-án Pécsett látta meg a napvilágot. Apjának Makay Mátyás napszámosnak megoldhatatlan nehézséget jelentett az első félévi tandíj előteremtése, hogy a jól tanuló fiát 1888-ban beírathassa a ciszterci rend Pécsi Római Katolikus Főgimnáziumába. A segítség Aidinger János polgármester személyében érkezett, ugyanis a város megvásárolta számára az iskolakönyveket, felruházta és a tandíjat is megelőlegezte. Ez a gesztus örökre nyomot hagyott Makay István mentalitásában. Polgármesteri székfoglaló beszédében 1936-ban is felidézte rögös indulását, melynek kapcsán kiemelte: „A jótéteményt hosszú közszolgálatom alatt meghálálni igyekeztem. Úgy érzem, még mindig nem tudtam. Isten és ember előtt ígérem: rajta leszek, hogy megszolgáljam.” Tanulmányait a ciszterci gimnáziumban (1888–96) a jeles előmenetelű és jó magaviseletű tanuló a második félévtől fogva ösztöndíjasként végezte.
a Széchenyi téren egy 1909-ben megírt képeslapon
(A kép forrása: CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár,
Tóth Tibor Endre pécsi képeslap gyűjteménye)
Szülei a papi pályára szánták, így a püspöki kisszemináriumban (1892–96) folytatta tanulmányait. Kiemelkedő kvalitásait itt is felismerték, így ezután nem a pécsi papnevelő intézetben, hanem a bécsi Pázmány-intézetben (Pazmaneum) tanult tovább (1896–98). 1898. szeptember 1-jétől azonban a papi hivatásnak hátat fordítva rendőrkapitányi napidíjasként állt Pécs város szolgálatába. Munkája mellett a pécsi jogakadémián tanult (1898–1901), és államtudományi államvizsgálatot tett, ill. diplomát szerzett (1901).
A hivatali pályán gyorsan haladt előre: tiszteletbeli rendőrkapitány (1901), másodaljegyző (1902), főispáni titkár (1903–1909), tiszteletbeli tanácsnok (1904), a városi bejelentő hivatal főnöke (1904–1908), majd tanácsnok (1906) lett, tehát egyszerű napidíjasból (a közszolgálatban ideiglenesen alkalmazott, értelmiségi munkakörben dolgozó személyből, aki munkabérét a munkában eltöltött napok száma szerint kapta) nyolc év alatt katonai és illetőségi tanácsnok lett, azaz 30 évesen a városi tanács tagjai között találjuk. A tanácsnokokat rangban csak a főjegyző, a rendőrfőkapitány és a polgármester előzte meg. 1908-ban gazdasági tanácsnok is lett, így a kisebb kényszerszünetet leszámítva a Linder-rezsim idején, 21 éven keresztül irányította a város gazdasági és építési ügyosztályát. Gyors előrejutásának okát Nagy Imre Gábor pécsisége, tehetsége, szorgalma és munkabírása mellett a körülmények szerencsés alakulásában látja, mindig volt hová előre lépnie, s magasabb rangú támogatók (pl. főispáni titkárként maga a főispán) is segítették előrejutását.
Ezután az átlagosnál hosszabb időn át, mintegy harminc éven keresztül szolgált a városi adminisztráció vezetésében, egészen 1936-ig, amikor polgármesterré választották. Az 1926-os év ismét előrelépést hozott Makay István pályafutásában, mikoris olyan helyzet állt elő, hogy Nendtvich Andor polgármesternek nem volt többé helyettese, ezért 1926. július 1-én Makay Istvánt, mint rangidős tanácsnokot bízta meg a helyettesítésével, amit a városi közgyűlés is jóváhagyott. 1926-tól így tíz éven át, különböző címeken, ő volt Nendtvich polgármester első számú helyettese és a polgármesteri cím várományosa. Hamarosan ismét előlépett egyet a ranglétrán: 1929-ben főjegyző lett. A közgyűlés határozata szerint az egyik tanácsnoki állás átszervezésével egy önálló helyettes-polgármesteri állást rendszeresítettek, melyre 1930-ban Makay Istvánt választották meg.
Mikor Nendtvich Andor nyugdíjba vonult, a polgármesteri szék egyedüli hivatalos jelöltje természetesen ő volt, és a város közgyűlése 1936. november 28-án egyhangúlag polgármesterré is választotta. Hosszú, több évtizedes közigazgatási szolgálat után, hatvanéves korában lett a város vezetője. Egyik első, polgármesterként adott interjújában 1936 karácsonyán az alábbi gondolatokkal látott munkához: „Nehéz időben kerültem a város élére. Az egész világ a súlyos gazdasági válság hatása alatt áll. […] Ezzel persze Pécs városának is számolnia kell. Ezt tartottuk szem előtt a városjövő évi költségvetésének összeállításánál. Nagy programról éppen ezért ma nem lehet beszélni. A tennivaló sok lenne, az anyagi eszközök hiányoznak és éppen ezért csakis a legszükségesebb, a leghalaszthatatlanabb tennivalókra szorítkozhatunk. Tekintettel kell lennünk a város adófizető polgárságára. Ennek ellenére azonban bízom abban, hogy az a fejlődés, amelyet Pécs városa az elmúlt években úgyszólván teljesen saját erejére támaszkodva hajtott végre, ezután sem fog megállni és megfogjuk találni ezután is a továbbfejlődés anyagi eszközeit és módját. Ennek természetesen alapvető feltétele az, hogy a polgárság termelő és fogyasztó képességének növelésével megjavítsuk a város gazdasági helyzetét. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy túlságosan ne terheljük meg a lakosságot, hiszen minden fillér, amit a polgárság a közösség oltárára helyez, miképen székfoglaló beszédemben is mondottam, súlyos áldozat és a mindennapikenyérnek egy-egy darabjáról való hősies lemondást jelent. Akik ismernek, tudják, hogy nem frázis, hanem a szívem legmélyéből fakadó óhajom nyilvánul meg abban a kijelentésemben, amikor azt mondtam, hogy az evangéliumi szeretet közigazgatását szeretném megvalósítani, amelynek keresztülvitelében mindenek előtt a ma annyira fontos egészségvédelem és szociális gondolkodás továbbépítését kell megvalósítanunk. […] A mostani szűk keretek között is mindent el kell követnünk, hogy a város fokozatos fejlődése ne álljon meg. Ez természetesen nem csak városfejlesztési, hanem a munkanélküliség enyhítése szempontjából is rendkívül fontos. Fontosnak tartom továbbá ezzel kapcsolatban a külsővárosrészek rendezését, amire most már a lehető legsürgősebben sor kell, hogy kerüljön. […] Terveimnek, elképzeléseimnek, munkaprogramomnak alapja az a nyugodt, higgadt, emelkedett alkotószellem, amely egyedülálló sajátossága Pécs városának. Ez minden szenvedélytől, napi politikától mentesen tette eddig is lehetővé ennek a városnak fejlődését. Teljes igyekezetemmel azon leszek, hogy az a zavartalan összhang, amely a közös, nagy célok érdekében eddig is összekapcsolta a város minden egyes polgárát, ezután is fennmaradjon. Közösen, vállvetve, egyesült erővel kell dolgoznunk, miként eddig – ezután is. Soha nem volt annyira szükség a felebaráti szeretetre, a társadalmi összefogásra, a magyar testvériség szenteszméjének szolgálatában, mint napjainkban. És én bízom abban, hogy a város minden egyes polgára hűséges társam lesz munkámban és baráti kezet fog nyújtani, segítő kezet valamennyiünk közös érdekében kifejtendő törekvésem megvalósítása érdekében. […] Ne félj, a borúra derű következik, kisüt még a te napod is. Higyjél… ! Ezt szeretném, ez a programom!”
A Makay István munkásságát méltatók közül Piacsek Zoltán véleményéből idézett monográfiájában Nagy Imre Gábor: „Nézzünk végig élete munkáján és benne és általa ugyanezen időben figyeljük városunk életét: alig van komoly és felelősségteljes munka vagy megmozdulás, ahol az ő törekvéseinek, alapos felkészültségének, tudásának és energiájának, gyakran a város egész jövőjére kiható produktív eredményeit ne látnok. Ha a villamosvasút létesítésének kérdése vetődött fel, ha a gázgyárnak a triesti érdekeltségtől való megváltására, a villanytelep átvételére került sor vagy a város tulajdonába már átvett ezek az üzemek beszervezendők, a városnak a Dunagőzhajózási Társasággal támadt nehéz vitái elrendezendők voltak, az Erzsébet Tudományegyetem Pécsett való elhelyezésének problémáját megoldani vagy annak Pécsett való megmaradásáért harcolni kellett, a jogi kar megfelelőbb elhelyezése mutatkozott szükségesnek, a kokszműveket életre kelteni, a vágóhidat újjá alakítani, a többgyermekes munkáscsaládok részére lakóházakat építeni, a város munkásai anyagi helyzetének a feljavítása érdekében cselek[e]dni kellett – benne a családbérrendszer, a mellyel ezen a téren országos viszonylatban is az elsők voltunk és ma is még egyedülállók vagyunk -, és így tovább és így tovább -, se vége, se hossza a sornak: nincs egy számottevő kérdése a város gazdasági életének, ahol Makay István a maga helyén sziklaszilárdan ne állott és ne védte vitte volna előre szülővárosának érdekeit.”
A Pécs közlekedését majd fél évszázadon át meghatározó közlekedési eszköznek a megvalósulásához is hozzájárult.
(A kép forrása: CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, Tóth Tibor Endre pécsi képeslap gyűjteménye)
A később pécsújhegyi erőműként ismert termelőüzem 1914-1962 között látta el Pécs áramellátását.
(A kép forrása: CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)
Az egyetem Pécsre kerülése utáni elhelyezésében is közreműködött Makay István.
(A kép forrása: CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár)
1940-ben maga kérte a nyugdíjaztatását, mivel úgy értesült, hogy a teljes szolgálati idejüket (40 évet) betöltött tisztviselőket nyugdíjba kívánja küldeni a kormányzat. A város törvényhatósági bizottsága sajnálattal vette tudomásul a kérését, és 1940. március 1-i hatállyal nyugdíjazta. Érdemei elismeréseként azonban hálából a közgyűlés örökös tagjává választották. Mellképének megfestésével Gebauer Ernőt bízták meg. A festmény ma a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában található.
(BML tulajdona; kép forrása: Pécsi Szemle, 2003.tél:83.)
Makay István több mint 30 éven át volt a város gazdasági életének irányítója és motorja. A közgyűlésen Visy Imre törvényhatósági bizottsági tag többek között az alábbi szavakkal búcsúztatta: „Makay István régi, pécsi polgár-család őstehetségű, dologhoz szokott gyermeke volt, aki maga erejéből küzdötte fel magát azokra a helyekre, amelyeken polgártársaiért a legtöbbet tehetett. […] A hazájához való tántoríthatatlan hűség vezette minden lépését, a nagyközösség szolgálatát tekintette igazi életfeladatának. Kemény volt meggyőződésében, a kötelesség és lelkiismeret szava minden más hangot elhallgatott lelkében. Szolgálatkész munkatárs, megértő hivatalfőnök, szikrázó szellemű, kiváló szónok, mesteri bajvívó – akinek vágásai azonban sebeket nem ütöttek -, melegszívű, kedélyes jóbarát, gondos, gyengéd, hűséges férj, gyermekeit szerető kézzel vezető édesatya, és mindenekfelett ennek a városnak önzetlen és hűséges szolgája volt.”
(kép forrása )
Makay István 1941. december 29-én hunyt el Pécsett. A város közgyűlése saját halottjának tekintette, temetésének költségeit fedezte, s díszsírhelyet adományozott neki, amit kétszemélyes kriptává alakítottak át (1942). Pécsett utcát neveztek el róla (1942–50, ill. 1992). Döntései, melyeket 34 éven át (1906-tól 1940-ig) a város vezetésének oszlopos tagjaként hozott, illetve amelyekben közreműködött, sok-sok területen hosszasan pozitív hatással voltak városunk életére.
Összeállította Nagy Imre Gábor írásai alapján: Wéber Adrienn
Nyitókép: Makay István polgármester arcképe a Városháza közgyűlési termében (kép forrása: Nagy Imre Gábor: Pécs polgármesterei 1875-1940, 2021, 298.)
Felhasznált irodalom:
Baranyai Neves Személyek: Makay István
Kemény József: „Ne félj, a borúra derű következik!“ – üzeni Makay István polgármester a város minden egyes polgárának. Pécsi Napló, 1936. december 25. (45. évfolyam, 295. szám), 4.
Nagy Imre Gábor: Makay István pécsi polgármester életútja. Pécsi Szemle, 2003. tél, 78–87.
Nagy Imre Gábor: Makay István. In: Pécs Lexikon. 1. kötet. Főszerk.: Romváry Ferenc, Pécs, 2010, 482-483.
Nagy Imre Gábor: Pécs polgármesterei 1875-1940. Pécs, Kronosz – PTA – MNL BaML, 2021, 299 skk.